A vízvezeték-szerelő ma otthon marad

Mostanáig a lengyelektől Frédéric Chopint irigyelte az ember a leginkább és a megtörhetetlen gerincet. Most meg a vízvezeték-szerelőt. Az ötletet. Azt az eleganciát, ahogy ezt a plakátot odadobták a párizsi útkereszteződésekbe. Nem dühöngtek, nem siratták a szörnyű múltjukat, nem voltak felháborodva (pedig lenne rá okuk), és nem intéztek nemzeti büszkeségtől dagadó diplomáciai jegyzéket a gallokhoz a francia EU-kampány miatt, amelyben az alkotmány megszavazása ellen az olcsó bérű lengyel vízvezeték-szerelőt vonultatta fel a francia unióellenes csoport, aki majd jól ellepi az országot, és vélhetőleg legalább huszonhatmillió van belőle.
A lengyelek válasza nem késett sokáig (az uniós alkotmány még késik egy kicsit); felöltöztettek vízvezeték-szerelőnek egy szőke szépfiút, és annyit írtak a plakátra: „Én Lengyelországban maradok. Jöjjenek el Önök is minél többen.”
„Ha gyűlölnek is minket, mi szívesen látjuk őket országunkban” – foglalta össze tömören a reklámstratégia lényegét Elzbieta Janik, a varsói turisztikai hivatal munkatársa, az ötletgazda, és ha én lennék az Országimázsért Nagyon Felelős Magyar Hivatal vezetője, sürgősen, azonnal írnék egy levelet Elzbieta Janiknak, hogy jöjjön minél előbb szaktanácsadni hozzánk is, cserébe, ha kérik, tudunk küldeni egy Bokros nevű zseniális pénzügyi tanácsadót, akit nem vettek át a horvátok.
Gyakorlatilag az történt ugyanis, hogy a lengyelek néhány száz europlakáttal elérték azt, amit egy több milliárd eurós ország-népszerűsítő kampány, ráadásul úgy, hogy megspórolták a „felvezetést”, azt elvégezték helyettük a francia politikusok, akiknek rendkívül ötlettelen, durva, ügyetlen és aljas politikai húzására ötletes, pimasz, ügyes, ráadásul tényleg európai módon válaszoltak.
És még valami az országimázsról. Meglehet, a lengyelek azt is tudják, hogy ha külföldre mész, minden pillanatban az országodat is képviseled. Akkor is, amikor kidobod a kocsiból az összegyűrt cigarettásdobozt. Akkor is, amikor részegen azt üvöltöd Horvátországban, hogy kifizetted, azt csinálsz, amit akarsz. Akkor is, amikor fürdőruhában igyekszel valamelyik olasz templomba bemenni, és nem érted meg, hogy turistának lenni nem azt jeleni: mindent lehet. Akkor is, amikor hangosan üvöltesz magyarul a görög pincérrel, aki egyébként nem süket, csak görög.
Szerintem tanuljunk együtt lengyelül.