A helyzet többféle értelemben is meleg. Egyrészt mert nyakunkon a kánikula, hátunkról csorog a verejték, a gépkocsiüléshez odaragadunk, a hőmérőben buzog a higany. Másrészt meg azért, mert semmi üdítő hír nem érkezik a nagyvilágból – itt lőnek, robbantgatnak, ott túszt ejtenek és bankot rabolnak, amott árvíz van, éhínség, katonai hatalomátvétel és elképzelhetetlen korrupció.
Itthon sem fázunk, jók a központi fűtőink. Karsai József, a régi masszív búzaégető (MSZP) például imént kapott alágyújtási megbízást Gyurcsány kormányfőtől azzal az indoklással, hogy neki „rálátása lehet a teljes hazai földhasználatra és -forgalomra”. Kőbányán is befűtöttek, itt amiatt megy fel az ember agyvize, mert a helyi szocialisták új párttagkönyvvel és különböző kedvezményekkel kecsegtetik azokat, akik megerősítik tagságukat. Aki nem áll be a sorba, annak a nyugdíja vagy a segélye fogja bánni – figyelmeztetnek a pártaktivisták.
Tüntetők várták a vitatkozni vágyó milliárdos miniszter Kóka Jánost, a Magyarország: Kirobbanó siker! című szappankiáltvány szerzőjét, akit egyébként ez a legkevésbé sem zavart, szép dallamos kakasjárásban léptetett be az előadóterembe – ahonnét aztán ezek után elment mindenki. (Meleg volt ott is.) Néhol persze langymeleget is érezni, például ahol az ember a hajdani legendás MDF nyomai után kutat, aztán csak azt látja, por és hamu ott minden, az építmény megdőlt balra… Süllyed.
Meleg esetén ajánlottak a népi gyógymódok, priznic, hideg lábfürdő, tallózás az Ó- és az Újtestamentumban, hűvös nagyfröccs rizlingből, pillantás az éjszakai nyári égboltra…
Aktuálisabb ajánlatok: ott lenni jövő tavasszal a szavazóurnánál, tollal, kokárdával, hittel. Nem hinni rókáknak, ígérgetőknek, Piroska farkasának.
Oroszország és Ukrajna újra foglyokat cserélt
