Ismét kádereznek a cseh antifasiszták

Miután a cseh külügyminisztérium előtti téren a Cseh Szabadságharcosok Szövetségének kezdeményezésére néhány héttel ezelőtt szobrot állítottak Eduard Benes egykori csehszlovák államfőnek, a mintegy tizenötezer tagot számláló szervezet vezetősége újabb „hazafias” tettel vonta magára a közvélemény figyelmét.

Az 1989-es politikai fordulatot megelőző időkben a pártállam támogatását élvező Antifasiszta Harcosok Szövetsége utódszervezetének vezetése nemrég demonstratív módon kizárta soraiból Oldrich Stránskyt, aki a rendszerváltozás utáni években sokat tett nem csak a nácizmus áldozatainak kárpótlása, de a cseh–német megbékélés érdekében is. A négy náci koncentrációs tábort megjárt Stránsky azzal vívta ki a szabadságharcosok szövetsége vezetőinek haragját, hogy baráti kapcsolatokat tartott fenn a prágai szudétanémet irodával. A kizárást indokolandó, azt is kifejtette a vezetőség, hogy Stránsky azért rokonszenvez a szudétanémetekkel, mert gyermekéveit maga is szudétanémet környezetben töltötte. Sárka Helmichová, a szabadságharcos szövetség szóvivője így fogalmazott: „Az igazság az, hogy Stránsky maga is szudétanémet, még akkor is, ha zsidó származása miatt koncentrációs táborba került.”
Ez az eset is példázza, hogy a vitathatatlanul súlyos igazságtalanságoktól terhes múlttal való bátor szembenézés, a cseh–német megbékélés gondolata mennyire nehezen tör magának utat Csehországban. Miután kizárásának körülményeivel sokat foglalkozott a cseh sajtó, egy levélíró Stránsky figyelmébe ajánlotta a különösen 1945-ben hangoztatott jelszót: A legjobb német, a halott német! Ám Stránskyt mindez nem tántorította el a megbékélés lehetőségébe és szükségszerűségébe vetett hitétől. Meggyőződésén kívül erőt meríthetett sorstársainak szolidarizáló leveleiből is, amelyekben megírták, nem tetszik nekik, hogy az egykori ellenállók csúcsszervei ismét kádereznek, és a világ minden bajáért a németekre hárítják a felelősséget, s közben teljesen figyelmen kívül hagyják a kommunizmus bűntetteit.
Ebbe a légkörbe illik a cseh–német határvidék patinás városában, Chebben történt eset is. A városnak több mint hétszáz polgára petícióban tiltakozott az ellen, hogy Chebben emlékművet állítsanak azoknak, akik 1948–1989 között a cseh– nyugatnémet határszakaszon a Nyugatra való menekülés közben vesztették életüket. A javaslat megtárgyalását az önkormányzat kommunista képviselői azzal érvelve torpedózták meg, hogy az ilyen emlékmű sértené a vasfüggönyt akkor védelmező határőrség tagjait, mert közülük sokan kötelességüknek eleget téve lőttek a menekülőkre. A kommunista városatyák szerint az emlékművön az áldozatok névsora helyett elegendő lenne a felirat: A hidegháború áldozatainak emlékére.