Melegen ajánlják

Mögöttünk a melegnap, az érintettek (én nem) végigmasíroztak az Andrássy úton, csókokat dobáltak szerteszéjjel, a gőzfürdőkben meg valamelyest visszaesett a forgalom. Meglepett az egészben, hogy közéleti embereket ezúttal nem láttam a szivárványszínű csapatban, SZDSZ-es pártguru sem tűnt fel a színen, kicsit olyan erőltetett volt az egész hajcihő. Talán a nagy meleg tette…
Rendőrök is voltak az eseményen (ők hivatalból), ha jól számoltam, valamivel többen, mint a pankrátorok. Szép és előremutató felvonulás volt a rúzsos, púderes demonstráció, jelezte, merrefelé tart a világ.
Nem mondok újat azzal, hogy a regnáló hatalom amolyan hátszelet ad ezeknek a különc embereknek. Nincs messze az idő, hogy dombormű, lovas szobor készüljön a nemzet melegeinek a túloldalon didergők ellenében. Így is lehet értelmezni a demokráciát. Nyakunkon a felmelegedés. Merjünk melegek lenni! Azért a gyereket ilyenkor nem kéne levinni sétálni, ragadós is lehet a Béla csókja, meg aztán a kacér kacsintás is átbillentheti a csemetét a másik oldalra. Érdekes, a melegek napja mindig nyáron van, a fagyos télben zsugorodnak a vágyak, fonnyad a remény.
Vajon választási vereség esetén hóna alá nyúl-e melegéknek a madarak pártja, vagy csak annyit mond, hogy kár…?
Nekem egyébként az a kis huncut, kék hajú csibész maradt meg az emlékeimben, a tetovált bicepsszel, félek, éjjel vele álmodom. Vajon a Hősök tere királyszobrai – innét indult a menet – mit mondanának, ha szót kapnának? Dobna-e csókot Könyves Kálmán a gőzfürdők lovagjának?