Ukrajna gazdasági és a nemzeti érdekei elárulásának nevezve a történteket, Julija Timosenko kormányfő természetszerűen az előző hatalomra hárította a felelősséget. Kétségtelen tény ugyanis, hogy a Kucsma-rezsim a Kreml politikai árnyékában többé-kevésbé eredményesen lavírozgatott egyebek mellett a gázcsatákban is. Ennek köszönhetően pedig a gáz ára elfogadható, a tranzitszállításért járó díjszabás pedig kifizetődő volt.
Botorság lenne azonban azt hinni, hogy Moszkva mindennek ne kérte volna meg az árát. Persze nem itt, hanem másutt. Kijev két kézzel támogatta a Moszkva által kezdeményezett Egységes Gazdasági Térség (JEP) létrehozását, és szinte teljesen szabad kezet adott az orosz üzleti élet képviselőinek a stratégiai jelentőségű ukrán vállalatok felvásárlásához. Az új hatalom viszont a nemzeti érdekek képviseletét helyezte előtérbe. Barátkozzunk, de azonos feltételek mellett, ahogyan az igazi barátokhoz illik, hogy senkinek az érdekei ne szenvedjenek csorbát. Moszkva viszont válaszként az eddig status quo felülvizsgálatához folyamodott a többi között a gázszférában is. Azzal a javaslattal állt elő, hogy a számla kiegyenlítésében térjenek át a készpénzben történő elszámolásra, méghozzá az európai árakra. Nem ok nélkül, hiszen ma Ukrajna a világ ötödik legnagyobb gázfogyasztója, ráadásul az ez évi szükséglete biztosításához is még legalább nyolcmilliárd köbméter gázra lenne szüksége. Vagyis annyira, amennyit vissza kellett volna szolgáltatnia Oroszországnak, vagy pedig készpénzben megfizetni annak az árát, ami, testvérek között is, mintegy 600 millió dollár pluszkiadást jelentene a költségvetésnek.
Nemrég újabb fordulatot vettek az események. A Gazprom elnöke, Alekszej Miller arról értesítette a Navtohaz Ukraina elnökét, Olekszij Ivcsenkót, ha már egyszer megtalálták a tározókban a gázt, akkor csináljanak vele azt, amit akarnak, ők viszont beszámítják a tranzitszállítás költségeibe. Következésképpen Ukrajna az idén egyharmadával kevesebb gázt kap Oroszországtól, mint általában. Természetesen nem maradt adós a válasszal Ivcsenko sem. A Gazprom döntését a „meszsziről jött embernek szóló mesének” nevezte, amit Ukrajna semmiképpen sem fogadhat el. Ám ha Moszkva mégis köti az ebet a karóhoz, akkor Kijev a szóban forgó 7,8 milliárd köbmétert hozzáadja a területén áthaladó orosz gázhoz, ami elemzők szerint azt jelenti, hogy fenntartja magának azt a jogot, ha szüksége úgy kívánja, bármikor megcsapolja majd a gázvezetékeket. Csakhogy ez már nem csupán Oroszországgal rontaná meg a kapcsolatát, hanem a nyugattal is, amit viszont az euróintegrációt stratégiai célként maga elé tűző Ukrajna aligha engedhet meg magának. Marad tehát számára az egyezkedés lehetősége, amelyben Kijev legfeljebb azzal puhíthatja meg a Kremlt, vélekedik Rosztiszlav Iscsenko, a korporatív kapcsolatok tanulmányozásával foglalkozó kijevi központ alelnöke, hogy enged az Azovi-tenger és a Kercsi-öböl területét érintő határvitában, a Dnyeszter-melléki konfliktus rendezésére vonatkozó javaslatában, és a jelenleginél egy Moszkva számára kedvezőbb álláspontot foglal el a JEP kérdésében.
Újabb vádlott. A munkácsi polgármester-választás során elkövetett csalásban való részvétel gyanújával a múlt héten letartóztatták Mihajlo Szoljanik ezredest, a Munkácson állomásozó katonai egység parancsnokát. A tiszt őrizetbe vételét a legfőbb ügyészség rendelte el a csalás ügyében nyomozó csoport által feltárt bizonyítékok alapján. Szoljanikot, aki az elcsalt választás idején a munkácsi területi választási bizottság tagja volt, a hatóság Ungváron tartja vizsgálati fogságban. Ezzel egy időben szigorú biztonsági intézkedések mellett Ternopolba szállították Ivan Rizakot, Kárpátalja letartóztatásban levő korábbi kormányzóját. (MN)
