Sok kicsi sokra megy Ukrajnában

Nem irigylik igazán a magyarokat az utóbbi időben az ukránok, s főleg a kárpátaljai honfitársaink, hiszen szinte nincs ember, aki ne mondaná: ideát semmi sem az, aminek látszik. Látják a képeket, hallják a kijelentéseket, már-már unalmasnak, elcsépeltnek tartják azt a propagandisztikus szöveget, miszerint nagy a jólét, lendületben a gazdaság. Nevetséges, amikor két ungvári férfi kissé ironikusan ekképpen köszönti egymást Komoró mellett: lendületes jólétet neked, pajtás! Kárpátalján úgy gondolják, a szállóigévé vált két gyurcsányi kijelentés kormányzati reklámnak túl jó, talán még néhányan el is hiszik, csak éppen az átruccanó magyarok közérzete nem tükrözi a rádiós és televíziós csatornák gazdasági fellendülésünkről szóló híreit.
Kígyózó sorok
Ottjártunkkor is végeláthatatlan autósorok kígyóztak a 4-es út végén. Olykor a ki nem mondott szavak ékesebben beszélnek, mint a rengeteg magyarázat – mondja az egyik beregszászi magyar. Szerinte: a ki nem mondott szavak a benzinturisták arcára vannak írva. Ezek az emberek elkeseredettek, s többségük ingázásának oka nem a haszonszerzés, hanem az életben maradás.
Majdhogynem megdöbbentő, hogy a határ túloldalára szakadt honfitársaink milyen jól ismerik az anyaország gazdasági helyzetét, talán jobban, mint mi, akik bőrünkön érezzük a kormányzati döntések hatásait. Közben szépen araszolgatunk előre, majd előttünk a magyar vám. A pénzügyőr ránk néz, belepillant az útlevélbe, s csak könnyed mozdulata utal arra: rendben, mehetünk! Indulunk, ám a senki földjének tekintett Tisza-hídon utunkat állja a járműtömeg. Rengeteg furgon szemből, annál több kamion és személyautó kifelé. Nincs mit tenni, várunk, aztán újra araszolgatunk előre. Bő félóra elteltével az ukrán vámhoz érünk, s egy mosolygós női arc tekint ránk. Az egyenruhás hölgy kezeli az útleveleinket, s tört magyarsággal megszólal: Jó utat, sikeres vásárlást!
Rendőri segédlettel
Az első benzinkút mellett megállva azonnal ott terem mellettünk egy rendőr, és mondja, menjünk tovább, három kilométerrel odébb van egy másik állomás, ahol kisebb a tömeg. Elindulunk, s a négysávos úton azt tapasztaltuk, gőzerővel folyik a felújítás, mi több: a forgalom akadályozása nélkül. Megtaláljuk a rendőr által javasolt benzinkutat, s tényleg senkitől sem zavartatva tankolhatunk. A kutast Andrejnek hívják, édesanyja viszont csakis Bandinak nevezi. Jól beszél magyarul, még akcentusa sincs. Itt lakik egy Verhovina nevű faluban, nem gazdagok, de csendesen megélnek. Hatvanliternyi üzemanyag felvétele után, még egy marmonkannát is megtöltünk tíz liter benzinnel, ugyanis ennyit át lehet vinni a határon. Forinttal fizethetünk, Andrej elmondja, a kasszában alig van hrivnya, ide szinte csak magyarok járnak tankolni. A 95-ös ólmozatlan benzin 3,25 hrivnya, ami körülbelül 130 forint. Most egy kicsit feljebb ment az üzemanyag ára – hívta fel a figyelmünket Andrej –, a hrivnya és a forint váltóértéke szintén változott. Nem az ő pénzük vásárlóértéke erősödött, hanem a kemény magyar valuta lett egyre gyengébb. Két hónappal ezelőtt még 37 forintért adtak egy hrivnyát, most már túl van a negyvenen.
Az ukrán államnak megéri az olcsó üzemanyag, mert érdekes módon a benzin összes adótartalma húsz százalék. A kutas szerint az ukrán állam azt vallja: sok kicsi sokra megy. Kicsi a haszon és nagy a forgalom náluk, nagy a jövedéki teher és kicsi a haszon Magyarországon. Körülbelül ennyi. Ráadásul úgy tudja, a magyar állam 50 milliárd forintot bukik naponta azzal, hogy a magyarok átjárnak tankolni, de ha megtiltanák a benzinturizmust, akkor biztosan kitörne a „parasztgyalázat”.
Az olcsóság igézete
Benzinakciónk után visszafordulunk, s megállunk az első bevásárlóközpontnál. Nem is tudom, minek nevezzem, inkább bazársor az, mint üzlet. Van ott minden, mi szem-szájnak ingere, viszont minden olcsó. A Next és Priluki nevű cigaretta 65 forint átszámolva, a két és fél literes márkás kóla pedig 185. És ez még nem minden. Édesség, ruhaneműk, sajt, jégkrém, szerszámok harmadannyiért, mint Magyarországon. Az egyik eladónő pillanatok alatt ott terem mellettünk, s közli: itt is vásárolhatunk forintért. Veszünk is ezt-azt, s utólagos számításaink szerint harmincezret adtunk ki azért, amit itthon százharmincezerért vehettünk volna meg. A Nike sportcipő 112 hrivnya, ami átszámolva nincs ötezer forint, bezzeg itthon a négy-ötszörösébe kerül. Átjövünk gond nélkül az ukrán határon, bár a Tisza-hídon ismét akadt másfél óra, amit várakozással tölthettünk. Sokan vannak vele úgy, hogy a sikeres vásár után ennyi kellemetlenség elviselhető.