Védőoltás a természettől

Egy átlagember szervezetébe évente több mint négy kiló növényvédő és tartósítószer kerül be a táplálékkal együtt, ezért hiába próbál egészségesen élni, egyre nagyobb a rák kockázata. Két évvel ezelőtt nagy hazai és nemzetközi sajtóvisszhangot kapott egy egri kutatólaboratórium kísérlete, amelyben gyümölcskoncentrátumot használtak különböző daganatos megbetegedések gyógyítására. A kutatók azóta új módszert találtak a betegség korai felismerésére is.

Százhúsz éves korunkig is élhetnénk a tudósok szerint, de ehhez el kellene kerülnünk minden betegséget és ártó tényezőt. A modern kor azonban olyan gépeket, váratlan élethelyzeteket és korábban soha nem tapasztalt hatásokat szabadít ránk, amelyekhez nincs időnk alkalmazkodni. A felmérések szerint a környezeti ártalmak 30–50 százalékban felelősek egészségi állapotunkért, a helytelen életmód okozza a problémák harmadát, a gének pedig a bajok tíz százalékáért felelősek, és legalább ugyanekkora gondot jelent az egészségügy (!) állapota is.
Mivel testünk a táplálékból építi újra önmagát, nagyon fontos, hogy mit eszünk átlag nyolcvanezer étkezésünk során. Az egyik Nobel-díjas magyar, Szent-Györgyi Albert így vélekedett erről a kérdésről: „A levegő tisztasága, nedvességtartalma és hőmérséklete, a zaj és az izgalom, a fizikai munka mennyisége mind igen fontosak. De a környezetünkkel való kapcsolatunkban az egyik legalapvetőbb tényező az étel, mivel környezetünk az ételek formájában hatol be szervezetünkbe a legközvetlenebbül.”
Mivel az utóbbi negyed században kilencszeresére nőtt a műtrágya és harminckétszeresére a növényvédő szerek használata, tudtunkon kívül bekebelezzük az egész periódusos rendszert, a vegyelemek legkülönfélébb kombinációját. Egy átlagember több mint négy kiló növényvédő és tartósítószert fogyaszt el évente, és ebben még nincsenek benne az ivóvízzel és a levegővel a szervezetbe jutó anyagok. A salaktalanítás tehát a szervezet egyik legfontosabb feladata, ehhez adódik a különféle sugárzások, a dohányfüst és az allergének káros hatásainak kiküszöbölése.
Szent-Görgyi Albert a kutatásai során felfedezte az antioxidáns, antikarcinogén és gyulladáscsökkentő, tehát egészségvédő és betegségmegelőző hatású flavonoidokat, ám a később azonosított C-vitamin miatt kevés figyelem jutott korábbi teljesítményére. A természetes antioxidánsokra a hetvenes évektől irányult nagyobb figyelem. Ma már több mint ötezerféle ilyen vegyületcsoportot ismerünk, és ezek zöme a különféle gyümölcsök héjában, magjában, vagy például a szőlő kocsányában található.
Jelentőségüket bizonyítja az a tény, hogy ötvenszer erősebbek a két legismertebb antioxidáns anyagnál, a C- és az E-vitaminnál!
Magyarországon egy egri kutató állított elő hétféle gyümölcsből kivont flavonoidkészítményt. Szabó László (aki végzettsége szerint matematika–technika szakos tanár) 1995-től kutat ezen a területen, az új szer két éve jelentős hazai és nemzetközi sajtófigyelmet kapott. Szabó azt állítja, hogy találmánya gyakorlatilag védőoltás a daganatok ellen, vagyis megtalálta a „rák Sabin-cseppjét”. Ember István daganatkutató, a Pécsi Egyetem Általános Orvoskara Orvosi Népegészségtani Intézetének igazgatója egy konferencia nyomán vette fel a kapcsolatot az egri kutatóval, majd állatkísérletekbe kezdett, hogy megvizsgálja a szer hatását.
Az első szakaszban az egyik legerősebb rákkeltő hatású anyaggal oltották be a kísérleti állatokat, utána az új magyar fejlesztésű koncentrátumból adtak nekik. A vizsgálat eredménye szerint az állatoktól nyert mintákban, illetve a vizsgált szervekben több, a rák kialakulásában szerepet játszó gén aktivitása nem növekedett meg a rákkeltő anyag befecskendezése ellenére sem, így talán nem túlzás azt a következtetést levonni, hogy az anyag gátolhatja a rákos daganatok kialakulását.
Egy gondolat erejéig álljunk meg a kóros sejtszaporulatnál. Szervezetünk állandóan termeli az új sejteket, ám a másolás során gyakran történik hiba, ennek következtében pedig génkárosodás. Egy egészséges emberben – az életmódjától függően – több százezer daganatos sejt keletkezhet naponta, de ideális esetben a testünkben dolgozó úgynevezett javítógének kiszűrik őket. A baj az, hogy e „kapuőrök” kapacitása és működőképessége véges, így a daganatos sejtek – vagy legalábbis egy részük – bent maradnak a szervezetben. Még ez sem jelenti feltétlenül a rák kialakulását, hiszen az immunrendszer is megpróbálja semlegesíteni őket, de a lehetőség adott: a kóros sejtek bármikor megállhatnak valahol, osztódni kezdenek, és létrejön a daganat. A feladat tehát világosan megfogalmazható: olyan szert kell találni, amely kiszűri ezeket a sejteket.
Ember István rövid távú állatkísérletei során (az első eredményeket áprilisban ismertetik egy pécsi nemzetközi konferencián) azt tapasztalták a kutatók, hogy a rák kialakulásáért felelős három kulcsgén aktivitása nem emelkedett a magyar szerrel kezelt kísérleti patkányokban annak ellenére, hogy folyamatosan kapták a rákkeltő anyagokat. Kipróbálták a szert úgy is, hogy daganatokat ültettek az állatok szervezetébe, majd adtak nekik a készítményből. A gyümölcskivonatot fogyasztó állatokban a daganat sokkal lassabban növekedett, mint az ezt nem kapó társaiknál, sőt a szérum legújabb változata több állatnál teljesen leállította a kóros sejtburjánzást. A hosszú távú kísérletek egy év múlva érnek véget, ám azt is fontos megjegyezni, hogy ami beválik az állatoknál, nem biztos, hogy ugyanannyira hatásosnak bizonyul az ember esetében is.
A másik fontos kérdés a daganatos betegek gyógyításában, hogy mikor veszik észre a betegséget. Ezt illetően egy másik magyar kutató eredményei hozhatnak áttörést: Mink János professzor, az MTA Kémiai Kutatóközpont szerkezetkutatási főosztály molekulaspektroszkópiai osztályának vezetője egy általa kifejlesztett új módszer segítségével, bőr- és hajvizsgálattal kilencvenöt százalékos bizonyossággal tudja kimutatni egészen korai stádiumban a szervezet fiziológiai állapotának változását, így a kóros sejtek elszaporodását is. Más módszerek – például a komputertomográf vagy az ultrahang – esetében ugyanis csak akkor vehető észre a baj, amikor már diónyi daganat alakult ki a testben, s nem mellékesen a két utóbbi módszernek nagyobb a hibaszázaléka is. Mink János 2002 nyarán huszonöt, számára ismeretlen páciens haját vizsgálta meg az általa kifejlesztett módszerrel, és azt állította: öten egészségesek, húszan pedig mellrákban szenvednek. Az ellenőrzés során kiderült, hogy mindössze egyetlen esetben tévedett! Az új módszerrel évente ötezer beteget vizsgálnak meg Magyarországon. Az eljárás lényege abban áll, hogy a C–14-es izotópvizsgálattal pontosan mérhető, mennyi káros anyag halmozódott fel a hajhagymákban, ami egyértelműen utal a szervezet méreggel való telítettségére. A bőr infravörös sugárral való színképelemzésénél pedig következtetni lehet annak kémiai összetételére, amely elárulja a szervezet állapotát, és utal a betegségekre is.