Vegyes vágott

Sziglig
Hát möggyüttünk a szabadságrul, Szigligetrül. Az egyetlen rossz a pihenőidő után az, hogy munkaidő követi. Egy író sosincs munkátlanul. Mellékesen: nem emlékszem, hogy Jézus valaha is szabadságon lett volna.
Isten fiát azért is emlegetem, mert az első nap fölhívtam Kiss Bencust, a költőt, akit Szent György-hegyi tusculanumában mindig föl szoktunk keresni, barátság, sakk és kutyahiány mián.
Hát ezúttal Pestről válaszolt. Érdnél szabálytalanul keresztbe vágott előttük egy kocsi, mindkettő totálkáros lett. Ami a kisebbik baj. Bencusékat úgy kellett kivágni a kocsiból. A feleségének, akinél tisztább, szebb embert keveset láttam, kivették a lépét. Bence kisebb sérüléssel megúszta. Most a Fiút kérem arra, hogy kérdezze meg az Atyát: miért van az, hogy a barátaim egymás után autóbalesetet szenvednek? Mert én nem látom benne a logikát. Az emberi logika persze hogyan lenne mérhető az Istenéhez.
Közben megtudtam, hogy Hernádi Gyula, akit én csak Gyula pápának hívtam, hetvenkilenc éves korában eltávozott. Nem úgy, mint a reinkarnációról szóló, kicsit kamu könyvében ígérte. Azt ne felejtsük el, hogy a Deszkakolostor és A péntek lépcsőin című könyvein a nemzedékem nőtt fel. Gyula pápa aztán eltűnt. Honnan tudtam volna, hogy a nagyszerű Illés Endre (Aczél kártyapartnere, a Szépirodalmi Kiadó igazgatója) jelentette föl személyesen. A Jancsó-filmekre se írhatták ki a nevét egy darabig. Egyszer majdnem összejöttünk kégliügyben. A pápaságot a távolságtartása, kiváló eleganciája miatt ragasztottam rá. A humorát is szerettem. Ama Régi Sipos-beli asztaltársaságnak, amelyről barátja, Gyurkovics Tibor beszámolt, a vége felé magam is tagja voltam. Tibor három fontos embert is kifelejtett onnan, Kardos G. Gyurit, Csurka Istvánt és Konrád Györgyöt. Így kerek a névsor.
A blődliző Gyula pápát már nem szerettem annyira, de neki még ezt is meg tudtam bocsátani. Sokat vesztett, aki nem ismerte.
Nézem a Duna tévén a híradó előtti herbáriumot. Aszondják: Fehéres csűdfű. Nem is fehér, hanem lila, és nem is fű. Mintha a mai – rendületlen – országról szólna az egész.
Megjelent a fölső teraszon egy zeneszerző, zenész, Darvas Feri, és egy piano melodikával (talán szájzongorának kéne fordítani) az egész társaságot megénekeltette. Főleg az ötvenes évek táncdalai, sanzonjai mentek. A szövegeket még mindig tudja a kis magnóagyú emberpalánta, aki voltam volt.
A szövegekről jut eszembe. Aszondja egy filmben a hősnő: Nem vinnél el a Fehér Kína mulatóba? Nem. Mert a china nemcsak Kínát jelenti, hanem a porcelánt is. Ezer ilyen félrefordítás van manapság, inkább kikapcsolom, minek bosszantsam magam vele.
Fogságban voltam én Szigligeten, mert A. Spiró nagyregényét olvasta. Mások is. Én az enyém első felének végét javítgattam. Karácsonyra jön a Kölcsön Idő első része, amely van olyan hosszú, mint a Gyuri egész könyve. Író kölyökkutya korunkban állandóan azzal húztuk egymást, hány oldalas lesz a következő. Persze mindig több lett, mint az ígért. Most behúztam a szobába a meglepett szerzőt, ki arra járt. A. épp egy órája fejezte be a regényének olvasását.
Mennyi ideig tartott? Kérdé a szerző.
Másfél hétig, mondta A.
A szerző kicsit ingatta a fejét, hogy ez kevés idő, de aztán elment.
Láttad a csaját, kérdezte A.
Én mindig a szerzőt nézem, mondtam. Különben sem hiszem, hogy az én nagyregényemet az a lány el merné olvasni. Nem mindenki olyan engedékeny, mint én. És kölcsönadtam a könyvet Kószálónak, mert a korpusz túl jó ahhoz, hogy belekavarjon az én nagyregényembe, amelynek második része a jövő könyvhétre várható, ahogy mondani szokás.
A másik pár, akit mindig fölkeresünk Szigligeten, az Gerzson Pali bácsi és Mária, a felesége. És nem azért, mert portrét festett rólam. Örömmel jelentem: Pali bácsinak új korszaka kezdődött. A daimonok meg is kóstolták előtte, mint nagyregény előtt is szokásuk.
A tévét különben a magyar férfi és női vízilabda-válogatott meccsei miatt kértem kölcsön. Eddig: je ne regrette rien. Nagyokat üvöltök a magyar góloknál, de ezt előre közöltem a szomszédokkal.
Hazafelé
Aszondja Józsi, személyem körüli miniszter és munkatárs hazafelé a kocsiban, még a dinnyevétel előtt:
Egy rádióban bemondták, hogy Bill Gatesnek, a számítógéppápának nyolcszáz méter hosszú uszodája van, mert nem szeret fordulni.
Jót nevettem, de utánanéztem a dolognak.
Kapus Vilinek csak egy 60 yardos (kb. ötvenméteres) medencéje van.
Van neki viszont: láthatatlan elektromos vezetéke, falba rejtett hangszórói az egész házban.
112 lépcső vezet a földszintről a főbejárathoz, na meg a lift.
Fából készült tartóoszlopok a mennyezetig, kb. 100 méter magasak.
A faborítás végig kb. 6 cm fa, a világ minden tájáról. A többi rozsdamentes acél, beleértve a tetőzetet is.
Végig padlófűtés az egész házban.
A biztonsági rendszer rejtett, még a belső kőfalakban is. A padlóba épített érzékelők mindenütt.
Négykocsis garázs, a karbantartóknak külön háromkocsis.
Egy cédrusfa 180 centiméterre odébb ültetve. De egy száznegyven éves juharfát, amely közel van a fölhajtóhoz, Kapus Vili nem engedte kivágni. A fa állapotát huszonnégy órán át számítógép ellenőrzi.
Tizennyolc lyukas golfpálya a háztól nem messze. Lazackeltető telep a közelben.
A kedvenc zenéje az egész házban követi az embert, beleértve az úszómedence fenekét is. Több mint száz kilométer beépített kommunikációs vezeték, csak a főépületben.
Színház és vetítőterem a föld alatt.
Sok rejtekajtó.
Régi kínai műgyűjtemények a falba építetten.
Esőfüggöny, gyógyfürdő, dzsakudzi. Mindegyik hőmérséklete állítható.
Csak két vendégszoba.
És így tovább. Bár én ezt tréfának tartom. Hozzáteszem: voltam már néhány igazán gazdag ember házában, de sose irigyeltem semmit.
Kapus Viliről az járja: olyan gazdag, hogy saját pápája van. Olyan gazdag, hogy a saját kutyájának ragaszkodásában sem bízik. Olyan gazdag, hogy ezerdollárosokból van a dolgozószobájának a tapétája. Olyan gazdag, hogy a felesége nyugodtan megkérheti: vigye ki a szemetet. A bankba sem mer elmenni, mert az alkalmazottak kirabolnák. Ha a portfóliója 99%-ot zuhanna, még mindig ő lenne a leggazdagabb ember a világon. Saját olimpiát rendezhetne, és egy tonna aranyérmet oszthatna ki. Kapus Vili olyan gazdag, hogy az ilyesféle cikkek közlőit is el tudná téríteni szándékától. Stb.
Nem a 69 forintos dinnyét vettük meg az úton, hanem a 99 forintosat. És igazunk volt.
Karinthy Frigyes
Olvastam én persze könyveket is Szigligeten, de csakis olyanokat, melyek nem zavarják a regényt. Vagy kommerszet, vagy vidámat, vagy idegen nyelvűt. Na meg lapokat kilószámra.
Mindjárt itt van Karinthynak a Nevető Dekameronja. Mindig is tudtam, hogy az igazi írók egy egész újságot/hetilapot/folyóiratot szeretnének teleírni. Hírlapkivonat című, háborús időkben írott gúnyrajzában egy egész újságot kész zanzásítani:
Meglehet, hogy csütörtöktől kezdve nyolc oldalon jelennek meg a pesti lapok… és hogy azután mi lesz, senki sem tudja. Ha a hiány fokozódik, el lehetünk készülve rá, hogy egy hónapon belül két, azután egy oldalon jelenhetünk meg csak: a papírközpontot utasítani fogja a kormány, hogy olyan papírt gyártson, aminek csak egy oldala van… (…) Van szerencsém a szerkesztő úrnak a következő dolgozatot azzal a szerény és alázatos megjegyzéssel átnyújtani, hogy forrón szeretett kollégáimnak a lapnál egészen bátran felmondhat… (…) Mint az alábbiakból látható, meg tudom csinálni az egészet.
Ezután következik a Hirnök című lap. Vezércikk, Külpolitika, Tárca, Hadijelentés, Napihírek, Irodalom, Tarka Krónika, Színház, Törvényszék, Innen-onnan, Vízállás, Nyilttér, Sport, Szerk. Üzenet, Hirdetés rovatokkal, átlag öt sor per rovat.
A Vezércikk így szól:
Magyar gondok
A sz. és pap. Egyált. Nem olyan lényeg., mint so. Képz. A korm. Mindent megt., hogy ezek az állapotok minélel. Megsz. Kormányunk azzal a bölcs és mind. Dics. re érdemes előrelátással gondosk. Mindenr., ami őt annyira jellemz. A következő nagysz. És fontos intézkedések történtek a hiányok megszünt. Úgymint. Már ebből is látsz., hogy ez a korm. Mindent megt. Eddigi mulasztásait azzal indok. Hogy.
Kosztolányi Dezső
Botka Ferenc irodalomtörténész sajtó alá rendezte Kosztolányinak a Bácsmegyei Naplóban 1923–1926 között megjelent tárcáit, színeseit, glosszáit. Ezek tulajdonképpen másodközlések, mivel a főváros és Szabadka között elég nehéz volt a kapcsolattartás. A Pesti Hírlap legfeljebb néhány száma jutott át a határon. Kosztolányi ezzel súlyosan beteg édesapját támogatta, nem is kevéssel. Apja halála után azonnal megszüntette ezt a kapcsolatot a lappal.
Kosztolányi nem vagy csak nagyon ritkán nevezi meg forrásait, amelyek a pesti kávéházakban akkor ingyen olvasható osztrák, német, francia, olasz, spanyol, orosz, amerikai lapok lehettek. Például egy nagyon ismerős helyzetről:
Tudja-e, miért lett miniszterelnök Baldwin?
A Spectator írja: Oly hirtelenül és váratlanul emelkedett magasba, és oly időpontban, mikor pártjaink kibogozhatatlanul összezavarodtak, s így nem csoda, hogy az emberek nem tudják, hova helyezzék őt.
Ilyen a boksz
Hát kinek a véleménye lehet fontosabb a bokszról, mint Cassius Clayé, a későbbi Muhammad Alié? A világ addig ismert Muhammad Alija (1769–1849) hadvezér, Napóleon sikeres ellenfele, aki meghódította Egyiptomot, Szudánt, Szíriát, és az arab nyelvű könyvnyomtatás népszerűsítője volt. Most a bokszoló Alitól vett idézeteket mutatunk fel:
Ez is csak egy munka. A fű nő, a madarak repülnek, a hullámok a partot simogatják. Én meg embereket páholok el.
A boksz az, amikor sok fehér ember nézi, amint két fekete püföli egymást.
A bajnokok az edzőteremben születnek. A bajnoksághoz kell vágy, álom, látomás. Az utolsó percig tartó kitartás, egy kicsivel gyorsabb reflex, ügyesség és akarat. Az akarat a legfontosabb.
Én vagyok Amerika, jobb, ha hozzám szoktok. Fekete vagyok és büszke, saját nevem van, ami nem a tiétek, saját vallásom, ami nem a tiétek, saját céljaim, amik nem a tiétek.
Én vagyok a legnagyobb, és már akkor az voltam, amikor még nem is tudtam.
Olyan gyors vagyok, hogy amikor szállodai szobámban tegnap kikapcsoltam a villanyt, már az ágyban voltam, mielőtt sötét lett.
Nem az előtted álló hegyek a nyomasztóak, hanem a kavics a cipődben.
Nehéz alázatosnak lenni, ha valaki olyan nagy, mint én.
A legkeményebb meccsem az első feleségem volt.
Senki se tudja, mit mondanak a vesztes öltözőjében.
Én vagyok az ökölvívás Elvise.
Az az ember, aki ugyanazt gondolja ötvenévesen, mint húszévesen, elvesztegetett harminc évet.
Az ember, akinek nincs képzelőereje, nem győzhet. Szárnyaszegett.