– Hogyan értékeli, használt a pártnak egyes alapító, régi MDF-es képviselők kizárása?
– Az 1994-es választásokon szerepelt utoljára önállóan az MDF, szégyen, de akkor elveszítettük a választásokat, a kommunisták nyertek. Azóta felnőtt egy generáció, amely megfogalmazta, hogy legitimitást csak a választóktól lehet kapni. Az a párt, amelyik nem mer szembenézni a választóival, számolja fel magát, vagy mondja ki, hogy integrálódni akar egy másik pártba. Az MDF egy idő után elszürkült, gorombán fogalmazva azt mondták nekünk, hogy a Fidesz vitt be minket a hátán a parlamentbe. A kizártak, kiváltak és a pártban maradtak között ekörül folyt a vita. Persze mind a két fél részéről kulturáltabban is meg lehetett volna oldani a konfliktust, a kizárás azonban nem volt elkerülhető.
– Egy nem jogerős bírósági döntés szerint a konfliktus megoldása során törvénytelen eszközöket vetett be a frakció vezetése.
– Inkább az ügy morális, tartalmi részével szeretnék foglalkozni. A párttagság mást akart, mint a parlamenti frakció. A kérdés az volt, hogy a kutya csóválja a farkát, vagy a farok a kutyát. Az MDF életében válságos helyzet alakult ki. Utólag már azt lehet mondani, sikerült lezárni ezt fejezetet a demokrata fórum történetében. A kizártak és kiváltak Fideszbe való integrálással, nagyon szoros szövetséggel tudták volna elképzelni az MDF jövőjét. A tagság döntő többsége viszont az önállóság mellett tette le a voksát.
– A Fideszt támadó politikával azonban elképzelhető, hogy eldőlt az MDF sorsa, öszszefogás híján ugyanis kétséges, átlépi-e a bűvös ötszázalékos parlamentbe jutási küszöböt.
– Minden ilyen vállalkozásnak van kockázata. Ha most nem léptük volna ezt meg, akkor soha többé nem lett volna lehetőségünk az önállóságra. Meggyőződésem szerint az MDF át fogja lépni a parlamenti küszöböt. Emlékezzünk vissza, hogy az európai parlamenti választásokon, amikor szintén egy százalékon mértek minket, átléptük a küszöböt. Ha már 2002-ben külön mérettük volna meg magunkat, meggyőződésem, hogy ma is polgári kormánya lenne Magyarországnak. Az MSZP egyedül nem nyerte meg a választásokat, tehát nem tudott volna kormányt alakítani. A baloldal két lábon állt: MSZP és az SZDSZ. A jobboldalnak viszont a második láb hiányzott ahhoz, hogy átbillenjen a mérleg nyelve.
– Miben akar különbözni az MDF más jobboldali pártoktól?
– A mérsékelt konzervativizmus, amit 1990-ben meghirdetettünk, eltér a többi párt felfogásától. Más a magántulajdonról a felfogásunk, mint a Fidesznek, az államszervezésben vannak különbözőségek, amelyeket azonban a koalíciós kormányzásban fel lehet oldani. A leglényegesebb, hogy a legitimitás csak a választóktól származhat. Ha a választók azt mondják, hogy az MDF értékrendje nem kell, akkor tisztességgel be kell fejeznünk, és nem kell a robogó vonatra felugrálni potyautasként. A parlamenten kívül is létezik élet, nincs értelme az önállóságnak csak a látszatát fenntartani, és közben minden értéket feladni. Olyan alapértékekre gondolok, mint az elszakított nemzetrészeinkhez fűződő viszony. Erkölcstelenségnek, becstelenségnek és hazaárulásnak tekintem, hogy a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazással belehajszolták a nemzetet a mai helyzetbe, mint ahogy hazaárulásnak tekintem egyes kormányzati politikusok véleményét is. Az embereknek fogalmuk sem volt, miről szavaznak. A jobboldalnak meg kellett volna kímélnie a nemzetet ettől a szégyentől. A határon túli magyarok ügyét nem lehet lezülleszteni a pártpolitika szintjére.
– Lehetnek egyes körzetekben közös Fidesz–MDF-jelöltek?
– Nem. Remélem, senki sem akar szembehelyezkedni az országos gyűlés döntésével.
– Az első forduló után csak vissza kell lépni a harmadik-negyedik helyen végzett MDF-eseknek valakinek a javára?
– Szeretném, hogy minél több választókerületben a harmadik helyen forduljunk. Az első forduló után kell mérlegelni a helyzetet. Ha teljesülne kívánalmunk, s 90-100 kerületben elérjük a harmadik helyet, akkor az MDF alkuhelyzetbe kerül, hiszen a választójogi törvény szerint az első három mehet tovább. Azt kell majd vizsgálnunk, hogy a kölcsönös visszalépések, megállapodás jegyében melyik lesz a legeredményesebb megoldás, amellyel az MDF a legtöbb mandátumot tudja megszerezni.
– Ezek szerint nincs kizárva baloldali jelöltek támogatása sem?
– A politikában nem lehet semmit kizárni, de én ennek nem látom a realitását. A rendező elv az, hogy az MDF kormányváltást akar 2006-ban, és ez a törekvése determinálja a taktikai döntéseit is.
– Miért van az, hogy az MDF egyszer sem zárta ki határozottan a jövőbeni együttműködést a szocialistákkal? A parlamentben is megfigyelhető volt egyfajta összejátszás a két párt politikusai között.
– Nemrég megkérdezték a szabad demokraták elnökétől és Fodor Gábortól is, hogy elképzelhetőnek látják-e az SZDSZ és a Fidesz közeledését. Egyikük sem mondta azt, hogy ez ki van zárva.
– A Fidesz viszont kizárta ennek lehetőségét.
– A Fidesz 1998-ban nyilatkozatai alapján kizárta a kisgazdákkal való koalíciót. De a parlamenti helyek megszámlálása után helyesen úgy döntöttek, hogy nem az SZDSZ-t hívják be a kormányba, hanem nyeltek egy nagyot, és Orbán virágot vitt Torgyán feleségének. Ha az MDF rendszerváltás óta befutott politikáját vizsgáljuk, nyilvánvaló, hogy van egy-két párt, amellyel nehezen tudjuk a politikánkat egyeztetni. De eleve azt mondani, hogy csak velük, ostobaság, hiszen akkor feltehetnénk a kérdést: miért indulunk külön? Meggyőződésem, az MDF olyan helyzetben lesz, hogy kormányképes erőként is felmerül a neve jövőre. De nincs olyan mániákus vágyunk, hogy kormányra kerüljünk, hiszen kisebbségi kormányt is lehet támogatni kívülről. Hosszú távú építkezésbe kezdtünk, aminek csak az egyik állomása 2006. A jövőben az MDF politikáját sokkal tudatosabban tervezzük meg, nem a pillanatnyi népszerűséghez, hanem a hosszú távú stratégiai célhoz igazítva.
– Kisebb, parlamenten kívüli pártokkal elképzelhetőnek tartja az összefogást?
– A választójogi törvény szerint csak olyan választási együttműködés képzelhető el, ahol egy jelölő szervezet van. Az EP-választáson nagy szerepük volt a kisgazdáknak és a Vállalkozók Pártjának is abban, hogy átléptük a küszöböt. A bíróság ezután menesztette az addigi kisgazdaelnököt, ezért ott most óriási a bizonytalanság. Szeretnénk egy tiszta helyzetben lévő legitim kisgazda vezetéssel együttműködni. Az MDNP egyesült az MDF-fel. Felmerült a Centrummal is az együttműködés lehetősége, jelen tudásunk szerint nem zárható ki semmi, ugyanakkor arra készülünk, hogy egyedül indulunk a választásokon. A jelöltjeinket már kiválasztottuk, egyes körzetekben ketten-hárman is versengtek a képviselő-jelöltségért. Lényeges dolog, hogy az esetleges együttműködés esetén szuverén pártként tudjunk leülni a tárgyalóasztalhoz, és a megfelelő kockázat- és hatáselemzés után hozzuk meg a számunkra legelőnyösebb döntést.
– Gondolom, Földi László egykori hírszerző tisztre – aki az MDF kampányigazgatója lett – éppen a kockázat- és hatáselemzés terén számítanak.
– Földi László kiváló szakember, akinek van egy jó tulajdonsága: nem volt MDF-tag, így látja a fától az erdőt is. Eddig az volt a jellemző, hogy a kampánystáb csak politikusokból állt. A kampány szervezése egy szakma. Sokkal szakszerűbben, hatékonyabban akarjuk a kampányunkat megszervezni, mint eddig. Nem titok, hogy Földi Lászlót Boross Péter ajánlotta, és úgy tűnik, hihetetlen vehemenciával, lendülettel látott munkához.
– Hírszerzőként több politikus is a látókörébe kerülhetett, akikről érdekes információkat tudhat.
– Az MDF-től távol áll minden olyan elképzelés, amely a zsarolással lehet összefüggésben. Szerintem sokkal több a legenda körülötte, mint a valóság. Földi László az Információs Hivatal műveleti igazgatója volt, ami köztudottan külföldön tevékenykedik. A Nyírfa-ügyben sem belföldi vizsgálat folyt, hanem az ukrán szervezett bűnözés kapcsán kerültek magyar politikusok a képbe. Földi László évek óta nem műveli ezt a szakmát. A kampány tulajdonképpen egy intellektuális háború. Földi szervezőképességére és marketingötleteire számítunk.
– Néhány évvel ezelőtt huszonötezres tagsággal rendelkezett az MDF. Információink szerint ennek töredékére zsugorodott a létszám az elmúlt időszak politizálásának köszönhetően.
– Az MDF nem bolsevik párt, ha valaki késett a tagdíj befizetésével, nem húztuk ki rögtön piros tollal a nevét. Sokan elmaradtak, meghaltak, amit nem követtünk nyomon. Márciusban elhatároztuk, hogy szembenézünk saját magunkkal, és tagmegújítási folyamatot indítunk el. Hozzávetőlegesen az eddigi tagság 60 százaléka, több mint tíz- ezer ember újította meg a tagságát. Ez azért fontos, mert ők már ehhez az MDF-hez tartoznak, hiszen ekkor már mindegyik konfliktuson túl voltunk.
– A demokrata fórum rendszeresen azért bírálja a Fideszt, mert Pozsgay Imrével és Szűrös Mátyással szövetkezik a Nemzeti Konzultáció keretében. Ilyenkor az nem szokott az MDF vezetőinek eszébe jutni, hogy ki ruházta át szavazati jogát az MSZP-s Csiha Juditra, illetve hogy Somogy megyében nagy valószínűség szerint az MDF nem állít jelöltet a volt megyei tanácselnök, az MSZP-vel most is együttműködő Gyenesei István körzetében.
– Ezt a dolgot fából vaskarikának tartom. Mi megkapjuk azt a stemplit a homlokunkra, hogy balra tolódunk, kokettálunk az MSZP-vel, és mi védekezünk. Pozsgay Imre, aki az MSZP első frakcióvezetője volt a parlamentben, az utolsó állampárti kormány minisztere volt, a Fidesz konzultációs tanácsában kapott szerepet. Vagy említhetném Szűrös Mátyást, aki a Fidesz-kongresszus ünnepelt szónoka lett. Nem személyükben akarom bántani őket, hiszen mindenki megvilágosodhat egyszer, de buta sárdobálásnak tekintem ezt az egész dolgot. Minden pártnak van egy alapvető értékrendje, és ahhoz, hogy ezt az értékrendet közvetíteni tudja, szüksége van olyan politikai támogatókra, akikkel a saját kompetenciáját képes növelni. Gyenesei István megyei tanácselnök volt, de azóta kétszer választották meg szabad választáson megyei közgyűlési elnöknek. Egyébként pedig az MDF eddig túlságosan sokat foglalkozott a múlttal, és a szükségesnél kevesebbet az emberek hétköznapi életével.
origo.hu
Újabb botrányos pénzügyek derültek ki Magyar Péter testvéréről - videó
