Amikor a jog és a politika ütközik

Működik a jogállam – szögezte le lapunknak adott interjújában Xantus Judit, Józsefváros jegyzője, aki csaknem kétéves szünet után jogerős bírósági ítélettel töltheti be ismét állását a kerületi polgármesteri hivatalban. A vezető köztisztviselő évtizedek óta dolgozik a közigazgatásban, és a tizenöt éves önkormányzati rendszerről úgy tartja: a hivatalok szolgáltató jellegét erősíteni, a politika lehetőségeit – a törvények szabta határokig – szűkíteni kell. A jegyző asszony kitért a belvárosi szórakozóhelyekről készített feketelisták következményeire, az őt és családját ért fenyegetésekre, és szólt a korábban nagy vihart kavart tízmilliós végkielégítéséről is.

2005. 08. 03. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Önt a bíróság helyezte vissza nemrég józsefvárosi jegyzői posztjára. Állásából két éve mentette fel az MSZP–SZDSZ többségű képviselő-testület bizalomvesztésre, illetve arra hivatkozva, hogy eltitkolta: nyugdíjas. A bírósági döntés nyomán a képviselők végül csak a Fővárosi Közigazgatási Hivatal törvényességi észrevételére szüntették meg azt a jogellenes állapotot, hogy rövid időre két jegyzője volt a VIII. kerületnek. Lehet így dolgozni?
– Csécsei Béla (SZDSZ) polgármester már korábban kinyilvánította: együtt tud dolgozni velem. A képviselő-testület döntéseit bírálva sokan felhívtak telefonon. Ügyvédek, jogászok, köztisztviselők álltak értetlenül az előtt, hogy a jogalkotók – mert az önkormányzati képviselők azok – akár egy jogerős bírósági döntést is képesek figyelmen kívül hagyni. Milyen alapon követeljük meg a törvények maradéktalan betartását bárkitől is, ha a „csúcson” nem mutatnak példát? Természetesen engem is érhet kritika, de elvárható, hogy mondják a szemembe, s ne hajánál fogva előrángatott kifogásokkal távolítsanak el. A képviselők tudták, hány éves vagyok, de nincs bennem tüske, a bíróság elégtételt szolgáltatott. Jegyzőként elsősorban a hivatallal és a polgármesterrel kell jó kapcsolatot kialakítanom, egyben kötelességem megőrizni, hogy a politika ne terjeszkedjen túl megszabott hatáskörein.
– A polgármesteri hivatal dolgozói visszafogadták?
– Kellemes volt a fogadtatás, de nagy érzelemnyilvánításra nem kell gondolni. A köztisztviselők amúgy is folyamatosan veszélyeztetett helyzetben vannak. Amíg a VIII. kerületben két jegyző és bizonytalanság volt, a dolgozók azt sem tudták, merre igazodjanak.
– Jövőre országgyűlési és önkormányzati választások lesznek. Egy évre tervez?
– Nem, hosszú távú munkában gondolkodom, mert a hivatalnak is ez az érdeke.
– Korábban felvetődött, hogy a jegyzők kinevezéséről ne a képviselő-testület, hanem például a közigazgatási hivatal döntsön. Szükséges-e ilyen értelmű törvénymódosítás?
– Nem tartanám célszerűnek, hiszen a közigazgatási hivatalok elég távol állnak az önkormányzatok napi munkájától. Ráadásul a jegyzők és a politikusok konfliktusai valószínűleg akkor sem szűnnének meg.
– A jegyző alapvető feladatait meghatározza az önkormányzati törvény, mégis gyakran politikai szerepbe kényszerül, vagy éppen a politika játékszerévé válik.
– A polgármesteri hivatal kiszolgáló szervezet, mégis, a jegyzőt a képviselők gyakran politikai tényezőként kezelik, hiszen olyan eszközrendszer van a kezében, amely megkerülhetetlenné teszi. Az önkormányzati pártokhoz, a helyi politika szereplőihez lojálisnak kell lenni, de ne felejtsük: a politikai akarat olykor „szárnyal”, mi jegyzők viszont földhözragadtak vagyunk, azaz a jogszabályokhoz ragaszkodunk minden áron.
– Ez vezet a politika és a közigazgatás gyakori összetűzéseihez?
– Konfliktusaim általában abból adódnak, hogy fenntartom a jogot magamnak szakmai véleményem elmondására. Az önkormányzati törvény előírja: ha a jegyző törvénysértést tapasztal, azt jeleznie kell. Nagyon kevés dolgot nem lehet megtenni politikai akarattal, de amit nem lehet, azt nem is szabad.
– Önnek több évtizedes tapasztalatai vannak.
– Már a tanácsi rendszerben is a közigazgatásban dolgoztam: itt kezdtem a Józsefvárosban, és amikor évekkel ezelőtt ugyanitt jegyző lettem, azt gondoltam, ez méltó befejezése lehet a pályámnak, de a politika egy időre ebbe is beleszólt. Azelőtt voltam Szentendrén, az V. kerületben és Újpesten. A rendszerváltozás után visszatértem a Belvárosba, onnan Solymárra, majd újra ide, a VIII. kerületbe kerültem, s természetesen végigjártam a szamárlétrát az egyszerű ügyintézőtől egészen a jegyzőségig.
– Mi állt a belvárosi vendéglátóhelyek gyakori bezáratása hátterében a kilencvenes évek elején?
– A Belvárosban található a legtöbb szórakozóhely, és az amerikaiak akkoriban tették közzé azokat a feketelistákat, amelyeken a turistákat nemegyszer jelentősen megkárosító üzletek neve szerepelt. Magyarország jó híre is megkívánta az erőteljes fellépést. Bár sokak érdekét sértettük, kénytelenek voltunk mi is listát állítani a kirívóan magas számlázásoktól hírhedtté vált helyekről, többek között a tisztességes vállalkozók érdekében. Tömkelegével kaptam fenyegetéseket, a torokelvágástól a felrobbantásig minden lehetséges módon megpróbáltak lebeszélni a feltárt visszásságok nyilvánosságra hozásáról, a büntetések kiszabásáról.
– Eredményesek voltak ezek az akciók?
– Igen, az „ügyeskedésre” szakosodott vendéglősök belátták, már egy-egy rövid idejű bezárással is óriási bevételtől eshetnek el. A túlszámlázásokat ugyan mindig tagadták, de más hiányosságból is akadt bőven. Felajánlottuk: üljünk le, beszéljük meg az észrevételeket, s ha kijavítják a hibákat, működhetnek tovább. Kezdetben a kerületi képviselő-testület és a polgármester is mögöttem állt, azonban egy idő után „jöttek a politikai telefonok” egyes szórakozóhelyek érdekében, s hirtelen megfagyott körülöttem a levegő. A családomat ért fenyegetések hatására azonban egyre nyilvánvalóbbá vált: váltani kell. Az 1994-es önkormányzati választások után az új polgármester nem marasztalt, így végül közös megegyezéssel távoztam.
– Tízmilliós nagyságrendű végkielégítésről lehetett hallani, és ez – különösen a tíz évvel ezelőtti gazdasági helyzetben – sokakban visszatetszést keltett.
– Meg akartam választani a távozásom időpontját, de a politikusok minél gyorsabban pontot akartak tenni az ügy végére. A közigazgatásban azonban nem lehet munkahelyet váltani egyik napról a másikra, ezért a magasabb összeg a lerövidített idő kiváltását is szolgálta.
– Mi a véleménye, bevált-e az idén tizenöt éves önkormányzati rendszer? Jobb, gyorsabb, hatékonyabb lett-e az emberek ügyeinek intézése?
– A kilencvenes évek elején alapvetően megváltozott a jogszabályi környezet, és nekem mint közigazgatási szakjogásznak, különösen nagy kihívást jelentett a rendszerváltozás. Számos szabályozás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Különösen a tulajdonosi jogkörök gyakorlásánál nehézkes az ügyintézés. A hivatalok szolgáltatásjellegét a jövőben mindenképpen erősíteni kell. Amikor két évre elveszítettem az állásomat, civil jogászként több helyen a saját bőrömön is megtapasztalhattam, milyen az, ha valakivel packáznak az önkormányzati hivatalnokok. Az általam vezetett szervezetben ezt nem tűröm el.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.