Önt a bíróság helyezte vissza nemrég józsefvárosi jegyzői posztjára. Állásából két éve mentette fel az MSZP–SZDSZ többségű képviselő-testület bizalomvesztésre, illetve arra hivatkozva, hogy eltitkolta: nyugdíjas. A bírósági döntés nyomán a képviselők végül csak a Fővárosi Közigazgatási Hivatal törvényességi észrevételére szüntették meg azt a jogellenes állapotot, hogy rövid időre két jegyzője volt a VIII. kerületnek. Lehet így dolgozni?
– Csécsei Béla (SZDSZ) polgármester már korábban kinyilvánította: együtt tud dolgozni velem. A képviselő-testület döntéseit bírálva sokan felhívtak telefonon. Ügyvédek, jogászok, köztisztviselők álltak értetlenül az előtt, hogy a jogalkotók – mert az önkormányzati képviselők azok – akár egy jogerős bírósági döntést is képesek figyelmen kívül hagyni. Milyen alapon követeljük meg a törvények maradéktalan betartását bárkitől is, ha a „csúcson” nem mutatnak példát? Természetesen engem is érhet kritika, de elvárható, hogy mondják a szemembe, s ne hajánál fogva előrángatott kifogásokkal távolítsanak el. A képviselők tudták, hány éves vagyok, de nincs bennem tüske, a bíróság elégtételt szolgáltatott. Jegyzőként elsősorban a hivatallal és a polgármesterrel kell jó kapcsolatot kialakítanom, egyben kötelességem megőrizni, hogy a politika ne terjeszkedjen túl megszabott hatáskörein.
– A polgármesteri hivatal dolgozói visszafogadták?
– Kellemes volt a fogadtatás, de nagy érzelemnyilvánításra nem kell gondolni. A köztisztviselők amúgy is folyamatosan veszélyeztetett helyzetben vannak. Amíg a VIII. kerületben két jegyző és bizonytalanság volt, a dolgozók azt sem tudták, merre igazodjanak.
– Jövőre országgyűlési és önkormányzati választások lesznek. Egy évre tervez?
– Nem, hosszú távú munkában gondolkodom, mert a hivatalnak is ez az érdeke.
– Korábban felvetődött, hogy a jegyzők kinevezéséről ne a képviselő-testület, hanem például a közigazgatási hivatal döntsön. Szükséges-e ilyen értelmű törvénymódosítás?
– Nem tartanám célszerűnek, hiszen a közigazgatási hivatalok elég távol állnak az önkormányzatok napi munkájától. Ráadásul a jegyzők és a politikusok konfliktusai valószínűleg akkor sem szűnnének meg.
– A jegyző alapvető feladatait meghatározza az önkormányzati törvény, mégis gyakran politikai szerepbe kényszerül, vagy éppen a politika játékszerévé válik.
– A polgármesteri hivatal kiszolgáló szervezet, mégis, a jegyzőt a képviselők gyakran politikai tényezőként kezelik, hiszen olyan eszközrendszer van a kezében, amely megkerülhetetlenné teszi. Az önkormányzati pártokhoz, a helyi politika szereplőihez lojálisnak kell lenni, de ne felejtsük: a politikai akarat olykor „szárnyal”, mi jegyzők viszont földhözragadtak vagyunk, azaz a jogszabályokhoz ragaszkodunk minden áron.
– Ez vezet a politika és a közigazgatás gyakori összetűzéseihez?
– Konfliktusaim általában abból adódnak, hogy fenntartom a jogot magamnak szakmai véleményem elmondására. Az önkormányzati törvény előírja: ha a jegyző törvénysértést tapasztal, azt jeleznie kell. Nagyon kevés dolgot nem lehet megtenni politikai akarattal, de amit nem lehet, azt nem is szabad.
– Önnek több évtizedes tapasztalatai vannak.
– Már a tanácsi rendszerben is a közigazgatásban dolgoztam: itt kezdtem a Józsefvárosban, és amikor évekkel ezelőtt ugyanitt jegyző lettem, azt gondoltam, ez méltó befejezése lehet a pályámnak, de a politika egy időre ebbe is beleszólt. Azelőtt voltam Szentendrén, az V. kerületben és Újpesten. A rendszerváltozás után visszatértem a Belvárosba, onnan Solymárra, majd újra ide, a VIII. kerületbe kerültem, s természetesen végigjártam a szamárlétrát az egyszerű ügyintézőtől egészen a jegyzőségig.
– Mi állt a belvárosi vendéglátóhelyek gyakori bezáratása hátterében a kilencvenes évek elején?
– A Belvárosban található a legtöbb szórakozóhely, és az amerikaiak akkoriban tették közzé azokat a feketelistákat, amelyeken a turistákat nemegyszer jelentősen megkárosító üzletek neve szerepelt. Magyarország jó híre is megkívánta az erőteljes fellépést. Bár sokak érdekét sértettük, kénytelenek voltunk mi is listát állítani a kirívóan magas számlázásoktól hírhedtté vált helyekről, többek között a tisztességes vállalkozók érdekében. Tömkelegével kaptam fenyegetéseket, a torokelvágástól a felrobbantásig minden lehetséges módon megpróbáltak lebeszélni a feltárt visszásságok nyilvánosságra hozásáról, a büntetések kiszabásáról.
– Eredményesek voltak ezek az akciók?
– Igen, az „ügyeskedésre” szakosodott vendéglősök belátták, már egy-egy rövid idejű bezárással is óriási bevételtől eshetnek el. A túlszámlázásokat ugyan mindig tagadták, de más hiányosságból is akadt bőven. Felajánlottuk: üljünk le, beszéljük meg az észrevételeket, s ha kijavítják a hibákat, működhetnek tovább. Kezdetben a kerületi képviselő-testület és a polgármester is mögöttem állt, azonban egy idő után „jöttek a politikai telefonok” egyes szórakozóhelyek érdekében, s hirtelen megfagyott körülöttem a levegő. A családomat ért fenyegetések hatására azonban egyre nyilvánvalóbbá vált: váltani kell. Az 1994-es önkormányzati választások után az új polgármester nem marasztalt, így végül közös megegyezéssel távoztam.
– Tízmilliós nagyságrendű végkielégítésről lehetett hallani, és ez – különösen a tíz évvel ezelőtti gazdasági helyzetben – sokakban visszatetszést keltett.
– Meg akartam választani a távozásom időpontját, de a politikusok minél gyorsabban pontot akartak tenni az ügy végére. A közigazgatásban azonban nem lehet munkahelyet váltani egyik napról a másikra, ezért a magasabb összeg a lerövidített idő kiváltását is szolgálta.
– Mi a véleménye, bevált-e az idén tizenöt éves önkormányzati rendszer? Jobb, gyorsabb, hatékonyabb lett-e az emberek ügyeinek intézése?
– A kilencvenes évek elején alapvetően megváltozott a jogszabályi környezet, és nekem mint közigazgatási szakjogásznak, különösen nagy kihívást jelentett a rendszerváltozás. Számos szabályozás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Különösen a tulajdonosi jogkörök gyakorlásánál nehézkes az ügyintézés. A hivatalok szolgáltatásjellegét a jövőben mindenképpen erősíteni kell. Amikor két évre elveszítettem az állásomat, civil jogászként több helyen a saját bőrömön is megtapasztalhattam, milyen az, ha valakivel packáznak az önkormányzati hivatalnokok. Az általam vezetett szervezetben ezt nem tűröm el.
origo.hu
Kovács Zoltán: A nyugati világ csúcstalálkozóinak ad otthont Budapest
