Az antiszemita kártya

Déja vu. A kifejezés arra a jelenségre utal, hogy ezt már láttuk valahol. Most épp az Orbán-ellenes antiszemitázás idézheti fel bennünk ezt az érzést. A szörnyű XX. századnak volt néhány különösen gyalázatos népirtása: Hitler likvidálni próbálta a zsidókat és a cigányokat, Sztálin meg mindenkit, akit veszélyesnek tartott saját hatalmára nézve – így a malenkij robotra elhurcolt magyarokat is. A XXI. század érthetően nem akar közösködni e penetráns történelmi gaztettekkel. Ám vannak politikusok, akik e kataklizmákat gátlás nélkül képesek aktuálpolitikai célokra felhasználni. Mint most például az MSZP politikusai, akik ismét visszataláltak Ron Werberhez. Az izraeli kampányszakember a jelek szerint biztosra ment: úgy gondolta, egy kis antiszemitázás mindig jól szolgálja a kitűzött célt, a Gyurcsány-uralom prolongálását. És lőn. Ebben az a nevetséges, hogy mindezt hetekkel, hónapokkal korábban megírtuk. Volt egy nyilvánosságra került, kétes hitelű dokumentum, amit a miniszterelnöki kabinet nyilvános kapcsolatok titkárságán használt fejléccel láttak el, s ami szerint Orbán Viktor mozgósítóképességének gyengítése kulcsfontosságú stratégiai cél, erre pedig a legalkalmasabb módszer a gyanúkampány, azon belül is az antiszemita hírbe való keverés. A dokumentum azt tartalmazza: a gyanúkampányban nem fontos, hogy egy támadásnak van-e igazságalapja; a fontos az, hogy a gyanú a célszeméllyel kapcsolatban minél többet szerepeljen a médiában. Braun Róbert, a Gyurcsány-kormány exfőtanácsadója ugyan magánokirat-hamisítás miatt feljelentést tett, ám roppant kínos, hogy a forgatókönyv tételei sorra igazolódnak.
A déja vu jelenségét azért emlegettem, mert egyszer már ezt pontról pontra végigjátszottuk. Annak idején a Magyar Nemzet birtokába került – és haladéktalanul közzé is tétetett – az a forgatókönyv, hogy miként tervezik lejáratni Kósa Lajos debreceni polgármestert a helyi szocialisták. Az MSZP-t azonban nem tántorította el szándékaitól a lebukás. Talán abban bíztak, hogy a Népszava-olvasók úgysem olvasnak Magyar Nemzetet: sorra megvalósították a „kommunikációs terv” egyes pontjait. A kudarc teljes volt – akárcsak a Kondor Katalin-ellenes hadjárat esetében –, ám a média vastag falait nem törte át a becstelen eljárás miatti közfelháborodás.
A média ehhez az új lejárató kampányhoz is asszisztálni látszik. Igaz, ezen nem lehet nagyon csodálkozni, ha például a közmédiában az a Friderikusz Sándor a főmoderátor, akinek az üzenetrögzítőjére már Lendvai Ildikó is meleg szavakat mondott tévéelnöki reményeivel kapcsolatban, sőt akit még „a Péter” is támogatott. Friderikusz feltette Orbán Viktornak élesben azt a kérdést, amely után egy rendes demokráciában, rendes tévéelnök esetén azonnal levették volna a képernyőről. „Ön antiszemita?” – faggatta vélhetőleg a werberi forgatókönyv szerint a jobboldal vezetőjét. Játsszunk el a gondolattal, milyen össztűz zúdulna arra, aki ilyesmit kérdezne például Friderikusztól. Erre ugyanis nincs jó válasz: a kérdés magában foglalja a vádat a bizonyítékokra csöppet sem kíváncsi gyanúkampány logikája szerint. Mondhatta aztán Orbán az evidenciát, hogy antiszemita nem lehet demokrata – az antiszemitázó apparátus már mozgásba lendült. Újhelyi István (akinek máig nem gyógyult be a sebe, hogy a Fidesz eltanácsolta Szegeden) stopperrel lemérte, hogy Orbán Viktor öt másodpercig gondolkodott a példátlan kérdést követően – mintha tényleg azon töprengett volna, hogy utálja-e a zsidókat. Erre az alávaló gondolkodásmódra erősített rá a minden morális mélypontot alulmúló, a forráskritikát hírből sem ismerő Népszava, amely az Orbán Viktorról jelentő kommunista titkos ügynöktől idézte azt a passzust, hogy a jelentésíró szerint Orbán annak idején zsidó volta miatt ellenszenvezett a nemrég hazahozott Varga Tamással. Mindezt pedig egy olyan – talán némiképp szerencsétlen, de messzemenően ártatlan – tusnádfürdői mondatra alapozták, amelyben a genetikára való utalás szerepelt.
Orbán Viktor Tusványoson a nemzeti baloldal szükségességéről szólva azt mondta: „Sokan persze szkeptikusak, mondván, hogy különböző, hát genetikailag talán túlzás lenne mondani, inkább fogalmazzunk úgy, történelmi meghatározottság miatt ennek az esélyei csekélyek.”
Könnyedén túllépve a tényen, hogy „genetikus” alapon például Czeizel Endre ki sem nyithatná a száját, Simon Gábor, a szocialisták választmányi elnöke szerint a Fidesz elnöke kódoltan zsidózott. Mi tagadás, elég jól kódolta.
Simon Gábor véleménye ugyan vajmi keveset nyom a latban, de elbizonytalaníthatja a zsidó és nem zsidó választópolgárokat a napi véleményalkotásban csakúgy, mint jövő tavasszal az urnáknál. Legfőképp az Orbán Viktorral szimpatizáló választókat bizonytalaníthatja el, ugyanis – a sanda werberi sugalmazásokkal ellentétben – a jobbközép választópolgár a zsidózást szalonképtelennek és megvetendőnek tartja. Az antiszemita kártya kijátszásának kicsinyes aktuálpolitikai szándékát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Simon nem tudott a szimpla rágalmazásnál megállni: teátrálisan felkérte Orbánt, hogy írja alá a hatmillió baloldali szavazónak kikézbesítendő, bocsánatkérő postai levelezőlapot. Könnyű belátni: a baloldalnak nincs hatmillió szavazója, még a fele sincs – a werberi gépezet még e tekintetben is alaposan túllőtt a célon.
Az alapvető cél azonban, hogy Orbán és az antiszemitizmus egy mondatba fogalmazva szajkóztassék, a morális gátlások hiányában teljesülni látszik. Az Orbán-kormány közlekedési minisztere, Fónagy János szerint is szerencsétlen, félreérthető szavakat mondott ugyan a pártelnök, zsidó emberként mégis felháborítónak tartja az MSZP-s képviselő aljas érvelését, megmagyarázhatatlan és megengedhetetlenül mocskolódó alapállását, amivel szerinte egy magát baloldalinak tartó ember nem azonosulhat. De hát itt nem is jobb- vagy baloldalról, s nem is racionális érvekről van szó. Ha arról volna szó, még a rágalmazó Simonnak is fel kéne tűnnie, hogy történetesen az Orbán-kormány (s nem például a Horn-kabinet) vezette be a holokauszt-emléknapot az ország iskoláiban, vagy hogy a Fidesz elnökét nemrégiben tapssal köszöntötték Izraelben a szegény megtévesztett, rosszul tájékozott vendéglátók. A járvány pedig terjedőben van. A köztörvényes bűnökkel vádolt Sas József például már önfeledten „genetikai tanácsokat adó” országról beszél ahelyett, hogy az érettségi bizonyítványát vagy a korábbi nevére kiállított színitanodai képesítését lobogtatná. S talán az MSZP-kampány miatt újból feltámadt a félelem a jóravaló magyar zsidókban is. Az antiszemitázás ugyanis hatását tekintve a leggyalázatosabb, legalattomosabb antiszemitizmus. Az antiszemita kártya nem a történelmi sérelmek jóvátételét szolgálja – épp ellenkezőleg. Talán a sorait rendező Mazsihisz elnöke, Feldmájer Péter is felemelhetné a mutatóujját: ne csináljátok ezt! Nem kellene az ördögöt a falra festeni…