Best of Kóka

Lassan-lassan összeáll a Best of Kóka. Orvosi diplomával rendelkező gazdasági miniszterünk színrelépése óta hetet-havat összehord a nemzetgazdaság alakulásáról. Ha marad a tempó, úgy bizony karácsonyra össze is jön egy 74 perces CD. A kollekció amúgy nem túl eredeti: minél nagyobb blöff, annál nagyobb visszhang.
Amennyiben elfelejtettük volna, öszszesen 26 millió forintot költött a Magyarország: kirobbanó siker címmel indított kampányára a Miniszterelnöki Hivatal, amelynek szellemi munícióját a gazdasági tárca szolgáltatta. Az adófizetők pénzéből futó projekt célja a magyar gazdaság valóságos helyzetének ismertetése volt. Csak az utóbbival volt a gond. Tudniillik az egész oldalas reklámokból az derült ki, hogy a magyar gazdaság szédületes fejlődését irigyli egész Nyugat-Európa. Mi több, a magyar jólétre vágyakoznak a németek, a franciák és az olaszok. Pedig az állami pénzen finanszírozott – egyébként meglehetősen korai – választási kampány minimális tárgyszerűségre is törekedhetett volna. A kirobbanóan sikeres gazdaság ellenére ugyanis ötéves csúcsán a munkanélküliség (több mint hatvanezren váltak állástalanná az elmúlt években), pénzügyi egyensúlytalanság uralja az országot (magas a folyó fizetési mérleg hiánya, duzzad az államadósság, a költségvetési deficit miatt eljárás indult hazánk ellen), továbbá csökkentek a reálkeresetek. És ilyen apróságokról sem feledkezzünk meg: a büdzséből kiszervezik a kényes tételeket, egyik évről a másikra áttolják a közszféra jutalmát, a vállalkozók pedig hónapokig nem kapják meg a nekik törvényesen visszajáró áfát. Eközben az összes nemzetközi szervezet (például az OECD és IMF) elmarasztalja hazánkat, a nagy hitelminősítők pedig lerontják a magyar forintadósságot. A kimutatások alapján a velünk egy időben az unióhoz csatlakozott országok között – a gazdasági növekedés tekintetében – az utolsók vagyunk.
De ugorjunk. Magasabb növekedési ráta és alacsonyabb szintű munkanélküliség mellett tíz-tizenkét éven belül Magyarország ott tarthat, ahol Ausztria – így blöffölt a Nap-kelte Kereszttüzében Kóka János. Bizony, a sógorék gazdasága számunkra könnyen megfogható szimbólum: rend és fegyelem mindenütt, muskátlik a falusi istállók takaros ablakában, a legszegényebb tartomány is vetekszik Budapest frekventált helyeivel, pár százalékos a munkanélküliség, a havi átlagkereset 400-500 ezer forint. Ráadásul még most is a Lajtán túlra hordjuk a pénzt. Ott ugyanis az akció valóban akció. Summa summarum, a világ hetedik legsikeresebb gazdaságaként nyilvántartott Ausztriát a mostani gazdasági bővülés mellett nem 10, 12 vagy 15 éven belül érjük utol. Egyes számítások alapján 55 esztendő kell ehhez a produkcióhoz. S ha minden jól alakul, akkor is csak az EU-átlag szintjén leszünk majd, ami azért még nem Ausztria.
Mi „tíz év alatt eljutottunk a piacgazdaságnak arra a szervezettségi fokára, amelyre az öreg Európa száz év alatt”. Ez az idézet Kóka János Politika 2.0 című írásából származik, amelyről nem tudni, hogy valójában mi is a funkciója: a kormány gazdasági programjának is tekinthető irat, vagy csak „alapvető” közgazdaságtani mű?
Csoda-e, ha a fentihez hasonló kókai elszólások és az állami pénzen finanszírozott bornírt reklámok miatt a legnagyobb ellenzéki párt komolytalannak tartja a gazdasági minisztert, és nem állapodik meg vele semmitmondóan üres nyilatkozatokban? Mellesleg a Fidesznek csak annyit tudunk tanácsolni, ilyen helyzetben is legyen konstruktív.
Például szólítsa fel a kormányt, hogy állítsa le gazdasági miniszterét.