Egy kis Napóleon

Ha majd egyszer szobrot állítanak a magabiztos pofátlanságnak, valószínűleg Gellért Kis Gábor lesz a modellje. A Magyar Rádió kuratóriumának elnöke, aki a minap kezébe ragadta a teljhatalmat (legalábbis azt hiszi), a jelek szerint összetéveszti a szemtelenséget a bátorsággal. „Igen, megzsaroltam a rádiót” – nyilatkozza az MSZP-ember, miután bejelentette, addig nem utalja át a médiumnak az esedékes költségvetési pénzt, amíg nem az ő embere kerül az intézmény élére. Talán az első éjszaka joga is Gellért Kisé a rádiónál, hamarosan (hamis) pénzt veret majd, pallosjogot kap. Szóval jó lesz vigyázni, kedves kollégák.
Folyik a harc a rádióért. Kondor Katalin mandátuma lejárt, elnöksége alatt nem tudták kivenni alóla a széket a koalíciós pártok, bármennyire próbálták is. Igaz hangon szólt a közszolgálati Magyar Rádió, a híreket csorbítatlanul bemondta, ügyelt arányokra, sokszínűségre, etikára. Erre most itt van ez a Gellért Kis, egy gátlástalan szocialista komisszár, afféle rosszul sikerült Napóleon-utánzat, akit biztos behívtak a Köztársaság térre: nézd, Gáborom, sötét felhők gomolyognak felettünk, rosszul áll a szénánk, nem hagyhatunk egyetlen közszolgálati médiumot sem megszállatlanul, a Magyar Rádiót meg mégúgysem. Mi itt az elvtársakkal rád gondoltunk. A pártkatona erre előírásszerűen összecsapja a bokáját, és másnap már ott gorombáskodik a Bródy Sándor utcában, tábornoki kinevezéssel a mellényzsebében. (Ráadásul a mellény két számmal nagyobb.)
Beállt a hadiállapot.