Öszvérmegoldást próbál kikényszeríteni a kormány az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (röviden: ekho) bevezetésével. A látszatintézkedés lényege, hogy megpróbálja vegyíteni az alkalmazotti munkaviszonyt és a vállalkozói jogviszonyt. Ilyen formációt nem látott még Európa!
A vezérelvvel, miszerint a feketemunkát ki kell fehéríteni, természetesen egyetértünk, ám ha minden marad a mostani elképzelés szerint – bár a Pénzügyminisztérium még nem tud szolgálni részletekkel(!), állítólag a kormányfő fejbólintására vár a tárca – az új forma vesztesei ismét az egyszerű emberek; régi szocialista terminológia szerint a bérből és fizetésből élők lesznek.
Aggályaink röviden a következők: a koncepció különbséget tesz szakma és szakma közt, s egyes foglalkozásokat hátrányosan megkülönböztet. A gondot csak fokozza, hogy az ekho körébe bevont szakmákon kívül még sok olyan terület van, ahol az úgynevezett színlelt szerződéseket alkalmazzák, de ezeket meg sem említi a tervezet. Problémás, hogy a becsült adatok szerint mintegy 300 ezer embert foglalkoztatnak úgynevezett színlelt szerződéssel, de a javaslatban nevesített szakmák képviselői ennek tíz százalékát sem érik el! Persze nagy kérdés, mi lesz annak a sorsa, aki jelenleg közalkalmazottként teljes munkaidőben dolgozik, s „kiszervezik” majd az állásából, mert az eddig ismertetett koncepció szerint akár a közalkalmazotti jogviszonyban állók is választhatnák a „kedvezményes” adózási formát. Az sem tiszta, hogy a most teljes munkaviszonyban állók is lehetnek-e ekhósok. S idetartozik még, hogy az ekho körébe esőknek egészségügyi járulékot nem kell fizetniük, ezért aki ebben a foglalkoztatási formában dolgozik majd, ezentúl nem kap táppénzt és gyest sem. A felsorolt pontok talán rávilágítanak arra, hogy a szóban forgó törvényjavaslat mellett megfelelő jogi garanciák kidolgozására is szükség van, hogy teljesüljön a szabályozás eredeti célja: a feketemunka kifehérítése.
Mellesleg az ekho bevezetésével a költségvetés akár rosszul is járhat, főleg ha – mint említettük – a közszféra is kiszervezi ily módon a munkaerő egy részét. A baloldal a 2002-es parlamenti választások felvezető kampányaként a többi között 400 ezer új munkahelyet ígért, valamint a vállalkozói terhek mérséklését. Az előbbi bűvös szám már összejött: a kimutatások alapján négyszázezren vannak állás nélkül; ötéves csúcsán a munkanélküliségi ráta. Utóbbi ígéretről pedig annyit, hogy történt ugyan némi kiigazítás, ám ezzel együtt is a közterhek Magyarországon a legmagasabbak; nemcsak regionális viszonylatban álljuk a sarat, hanem a kontinens nyugati államaihoz képest is igen drágák a foglalkoztatás feltételei. Elsősorban a magas járulékos költségek miatt. Bármilyen meglepő: hazánkban az egy munkavállalóra jutó fizetési kötelezettségvállalás arányaiban pont akkora, mint Belgiumban vagy éppen Németországban. És még nem is szóltunk az iparűzési adóról, ami nem EU-konform. Ezt a versenyhelyzetet!
A bökkenő egyébként az, hogy a félretervezett költségvetésnek minden egyes fillérre szüksége van, s ahhoz, hogy a büdzsé valamennyire is őrizze hitelességét, évente több alkalommal is megszorító kormányintézkedéseket kell hozni. Ebben a környezetben az egyébként diszkriminatív ekho csak tovább fokozza a gondokat; jogi értelemben egy felettébb megkérdőjelezhető szabályozás, gazdasági megközelítésből pedig egy, a büdzsét tovább csapoló konstrukcióról van szó. És még csak most jön a feketeleves: a pénzügyi tárca Gyurcsányra vár, azaz a korábban szakmainak feltüntetett verzió aktuálpolitikai döntés áldozata lesz. Nem sok értelme volt tehát a bizottsági üléseknek, a tárcaközi egyeztetéseknek, s a PM-ben zajló előkészítő munkának. Ezt a szekeret is csak a kormány tolja!
origo.hu
Kihúzták az ötös lottót
