Keresztény fegyver

L a p s z é l j e g y z e t e k

A nagy hírű tudós academicus mester, Keresztúri Bíró Pál (1589–1655), Rákóczi György fiainak, Zsigmondnak és Györgynek nevelője, később Bethlen Miklós tanítója, ez utóbbi önéletírása szerint „a jó bort minden ebéden pesdülésig innya igen szerette”, sőt még „főborokkal is élt mindenkor”. Gyermek tanítványaitól sem sajnálta e kiváló nedűt, így aztán jeles neveltje, Bethlen Miklós gyermekkorában sokszor már csak akkor vette észre részegségét, amikor a kristálypohár fenekét a sok főbor elfogyasztása következtében kettősnek látta. Sőt még legénnyé serdülvén is gyakran a pohár fenekére nézett, mígnem az anyai intelmek hatására és egy betegség következtében sikerült szakítania e rossz szokásával.
Mindezek ellenére sem Keresztúri nem volt részeges, sem tanítványait nem akarta fiatalon az alkohol rabságába dönteni, csupán a kor általános szokásának hódolt. Tudta jól, hogy a gyermekeket inkább tejjel kell táplálni, semmint borral, de a jelek szerint az életkor szerinti testi szükségletek kielégítésének tudománya annak ellenére sem volt erőssége, hogy Bethlennek személyesen tartott asztalt.
Annál inkább értett a lelki és szellemi táplálékkal való ellátáshoz. Pedagógiai és prédikátori munkásságának nyomtatott emlékei is fennmaradtak. Első művét, a heidelbergi kátét a két Rákóczi gyermek számára magyarázó Christianus lactenst 1638-ban magyarul is megjelentette Gyulafehérvárott Csecsemö keresztyen címmel. Később több könyvet is írt, ezek közül a legnevezetesebb talán a különös című Lelki legeltetés, amely a huszonharmadik zsoltár prédikációkban kifejtett magyarázata.
A heidelbergi káté rendje szerint való református katekizmus persze nem nyerte el a katolikus olvasók tetszését, különösen nem Hajnal Mátyás (1578–1644) jezsuita szerzetesét, aki – mivel a vitairat a fejedelmi családot is sérthette – név nélkül próbálta cáfolni Keresztúri Bíró Pál protestáns nézeteit. Hajnal mind maga, mind rendje érdekében körültekintő óvatossággal kerülte a politikai hatalmasságokkal való konfliktust, ezért kis, nyolcadrét munkájából nemigen derül ki, hogy a hitvita közvetve magát Rákóczi Györgyöt is eretnekséggel vádolja.
A Pozsonyban 1640-ben megjelent munka sokszor egyébként is gazdag barokk szóképek mögé rejti a tényleges tartalmat. Már a cím is ezt mutatja: Ki-tett czégér, melly alatt feltalállya akár-ki-is, minémű poshatt és mérges tejet fejt Kereszt-úri Pál Erdélyben egy catechismusnak tömlőjébe, neminemü Hajdelberga-táján nőtt és hizlalt teheneknek tőgyéből, a’ nem regen született csecsemö keresztyénnek szoptatására.
Keresztúri sem maradt adós a válasszal, egy esztendőn belül megírta és kiadta a replikát ismeretlen támadója ellen. A Fel-sördült keresztyén, ki tsetsemö korátul fogván az Isten beszédénec ama tiszta tején, a mennyei titoknac tanulásában ditsiretessen nevekedék Váradon jelent meg, Szenci Kertész Ábrahám nyomdájában. És mivel Hajnal Mátyás még ekkor sem unta el a vitát, érveiben pedig sziklaszilárdan biztos volt, még egy elleniratot készített, A ki-tett czegernek fellyebb-emelt czégért, amely szintén a pozsonyi jezsuiták nyomdájában készült, és amelyből egyetlen csonka példány maradt fenn.
Az egymást követő vitairatokból tehát nem azonos számú példány maradt az utókorra, bár vélhetően közel azonos számban jelentek meg. Keresztúri Pál latin és magyar katekizmusából egyaránt tizennyolc-tizennyolc nyilvántartott példány van, a Ki-tett czégérből pedig tizennégy.
Ez utóbbi munka egyikének első és hátsó szennylapja több hajdani tulajdonos keze vonását őrzi. Az első hosszabb szövegrész alatt a Torma Andoras név szerepel, valamint, hogy a bejegyzés „Költ Golokon”. Ilyen nevű helység nyomára nemigen lehet bukkanni, talán a Zemplén megyei Golopon tartózkodott Torma András, aki így kezdte a feljegyzést: „Agyon Isten io napot ides Erös Janko.” Sajnos ez a XVII. századi levél, amely magába az ajándékozott könyvbe íratott be, igen következetlen helyesírású, sok tévesztéssel és betűkihagyással készült, ezért a megfejtése sem könnyű. „Im mastan is kuldatam Egi kis könveket az melbul tanulhac síp üdvösiges dolgokat az melet mikor Uram ü kegelme tanusagra jüdatad. Ne mulasd hialon üdodet. Ezek utan Isten veled. Mond szolgalatomat Uramnak ü kegelminek mind Asszonomnak ü kegelmenek az te mostoh Attad.” Tehát Erős Jankó mostohaapja, Torma András ezt a kis könyvecskét küldte, hogy belőle szép, üdvösséges dolgokat tanulhasson nevelt gyermeke, kit arra biztatott, hogy ne múlassa hiába idejét.
A lap másik oldalán, teljesen más kézírással és eltérő helyesírással, egy minden bizonnyal a török felszabadító háborúk idején keletkezett fohász olvasható: „Adgy minden jot Istenem az keresztyen fegyvernek szegyenüllyön az pogányhságh minden hozza tartozokkal kivanom szibül.”
Dátum nincs mellette, de e rövid bejegyzés korának meghatározását az írásképen és helyesíráson kívül megkönnyíti, hogy rendkívül hasonlít Nicolaus Matthias Illyanovich könyvének, a Relatio status ottomanicae domusnak egy szintén Gyöngyösön őrzött példányában található végjegyzetére. A két írás minden kétséget kizáróan ugyanattól a kéztől származik, a fohász témája is hasonló, csak a Ki-tett czégérben a pogányok megszégyenülése érdekében a keresztény fegyverek győzelméért imádkozott az ismeretlen, Illyanovich könyvében pedig a keresztény fejedelmek összefogásáért: „Istenem adgy egy szivet az keresztyen Fejedelmeknek, hogy altalok szegyenüllyön megh az kegyetlen poganysagh” – írta 1688. július 31-én, a felszabadító háború kellős közepén a Relatio status ottomanicae domus egy példányába.
A probléma csak az, hogy se itt, se ott nem nevezte meg magát. Biztos, hogy a bejegyző nem volt azonos sem Torma Andrással, sem a nagyon tisztelendő Gosztonyi Simonnal, aki – valószínűleg később, de még a kötet gyöngyösi zárdába kerülése előtt – egyenesen a kötet címoldalára írta nevét. És főképpen nem azonos a pogányság hatalmának megtöréséért imádkozó hajdani tulajdonos a kötet hátsó lapjaira 1660 körül az ország sanyarú állapota miatt kesergő énekeket feljegyző egykori megajándékozottal, Erős Jánossal, Torma András mostohafiával. Mindenesetre e három bejegyzés együtt nyújt érdekes információt a hódoltság végi Magyarországról.