Ön milyen természetűnek látja az alkotmány körüli vitát, milyen erővonalakat lát kirajzolódni azok alapján?
– Az alkotmányt első megközelítésben a következő dilemma jellemzi: sem a Nyugat, sem az iszlám világ, sem az iraki síiták, szunnita arabok és kurdok között nincs megegyezés az alapdokumentumról, és abban sincs egyetértés, hogy mi legyen az ország neve. Az ugyanis, hogy az országot „föderatívnak” nevezik vagy sem, nem puszta játék a szavakkal, hiszen a névadásnak nagyon komoly anyagi vonzatai vannak.
– A kőolajra gondol?
– Irak kőolajban szegényebb területein síiták laknak, a gazdagabbakon döntő mértékben kurdok és kismértékben szunniták, s itt merül fel az a kérdés, hogy szerepeljen-e az alkotmányban az olajmezőkben bővelkedő területek autonómiája. Ha ugyanis megvalósulna például a kirkuki autonómia, a kőolajból származó hasznot a területen lakó kurdok kapnák. Az alkotmány kérdése ezért elsősorban gazdasági, nem pedig politikai természetű. Másodsorban a tét az, hogy milyen berendezkedésű lesz az ország a jövőben, vagyis menynyire nő eggyé állam és egyház, lesz-e létbiztonság, vagy egy iránihoz hasonló radikális állammodell valósul meg. Amennyiben nem születik megállapodás, új választásokra lesz szükség, és Amerika középtávú katonai berendezkedésére számíthatunk.
– Az IMF jelentése szerint Irak gazdasági helyzete még a vártnál is rosszabb.
– Ennek egyik oka, hogy az országba nem érkeznek meg a nyugati segélyek, illetve nem érik el céljukat. Véleményem szerint a segélyek kiosztása csak a lelkiismeret megnyugtatására szolgál. Irak másfelől pedig képtelen önerőből a talpra állásra. Többen védik már a kőolajvezetékeket, mint a határt, így ellenőrizhetetlenül áramlanak be a fegyverszállítmányok, és a „puha célpontokra” irányuló állandó terrormerényletek miatt jó ideig nem várható előrelépés.

Földre dobta a magyar kokárdát és transzgender zászlót vett elő egy drag queen a Pride színpadán