Nézőpontok

Tegyük fel, hogy holnapután kitör nálunk a madárinfluenza. Figyelem, ez csak fikció! Tegyük fel, hogy a népek a televízióra tapadva próbálnak információkat beszerezni. Hiába. A közszolgálati televízió reggeli hírműsorának legkomolyabb blokkjában arról folyik a szó, hogy most aztán igazán, és most aztán utoljára, de mostan tényleg igazándiból, csak itt és csak önöknek megmondjuk, hogy valójában mi történt a Magyar Szigeten. Igaz, hogy azóta fél Magyarország víz alá került, hogy a fél Székelyföldet elmosta az áradat, hogy Európába beköszöntött az új jégkorszak, ez nekünk nem számít. Mit szóltak be a gidának? Ki szólt be a gidának, miért szóltak be a gidának, hogyhogy nem volt gerinc Szikorában, amikor vállalta a koncertet? Szikorának egyébként sincs már tehetsége, abban a pillanatban elenyészett, mint a jó pattanás, amikor szereplést vállalt a Magyar Szigeten. Mekkora törés lehetett annak a szegény lánynak, amikor a nyilas, bőrfejű, hungarista csürhék esetleg megdobhatták volna egy üveggel. Miközben Szikora magyarázkodik, gida él, mint hal a vízben, az ő népszerűségét az egekbe nyomta ez a meg nem történt történet. De mit mondana erre a Magyar Hírlap egykorvolt szakértője, amikor kiderült: zsidó barátját nem aljas, rasszista magyarok verték meg, hanem részegen belefejelt egy kirakatba: „Nem történt meg, de megtörténhetett volna.”
És most jön a Népszabadság rovatvezetőjének, Révész Sándornak a kedvenc tétele: a kettős mérce, amivel állítólag jobboldalon mérnek. A Hooligans – de szép neve van! – együttes frontemberének a szegedi koncertjükön elborult az agya, mert az első sorból beszólt neki valaki; leugrott a színpadról, majd lefejelte rakoncátlan rajongóját. Kisvártatva a gitárosuk is követte, ő ököllel vágott az illető arcába. Na már most. A hír elhangzott, a Hooligans illetékese önérzeteskedett egy sort, majd kész, vége. Se RTL Klub, se Index, se TV2, se Verebes, se elhatárolódás, se nagy ívű moralizálás? Csak nem olyasmi történt, ami belefér a magyar közgondolkodásba? A mindennapi viselkedési kódexbe? Nem tetszik a pofád, durr egy pofon?
Fiala Közszolgálati János egy össztűzbeli monológjában jól kiosztotta azokat, akik sátánista kártevőnek vélik Marilyn Mansont, és tiltakoztak magyarországi koncertje ellen. Ha jól értettem a szavait, senki ízlésébe nem lehet beleszólni, pláne erőszakosan fellépni ellene, vagy önkényesen cenzúrázni bármit. Itt szabadság van, Marilyn Mansont is kötelező elviselni. Majd huszáros bravúrral fordítva a témán megkérdezte Pokorni Zoltánt, hogy a Demokrata idei születésnapi partijára elmegy-e, mint ahogyan azt tette tavaly. Sunyi kis célzás a javából, mivel egy éve nincs kérdezés, nincs össztűz, hogy Pokornit ne szembesítenék azzal, hogy elment annak a Demokrata újságnak a gálájára, amely újságot a magukat demokratának kikiáltók szalonképtelennek, rasszistának és minden olyannak elmondanak, amely állítólagos bűnöket aztán maguk hatványozottan elkövetnek.
Nos, ha Fiala demokrata, akkor semmi köze ahhoz, hová megy Pokorni, mert a Manson-koncert vagy a Demokrata-gála ízlésbeli megítélésében semmiféle különbségtétel nem lehetséges. Egyébként is, hajrá, MSZP! Ez sem állásfoglalás, csak egy idézet Fiala Jánostól.
Koncertje ürügyén komoly elemzések foglalkoztak Marilyn Mansonnal, aki csak egy istenkáromló vállalkozó, semmi köze a sátánizmushoz, és hülye, aki azt hiszi, hogy személye hatással lehet a közönségre.
Ha jól emlékszem, néhány éve egy fiatal gyerek kivágta a testvére máját. Rosszul értelmezte Marilyn Mansont és a sátánizmust.