Szardínia, július
Battoro, duos, kimbe – hörögve, dühöngve, elfulladva ordítják a szárd számneveket a templomtéren a forró délelőtti órákban. Tenyerek, ujjak csattannak rettenetes erővel a műanyag asztalokra: férfiak állnak egymással szemben megfeszített izmokkal a sátrak alatt, és elképesztő sebességgel jár a kezük. Bajnokság van. Idegeneknek megszólalásig olyan, mint a kő-papír-olló. De csak megszólalásig. Jocu de sa morra. Játék ez életre-halálra.
Ha Barbaggiában, Szardínia leghagyományőrzőbb tartományában a magyarokról kérdezősködnek, a mogorva pásztoremberek közelebb húzzák széküket asztalunkhoz, amikor azt mondjuk: a magyar szigetnyelv. Akárcsak a szárd, ez a föníciai, etruszk, latin, arab, katalán meg még ki tudja, miféle neolitikus szavakból öszszetapadt képződmény. A mediterrán történelemnek ez a fogalmi, alaktani, hangzásbeli szórványgyűjteménye, amelyet hivatalosan nem, de a hétköznapi érintkezésben mindenki használ – az állami olasz helyett. Különösen Barbárföldön, főként Orgosolóban és Mamoiadán, amely települések nem csupán arról híresek, hogy arrafelé még mindig szokás egy-egy szebb birkáért, lóért pofozkodni, gyilkolni, busás váltságdíjért embert rabolni (az orgosolóiak a banditizmus paganinijei) és szigorúan betartani a vérbosszú bonyolult kódexét. S e tájon kínosan ügyelnek arra, hogy valamennyi közlekedési táblát cafatokra lőjék – de érthető módon ezek a városkák a nemzeti büszkeség és ellenállás hagyományos fészkei is.
Az arcok eltorzulnak, egyre őrültebb iramban, kihívóan röpködnek a szárd szavak a vasárnapi templomtéren, az évszázados, talán évezredes játékban, amelynek a gondolatolvasás a lényege: eltalálni, hány ujját mutatja majd az ellenfél. Ha két férfi összefutott Barbaggia falvaiban, többnyire minden átmenet nélkül morrázni kezdtek az utcán, a kocsmában, a szénaboglya mellett, de mivel a vitás eseteket olykor késeléssel rendezték el, sokáig tiltva volt a játék. A szárdok annál hevesebben játszották. Számnévnek, együgyű mozdulatnak, büdös sajtnak, láva ízű bornak náluk is önmagán messze túlmutató jelentősége van. Szárd – és ez minden. Minden. Lesik hát egymás tenyerét, gyakorolják a morrát időtlen idők óta. Hiszen a történelmük őket is arra kárhoztatja, hogy felkészültek legyenek annak megjóslásában, merre mozdul majd az ellenség keze.
Magyar Nemzet
Ferenc pápa ravatalánál tízezrek rótták le már eddig is tiszteletüket + videó
