Lapunk a török forrásból kiszivárgó információkkal ellentétben úgy tudja, hogy a Mol valóban érdeklődik a Tupras iránt, ám biztosan nem a fenti társaságokkal karöltve száll versenybe.
A végső ajánlatot szeptember másodikáig kell megtenni, és ha a magyar olajtársaság a pályázati részvétel mellett dönt, erős konkurenciára számíthat – ezt egyébként már a félinformációk kiszivárogtatása is jelzi. A Tupras-csomagot tizennégy vállalat szeretné megszerezni; ezek körülbelül fele nem iparági, török befektető, másik része pedig nemzetközi olajtársaság. A Bloomberg hírügynökségnek a tőzsdefórum szakportálon közölt összeállítása szerint a Tupras öt finomítójának kapacitása 27,6 millió tonna évente. A társaság ezzel a török finomítói piac 86 százalékát fedi le. A finomítandó olajat szinte teljes egészében külföldről szerzi be. Az import legnagyobb része, évi 15 millió tonna olaj, a Tupras izmiti kikötőjébe érkezik. A stratégiai befektetők szempontjából a hírügynökség szerint ez fontos szempont lehet, hiszen nemcsak a dinamikusan bővülő török üzemanyag-nagykereskedelmi piacra törhetnek be így, hanem a közel-keleti olcsó és jó minőségű olajat is elérik a kikötőn keresztül. A társaság privatizációját már két éve is megpróbálták, ám akkor az üzlet politikai okokból végül meghiúsult. A 2003-ban felajánlott 65,75 százalékos részesedésért a győztes ajánlattevő 1,3 milliárd dollárt fizetett volna.
Orbán Balázs: Olyan közösségi terekre van szükség, ahol nem a gúny, a szétverés és a sunyiság az úr
