Nem kell ahhoz ellenzéki politikusnak lenni, hogy egyszerű állampolgárként is ne lássa az ember azt, hogy az országban rossz irányba mennek a dolgok. Panasz és panasz minden vonalon. Ki az, aki elhiszi, hogy szárnyal a gazdaság, amikor három év alatt már a harmadik pénzügyminiszternél, a második gazdasági miniszternél stb. tartunk? Ha a kormányfő a leváltásuk előtt is a teljes bizalmáról biztosította őket, akkor mit higgyünk? És mit higgyünk az uniós szervezetek Magyarországot illető, sorozatos elmarasztalásai kapcsán? Ott tartunk, hogy az idei után már a jövő évi költségvetést sem lehet a tervek szerint összeállítani, olyan nagy lett az államháztartás hiánya. A különféle trükkökért és suba alatti csalásokért vajon ki a felelős? A kormányfő vagy a beosztottjai?
Az irányítás vagy a végrehajtás volt a rossz? Annak a szakembernek is menni kellett, aki a statisztikai adatokból esetleg kiderítette volna az igazságot. Nem az ellenzék a populista, hanem mindazok, akik itt élnek, és a bőrükön érzik azt, hogy az ország helyzete nem a dualizmus aranykorához hasonló, hanem a sok vidéken élő, elszegényedő, tönkremenő kisember „Tiborc-panaszához”. Bízom benne, hogy nem az óriásplakátok, a személyes telefonok és a készpénzes hirdetések győzik meg az embereket, hanem a sorsuk jobbítása miatt mennek el majd a szavazófülkékbe.
K. Tarnócay Györgyi
Keszthely
egyesült királyság
Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a migránsbűnözésről
