A brutalitás megviseli az embert, hát még ha rendőr az elkövető. Elég egy-egy eset ahhoz, hogy az egész testület iránti bizalmat megingassa, ezért is lenne fontos mihamarabb tisztázni az ilyen ügyeket. Borbély Zoltán, a Legfőbb Ügyészség szóvivője szerint a rendőrök által hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazásokat csak látlelettel vagy tanúvallomásokkal lehet eredményesen bizonyítani. A látencia éppen a bizonyítási nehézségek miatt magas, és gyakori, hogy megszüntetik az eljárást.
Július közepén történt, hogy Egerben édesanyja helyett hat hónapos terhes lánya kísérte kezelésre 15 éves értelmi fogyatékos és súlyosan mozgássérült húgát. Mire végeztek, a parkolóban autójukat két rendőr és két parkolóőr vette körül, miután észrevették, hogy a szélvédő mögé a mozgássérült-igazolvány helyett csak annak fénymásolatát helyezték ki. A helyzet tisztázásához azonban nem volt elég az, amit a rendőrök a szemükkel láttak, ezért a lány telefonon riasztotta édesanyjukat, E. Erzsébetet, aki perceken belül a helyszínre érkezett az eredeti dokumentummal. Elmondta, hogy autójukat többször is feltörték miatta, és az újabb parkolócédula beszerzése elviselhetetlen hercehurcával jár, ezért csak a fénymásolatot teszi látható helyre, az eredetit viszont magánál tartja. A rendőr azonban, azzal hogy ezt most magával viszi, a szatyrot – benne az igazolvánnyal, okiratokkal, pénztárcával – kikapta a nő kezéből és a járőrkocsiba tette, de lefoglalási jegyzőkönyvet nem adott róla. E. Erzsébet erre benyúlt a kocsiba, és visszavette tasakot.
Azonnal megbilincselték, és a kapitányságon előállították: lefényképezték, ujjlenyomatot vettek tőle és átvizsgálták a ruházatát. Közokirat-hamisítás és – mivel állítólag szidta őket – később garázdaság miatt is eljárást indítottak ellene. Nagyobbik lánya ezt csak terhességének köszönhetően úszta meg. A mozgássérült és értelmi fogyatékos lányt és terhes nővérét a rendőrök ott hagyták az utcán, annak ellenére, hogy kötelességük lett volna gondoskodniuk arról, hogy a fiatalabbik hazajusson.
Meghallgatni a másikat
E. Erzsébet panaszt tett az eljárás ellen, de az egri rendőrkapitányság elutasító határozatot hozott. A megyei főkapitányság másodfokon helybenhagyta az elutasító határozatot – közölte lapunkkal Oravecz Éva, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársa. A panaszos további jogorvoslati lehetőségekkel élhet. A történet végződhetett volna másként is, kiabálás, szitkozódás, kölcsönös feljelentések nélkül. Talán elég lett volna csak meghallgatni a másikat.
A mindkét ügyet felkaroló Helsinki Bizottság munkatársa, Farkas Lilla szerint 1998 óta nem volt olyan súlyos esetük, mint Boesen Sylviáé, akinek az arcán-testén ütésnyomok virítottak egy rendőri beavatkozás után. A főváros VII. kerületében élő asszony azt állítja, hogy a sebeket bérházának folyosóján szerezte. A feljelentésében foglaltak szerint július 17-én összeveszett élettársával, aki riasztotta a rendőrséget. Addig nem is volt gond, míg az asszony ki nem ejtette zsebéből a férje és a saját mobiltelefonját, amelyek a második emeleti gangról a földszintre zuhantak. Tíz év körüli kislányával a készülékek után indult, amikor hatalmas ütés érte a lapockáján, majd az egyik rendőr ököllel többször is az arcába csapott, a másik pedig a gyereket visszahúzta, és bezavarta a lakásba. Ezután állítólag mindketten rúgni, ütni kezdték az asszony arcát, kezét, karját. A nő kiabált, élettársát szólongatta.
Közben hallott egy csattanást – tán valamelyik verőember telefonja zuhant le – majd a „megöllek te kurva azért, amit csináltál” felkiáltással újult erővel estek neki a rendőrök. Ezután kezét hátrabilincselték, és leszorították a földre. Ekkor ért oda az élettársa, de nem engedték a közelébe. A nő kérte: tegyen cigarettát a zsebébe, és mert remegni és izzadni kezdett, vizet és kockacukrot is kért a párjától. A feljelentés szerint a rendőrök a kockacukrot a földre dobták, a vizet kiöntötték. Nemsokára erősítés, majd később egy mentőegység is megérkezett. Boesen azt állítja, hogy a mentős nem vizsgálta meg, ehelyett tisztes távolságból aziránt érdeklődött: kezelik-e pszichiátriai okok miatt. Az asszony ekkor elmondta, hogy sem gyógyszert, sem alkoholt nem fogyaszt, és attól tart, hogy két hónappal azelőtti, a kezén és a két csípője között húzódó műtéti heg felfeslik a bántalmazástól és a rákényszerített testtartástól.
A mentős elment, az asszonyt – állítása szerint – újra megpofozták, és a VII. kerületi kapitányságra szállították. Itt végre emberségesen bántak vele, reggel rendőr-orvoshoz vitték. Ott azonban nem mesélte el a történteket. A sértett feljelentése szerint ekkor már semmilyen jel nem utalt arra, hogy megint bántani akarják, de ő rettegett megszólalni egy rendőrségi helyiségben. Ezután hazavitték, megmosakodott, megnyugtatta a családját, majd az ügyeletes kórházban látleletet vétetett: az asszony testét számtalan zúzódás borította, agyrázkódást kapott, jobb fülére halláskárosodást szenvedett.
Mindezzel kevéssé cseng egybe a rendőrök állítása, miszerint őket az asszony élettársa riasztotta, azzal, hogy a nő bántalmazta, és kizárta a lakásból. Kérte őket, segítsenek neki visszamenni a lakásba, mert öszszeszedné a holmiját. Ami a mobiltelefonokat illeti, az asszony a földre dobta azokat, amikor felszólították, hogy adja vissza a párja készülékét. Csak komoly erőfeszítéssel tudták lefogni és megbilincselni, egyiküket megharapta, a másikukba belerúgott.
Hol lehet a valóság a két szöges ellentétben álló történet között, még nem tudni. A rendőr és az asszony sérüléseit orvos szakértők vizsgálják, hogy segítsenek választ adni arra, vajon milyen körülmények között szerezték azokat. A Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatala nyomozást indított Boesen Sylvia feljelentése nyomán. Jelenleg az esetleges gyanúsítotti kihallgatást megalapozó tárgyi és személyi bizonyítékok beszerzése folyik – közölte lapunkkal Varga Jenő, a hivatal szóvivője.
Tesztek és éles krízishelyzetek
Farkas Lilla jogász szerint a rendőröknek kötelességük lett volna Boesen Sylviát kórházba vinni, akárhogy is szerezte sérüléseit. Ehelyett a fogdán kötött ki, és csak jóval később találkozhatott az orvossal. Az pedig, hogy az adott helyzetben nem számolt be a történtekről neki, természetes, hiszen még mindig a rendőrök hatalmában volt. A jogász szerint Boesen élettársa is feljelentést tett a rendőrök ellen, ezért nem valószínű, hogy ő bántalmazta a nőt.
Az ember néha – most vonatkoztassunk el attól, hogy rendőrökről van szó – kilép a szabályok közül, és elfelejti mindazt, amit a család és a közösség megtanított neki – mondta lapunknak Bilkei Pál, a rendőrök egészségügyi alkalmassági vizsgálatát is végző BM Kórház vezető pszichológusa. A tanult reakciók többé-kevésbé igazodnak az előírt szabályokhoz. A primer, azaz ősi reakciók az ember génjeiben lapulnak, és kiélezett helyzetekben – például meneküléskor vagy támadáskor – uralkodnak fölöttünk. Az önkontroll védőgátként működik bennünk, és az a dolga, hogy háttérbe szorítsa ezeket. Előfordulnak azonban olyan szélsőséges helyzetek, amikor az indulat, a feszültség akkora, hogy az ősi reakciók veszik át az uralmat. Ezek alól a hatalom képviselői, a rendőrök sem kivételek.
Ha valakit egyedül, úgymond támogatók jelenléte nélkül önt el az indulat, fölmerül benne, hogy jaj, ezt nem szabad csinálni. De közösségben gyorsan terjed, és nehéz leállítani. Elég, ha egy valaki elkezdi, máris magával ragadja a többieket. Így alakulnak ki a tömegverekedések, és így születnek a döbbenetes képek a focimeccsek utáni öszszecsapásokról.
A rendvédelmi szerveknél az önkontroll mérése az egyik legfontosabb része az alkalmassági vizsgálatnak. Ilyenkor azt kell kideríteni, hogy a rendőr mennyire képes arra, hogy megoldja a frusztrációs, veszély- és konfliktushelyzeteket. Belépéskor, később pedig évente, kétévente megvizsgálják őket, így szeretnék kiszűrni azokat, akik alkalmatlanok arra, hogy feloldják a kiélezett helyzeteket. Hasonló a célja a közrendvédelmi dolgozók folyamatos tréningezésének is, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a tesztek, a gyakorlatok igencsak különböznek a valóságos helyzetektől.
Az uniformis hatalma
Svédországban történt, hogy iskolák közötti közlekedési versenyt hirdettek, a gyerekek sorban töltötték ki a teszteket, többek között azokat is, amelyek az úton való átkelésről szóltak. A verseny végeztével azonban a győztes iskola tanulóit újabb próbának vetették alá: szüleiket megkérték, sorakozzanak fel az út túlsó oldalán, az iskolával szemközt. Kicsengettek, és a közlekedési kérdésekre hibátlanul válaszoló gyerekek gondolkodás nélkül száguldottak át az úton. Egyszóval, a tréningeken tanult dolgokat az ember csak tudatos cselekvéskor alkalmazza. Konfliktushelyzetben azonban megszűnnek a szabályok, és előjönnek a tanult dolgoknál sokkal erősebb, személyiségből fakadó reakciók.
Ám az ember mindig arra számít, hogy a rendőr biztos pont. A szakértő szerint a felsorolt esetek erősen különböznek azoktól, amikor a hirtelen indulat okoz bajt. A fenti történetek tipikus rendőri túlkapások – mondja –, amikor van idő arra, hogy a hatalom képviselői végigvigyenek egy vizsgálatot. Az ilyen lelki alkatú ember közben azonban képtelen belátni, hogy tévedett. Minél inkább átéli az uniformis által is táplált hatalmat, annál hajlamosabb a túlkapásokra. Ilyenkor úgy érzi: ő az erősebb, joga van ezt vagy azt megtenni. Vélt hatalmáról lemondani nem tud, hisz akkor ő a vesztes. Éppen ezen jellemvonások kiszűrésére használnak egy olyan tesztet, amely alkalmas arra, hogy kimutassa: a rendőr milyen mértékben ragaszkodik saját elképzeléseihez. Bilkei Pál tapasztalatai szerint azonban az ilyen emberek nem csak egyszer élnek vissza a hatalmukkal, ezt újra és újra megteszik. De ha alkatilag képtelenek arra, hogy belássák tévedésüket, a pszichológus segítségével sem tudnak igazán megváltozni, és távozniuk kell a testülettől.
A rendőri túlkapásokról nem csak itthon hallani, a jelenség nemzetközi méretű. Talán ebben az esetben is igaz az a mondás, hogy rendetlen szobában rendetlen gyerek él. Azaz a társadalmi kultúra változásával együtt valamennyire kikopnak az ilyen jelenségek is. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy csak az idő múlásában bízhatunk. A rendőrök a mostaninál jóval szigorúbb és célravezetőbb kompetenciavizsgálatával, alaposabb felkészítésével lehet változtatni a dolgokon – tette hozzá a pszichológus.
A Rendőrök által hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazási esetek száma
2000. 86
2001. 58
2002. 71
2003. 49
2004. 23
Bántalmazás hivatalos eljárásban, ismertté vált rendőr bűnelkövetők száma
2000. 81
2001. 51
2002. 77
2003. 51
2004. 26
A Legfőbb Ügyészség számítástechnikai-alkalmazási és információs főosztályának adatai szerint
Jelentés a hivatalos eljárásban elkövetett túlkapásokról
Évente jelentést készít az Amnesty International a különféle országok rendőri szervei által hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazásairól, visszaéléseiről. Fodor Márk szóvivő szerint igen fontos, hogy az ilyen esetekben határozottan állást foglaljanak az adott rendőrség vezetői. A nemzetközi emberjogi szervezet Ausztriáról szóló tavalyi jelentésében szerepel egy fiatalember, akit augusztusban, az egyik bécsi szálloda recepcióján vertek meg az osztrák rendőrök. Bár súlyosan megsérült, mentőt nem hívtak hozzá, ehelyett őrizetbe vették. Másnap reggel elengedték, és orvoshoz mehetett, ahol kiderült, hogy koponyatörést és agyvérzést szenvedett. Panaszt tett az ügyészségen, mire megvádolták hatóság elleni erőszakkal és súlyos testi sértéssel.
Szintén Bécsben történt, hogy 2003 júliusában a mauritániai Cheibani Wague életét vesztette egy rendőri beavatkozás következtében. A jelentés szerint a férfi és egyik társa verekedésbe keveredett, ezért valaki riasztotta a rendőrséget. A helyszínen készült videofelvételeken jól kivehető a megbilincselt kézzel, hason fekvő, láthatóan eszméletlen Wague, akit hatan – rendőrök és mentőtisztek – vesznek körül. Az orvos szakértői jelentés szerint a férfi agyi oxigénhiány miatt vesztette életét, a bíróság pedig megállapította, hogy a férfi halálát okozhatta az a mód, ahogy lefogták. Ennek ellenére a vizsgálat idejére a rendőröket nem függesztették föl, és év végéig senkit nem gyanúsítottak meg az ügyben.
Igen sötét színben festi le az ukrajnai túlkapásokat az Európa Tanács kínzás elleni bizottsága 2002-ben készült jelentése, amelyben kiemelik: a helyzet mit sem változott az 1998. és a 2000. évi látogatásuk óta. A dokumentumban többek között az áll: az őrizetbe vett vagy letartóztatott emberek hatványozottan ki vannak téve a bántalmazásnak. A fogdákban minősíthetetlen a körülmények, az embereket levegőtlen és koszos lyukakban zsúfolják össze. A jelentésben megemlítik Andrei Ovsiannikovot, aki szevasztopoli letartóztatása idején fertőződött meg TBC-vel, de csak hosszú idő múlva, családja és egy emberjogi csoport közbenjárására jutott kórházba. A férfit 2003 júniusában kábítószer-kereskedés gyanújával tartóztatták le. Egy orvosi vizsgálaton kiderült, hogy TBC-s, de ezt vele nem közölték. Novemberben azonban állapota nagyon súlyossá vált, ekkor tudta meg, mi a baja.
