Egyenlegfiaskó

Hazánk az első helyezett a legnagyobb hiányú új uniós tagállamok rangsorában az Európai Unió tegnap közzétett statisztikája szerint. Ha a közösség egészét nézzük, a deficit nagysága terén csak a görögök versenyezhetnek velünk. Ráadásul az unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak a közleménye azt is megemlíti, hogy a jelenlegi elszámolási szabályok értelmezése kapcsán a közelmúltban problémák vetődtek fel, különösen, ami a kormány által nyújtott garanciákat és a kockázatokat, továbbá az üzleti előnyök átruházását illeti. Vagyis ezek tisztázása – értsd: kifehérítése – nyomán az egyébként is korrigált adatok tovább módosulhatnak. Hogy ez minden bizonnyal így is lesz, azt lényegében maga a pénzügyminiszter is bevallotta. Veres János egy tegnapi lapinterjúban azt fejtegette, nem teljesíthető a kormány által tervezett jövő évi hiányterv. Egy másik friss kimutatás, az Európai Bizottság jelentése alapján hazánk zárta a leggyengébb egyenleggel az uniós tagság első évét. A vizsgálat ráirányítja a figyelmet arra is: csatlakozásunk első évében a többi új tagállammal összevetve a mi teljesítményünk volt a legsiralmasabb. Magyarán: hazánk tudta a legkevésbé pénzre váltani a tagság nyújtotta előnyöket, lehetőségeket. Sok újdonsággal persze Brüszszel sem tud már szolgálni: az Állami Számvevőszék állapította meg szeptember elején, hogy tavaly Magyarország unióval szembeni nettó pénzügyi egyenlege mínusz 27 milliárd forint volt.

Úgy látszik, az egykori reformország, de különösen a Medgyessy–Gyurcsány-kormány nem találta-találja helyét a kitágult európai erőtérben. Félreértés ne essék, nemcsak a költségvetés deficitjével van gond, továbbá nemcsak az uniós szaldószám alakulása problémás, hanem fáziskésésben vagyunk a nagy strukturális átalakításokkal is. Ráadásul a jövő évi büdzsé sem a szerkezetátalakító ügyekről szól, ha lesznek is változtatások, azok leginkább karcsúsítást, leépítést jelentenek majd. Pedig az adó- és járulékelkerülés magyarázata Magyarországon az, hogy az állam nem jól gazdálkodik, így az adókért kapott közjavak és közszolgáltatások nem megfelelő minőségűek. Ezért lenne szükség az államháztartás átfogó átalakítására, a nyugdíjrendszer mellett az egészségügy és az oktatás reformjára is. Ezek megvalósítása lényegesen versenyképesebbé tenné az országot, megsokszorozná a magyar gazdaság és társadalom növekedési forrásait, ami megnövelné a jövedelemtermelést, és ennek révén elősegítené a leszakadó rétegek eredményesebb támogatását. Hogy a kormány gazdaságpolitikájával szembeni kétségeink és fenntartásaink megalapozottak, azt a brüsszeli bizonyítványok, illetve a nemzetközi szervezetek (Világbank, Nemzetközi Valutaalap stb.) jelentései csak alátámasztják. Az új költségvetési metódus – nem a Pénzügyminisztérium tervez, hanem a kormányfő! – nyomán pedig mérget is vehetünk a sorozatos, valószínűleg százmilliárdos jövő évi kiigazításokra is. Apropó: a 2006-os adócsomagból származó bevételkiesés és a konvergenciaprogramban vállalt hiánycsökkentés nyomán keletkezett 300 milliárd forintos kiadásmérséklést szakértők, valamint a Magyar Nemzeti Bank is legalább 500-800 milliárd forintra taksálja.

Visszatérve a jelentésekre, uniós tagságunknak azért pozitív hozadéka is van. A statisztikákból legalább megtudjuk, hogy a kormány sikerpropagandája ellenére valójában hogy mennek a dolgok az országban. S azt, hogy milyen tartományban van a kormányzati teljesítmény egyenlege.