Soha nem végeztek még tüdőátültetést Magyarországon. Noha felnőtteknél az összes többi olyan szervet képesek transzplantálni hazánkban, amelyet a világ más országaiban is rendszeresen átültetnek, a magyar betegeknél még Bécsben, az Allgemeines Krankenhausban végeznek tüdőátültetést. Itt, Európa legnagyobb tüdőtranszplantációs centrumában az elmúlt 15 évben több mint ötszázan kaptak új szervet: negyvenen magyar állampolgárok voltak, közülük ma 28-an élnek. Az első magyar beteget 1996-ban operálták, az utolsót pedig nemrég műtötték. Évente átlagosan négy–hét magyar páciens kap új tüdőt Bécsben, idén azonban számuk már most több, kilenc. Három éve itthon is vesznek ki tüdőt az agyhalott donorokból, ezeket átadjuk Ausztriának. Tavaly például 19 beültetésre alkalmas tüdő került hazánkból Bécsbe. Magyarok nem csak magyar tüdőt kaphatnak, hiszen ők az osztrák betegekkel azonos feltételekkel kerülnek fel az ottani várólistára. Régóta készülnek a magyar szakemberek arra, hogy itthon is végezzenek tüdőátültetést. Ők hosszabb-rövidebb időt töltöttek tanulmányúton a bécsi klinikán.
Az Országos Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézet, valamint a Semmelweis Egyetem rektora és a Városmajor Utcai Ér- és Szívsebészeti Klinika vezetője nemrég megállapodást írt alá arról, hogy ha a szükséges engedélyeket beszerzik, és sikerül megállapodniuk a finanszírozásról a hazai egészségbiztosítóval, akkor együttműködve, a Városmajor utcában végzik majd a műtéteket. Strausz János, a Korányi-intézet főigazgatója elmondta: hamarosan benyújtják kérelmüket az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz. Ennek a testületnek kell ugyanis engedélyeznie az új eljárásokat. Várhatóan már a szeptemberi ülésükön döntenek a kérdésben – tette hozzá. Azért végzik majd a műtéteket a Városmajor utcában, mert a Korányi-intézet csak jelentős beruházással és fejlesztéssel lett volna alkalmas a tüdőátültetés elvégzésére, ám ehhez nem volt forrás. Strausz János hatalmas szakmai kihívásnak tartja az új eljárást, de – mint mondja – nem a becsvágy hajtja őket.
– Tizenhárom éve végzünk szívátültetéseket, így komolyabb átalakításra, fejlesztésre nincs szükség – jelentette ki Acsády György, az ér- és szívsebészeti klinika vezetője.
– Természetesen a szívátültetéseket is folytatjuk – tette hozzá. Állítása szerint ha egy donor szívét és tüdejét is át lehet ültetni, akkor képesek lesznek arra, hogy a két transzplantációt egy intézményben, egy időben végezzék el. A tervek szerint a komplikáltabb eseteket kezdetben Bécsben operálják majd.
Mindkét főigazgató hangsúlyozta: az előkészületekről folyamatosan tájékoztatták az egészségügyi minisztert, aki elvi hozzájárulását adta a műtét hazai bevezetéséhez. Rácz Jenő szakminiszter lapunknak elmondta: a betegek érdeke a legfontosabb, akkor lehet a műtétet Magyarországra hozni, ha annak kockázata nem nagyobb, mint Bécsben. A miniszter arra számít – noha szerinte nem ez a döntő szempont –, hogy gazdaságilag is jobban megéri majd itt végezni a műtétet.
Spóner Hajnalka, a Tüdőátültetettek Országos Szövetségének elnöke kevésbé optimista. Úgy véli, bizalmatlanságot kelthet a betegekben, hogy a 15 éves tapasztalattal és a világ egyik legjobb műtéti eredményével rendelkező bécsi klinika helyett Budapesten operálják majd őket. Rajta kívül más szakemberek is felvetették: ilyen kis esetszámnál kérdés, hogy érdemes-e Magyarországra hozni a műtétet. Bizonyított tény ugyanis, hogy minél több beavatkozást végeznek, annál jobb a betegek gyógyulási esélye. Arra is felhívták a figyelmet, hogy nem tisztázott: ha Budapesten és Bécsben is operálnak majd magyar beteget, akkor ők melyik várólistára kerülnek, kettőn egyszerre ugyanis nem szerepelhetnek. Kedvezőnek tartják viszont, hogy a pácienseknek nem kell majd külföldre utazniuk, és a hozzátartozóik is könnyebben látogathatják őket.
Felmérték a tapasztalatokat. Jelenleg 28 tüdőtranszplantált él hazánkban. A műtét előtti érzéseikről és mostani életkörülményeikről készített felmérést a Magyar Tüdőátültetettek Országos Szövetsége. A megkérdezettek közül húszan válaszoltak a feltett kérdésekre. A transzplantáció előtt a betegek többsége súlyos oxigénhiánnyal, légzési nehézséggel küzdött, fizikai állapotuk is leromlott. Hosszú időt töltöttek kórházban, s a gyógyszereknek sok mellékhatása volt. Amikor a felmérés készítői arról érdeklődtek, miként fogadták a hírt, amely szerint transzplantációra szorulnak, 15-en mondták, hogy örülnek neki, mert ez megmentheti az életüket. Tizenegy beteget megdöbbentett, hogy ilyen súlyos műtét vár rá, míg hatan sokat töprengtek azon is, hogy egyáltalán vállalják-e az operációt. Ma a legtöbben – 15-en – azt állítják, hogy sokkal jobban érzik magukat, mint a műtét előtti időszakban. Ha ők találkoznának egy tüdőtranszplantációra váró beteggel, azt tanácsolnák neki, hogy vágjon bele. Öten viszont inkább azt javasolnák, nagyon fontolja meg a döntést.
