Hetek óta zajlik a számháború arról, hogy mikor érjük be Ausztriát. Emlékezetes, Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter nemrég a Nap-kelte adásában úgy nyilatkozott, hogy Magyarország 10–12 év múlva ott tarthat, ahol nyugati szomszédunk, hiszen – Kóka vélekedése alapján – „mi dupla olyan gyorsan növekszünk, mint ők”. A Gyurcsány-kormány minisztere ominózus kijelentését már pontosította egy bulvárlapnak: „Úgy értettem, hogy tíz-tizenkét év alatt arra a szintre juthatunk el, ahol Ausztria jelenleg tart.” Vagyis egy kicsivel több mint egy évtized múlva Magyarország olyan lesz, mint Ausztria az idén.
Homlokegyenest másként vélekednek erről közgazdászok, akik szerint ehhez a teljesítményhez 15–20 esztendő is szükséges. Yerecyan Ara osztrák szakértő arra a kérdésre, hogy mikor kerülhetünk valóban egy szintre nyugati szomszédunkkal, így válaszolt: 20–22 év alatt érhetjük be a jelenlegi osztrák béreket, de még messze leszünk a mai életszínvonaltól, amelyet a jelenlegi négyszázalékos növekedéssel sohasem hozhatunk be. Számítások alapján ehhez a produkcióhoz 15 százalékos gazdasági bővülés szükséges. A mostani gyorsulási ütemmel ötven évre is szükség lesz. Amúgy a Kóka János által említett dupla sebességes növekedés nem Magyarország és Ausztria, hanem Magyarország és az euróövezet között mutatható ki (2,9, illetve 1,4 százalék). – Miután a lakosság életszínvonalával foglalkozunk, tudnunk kell, hogy azt alapvetően a keresetek és azok vásárlóereje, valamint a szociális biztonság mértéke szabja meg. Életszínvonal szempontjából az sem mindegy, hogy a megkeresett bérből hány főnek kell megélnie – tette hozzá. Yerecyan Ara érzékeltette: Ausztriában a havi átlagfizetés forintra átszámolva 575 ezer forint, ám ott a 3,6 millió „keresőnek” kell 2,3 millió úgynevezett nem aktív polgárt kell eltartani. Ezzel szemben hazánkban 3,9 magyarországi adózó átlagkeresetével számolhatunk, ami havonta bruttó 160 ezer forint, s hatmilliónyian nem dolgoznak. Persze nem árt fejben tartani azt sem, hogy a nyugdíjasok Ausztriában nem az eltartottak kategóriájába tartoznak. Ennek oka rendkívül egyszerű: az elmúlt évtizedekben befizetett nyugdíjjárulékokat az ottani intézetek értékmegőrző ingatlanokba és értékpapírokba fektették, amelyből a sógorék kényelmesen kifizetik a magyar nyugdíjak ötszörösét. „Ezzel szemben a szocialista Magyarországon a negyven év leforgása alatt befizetett járulékokat elsikkasztották – hangoztatta Yerecyan Ara –, így a rendszerváltás utáni kormányok a mai keresők nyugdíjalapját kénytelenek szétosztani.” Az osztrák szakértő kitért arra is, hogy nem kevésbé szánalmas a betegellátás kérdése. Az összlakosság ellátásához egy főre évi 327 ezer forint folyik be, így Magyarországon havi
27 250 forint jut a kezelendő polgárokra, míg Ausztriában 460 ezer forint – minden hónapban!
De kanyarodjunk vissza a fizetésekhez! Arra az esély szinte egyenlő a nullával, hogy 2017-ben, vagyis a 2005-ös osztrák szinten, például egy gyári munkás bruttó félmilliót, míg egy pedagógus majdnem bruttó egymilliót keressen. A lapunknak nyilatkozó szakértő végezetül hangsúlyozta: a felzárkózásnak egyetlen módja a keresők számának növelése, amelyre kitűnő alkalom lett volna a kettős állampolgárság intézménye, amelyet a gazdasági előnyök rovására, kizárólag pártpolitikai érdekből a magyar miniszterelnök megtorpedózott.
Tizenkét év múlva? Amennyiben Kóka János verziója beteljesedik, tizenkét év múlva a kátyú ismeretlen fogalom lesz, és járhatóak lesznek a mellékutak is, továbbá kiépített autópályák kötik majd össze a magyar városokat. Nagy valószínűséggel feleennyibe kerül majd az éves matrica is. Idén például az osztrák olcsóbb, mint a magyar. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy már csak tizenkét év, és a magyar nagyvárosok olyan repterekkel rendelkeznek, mint most Ausztria. Így például Győrből az ember óránként eljuthat Budapestre, Szegedre vagy éppen Debrecenbe – osztrák nagyságrendű átlagfizetéssel pedig könynyen meg is tudja fizetni, hiszen lesz értéke a munkának. Elméletileg tisztaság és rend lesz mindenütt. Mint most Ausztriában.
Osztrák fölény. A nagyvállalatoknál szinte valamennyi nemzetközi rangsorolás szerint az ausztriai telephely népszerűbb, mint a németországi. Már csak emlék az a felzúdulás, amit 1996-ban a Billa, majd a Creditanstalt–Bank Austria német tulajdonba kerülése okozott. Sőt, fordult a kocka. Jelenleg az osztrák leánybank eredménye menti meg a csődtől a bajor tulajdonost. Most az osztrák cégek járnak át „csemegézni” Németországba, vagyis felvásárolni ottani tönkrement nagyvállalatokat. Legutóbb a Strabag vette meg a Walter Bau több egységét. Ugyanakkor Németországból állástalanok hada jár át Ausztriába munkáért, elsősorban a nyugati tartományok vendéglátóiparában nem éppen a legvonzóbb munkaköröket betöltve. A gazdasági mutatók összehasonlítása Németországgal kizáróan osztrák fölényt mutat. Míg Németországban a munkanélküliek száma meghaladja az ötmilliót, Ausztria rekordnak számító 4,5 százalékos rátájával is jó eredményt mutat fel az EU-ban. Eközben a költségvetési deficit elviselhető, az osztrák nyugdíj- és adóreform pedig nemzetközi elismerést váltott ki.
Európai munkabérek euróban 2004 elején
Anglia 2400
Luxemburg 2400
Svájc 2400
Hollandia 2350
Ausztria 2300
Spanyolország 2300
Franciaország 2200
Németország 2200
Szlovénia 1080
Horvátország 720
Lengyelország 615
Csehország 415
Észtország 405
Magyarország 402
Lettország 321
Litvánia 300
Szlovákia 261
Szerbia 219
Románia 204
Bulgária 172
Oroszország 145
Ukrajna 94
