Letűnt városok

K ö n y v e s h á z

„Önmagáról tudja e lak népe, milyen / Édes a szabadság tiszta levegője” – Petőfi Sándor Erdei lak című költeményének szuggesztív, metaforákban gazdag költeménye hitelesen tárja elénk az egykori magyar Felvidék tündérországi hangulatát. A festői és vadregényes, zord hegyek karéjába simuló, idilli derűt árasztó városkák semmivel össze nem téveszthető auráját, háborúk, csapások sújtotta, egykor mégis békebeli hangulatát ezernyi szólamban, versek, novellák, regényrészletek, tanulmányok által mutatja meg olvasóinak a Sárosi magyar tükör című antológia, amely a miskolci Felső-Magyarország Kiadó Felső-magyarországi Minerva sorozatában látott napvilágot. E széria szerkesztőbizottságának elnöke, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész a Németh László által emlegetett „szellemi haza” újjáteremtését tekinti missziójának. A Sárosi magyar tükör szerkesztője, Sturm László a trianoni országcsonkoláskor elveszett felvidéki táj egykori arculatát idézi meg két tételben. A Letűnt világ című első fejezetben a dokumentumirodalom, a Hegyek éneke című második részben a szépirodalom prizmáján keresztül tárul elénk az az országrész, amelyet főként Mikszáth ironikus, Krúdy borongósan költői művei nyomán magyar Gascogne-nak is neveztek egykor. Akár a pompakedvelő, mulatozós, emellett feledhetetlenül romantikus francia kurta nemesi paradicsom, Gascogne, a Felvidék gyöngyszeme, Sáros megye is az úri külcsínbe szédült dzsentri életvitel szimbóluma volt.
A kötet számos irodalmi, történelmi szemelvénye szerencsére ennél jóval összetettebb képet mutat föl a vidékről, ahol zsenik éltek, tanultak, utaztak. Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Kazinczy Ferenc, Petőfi Sándor, Csontváry Kosztka Tivadar, Maléter Pál és mások, rettenthetetlen szabadsághősök és kiemelkedő alkotóegyéniségek éltek e nagy múltú földön, amelynek különös sokszínűségét fokozza a több kultúra egykor békés együttélése. A titokzatos hegyi tájak, az itt élő magyarok, ruszinok, szlovákok, németek folklórja, valamint a katolikus, evangélikus, zsidó vallási közösségek egymástól eltérő, mégis harmonizáló szokásai együtt adták azt az összképet, amelynek neve Felvidék. Annak is legkülönösebb egykori vidéke Sáros vármegye. E föld jellegzetességeit nem tudta megölni a Thököly-féle szabadságharcot véresen megtorló Caraffa labanc generális, az eperjesi hóhér sem. Sáros vármegye és a Felvidék túlélte az 1848-as szabadságharcot követő bosszút meg a passzív rezisztenciát is. Mi több, a vármegye székhelye, Eperjes az Osztrák–Magyar Monarchia fénykorában virágzó egyetemmé fejlődő evangélikus kollégiuma révén elnyerte a Tarca-parti Athén epithetont is. E fényes, színes világot sajnos mégis véglegesen elsöpörte a trianoni békediktátum, majd a második világháborút követő államszocializmus. A könyv dolgozatai a Felvidék gyöngyszemének tündöklésével együtt azt a folyamatot is érzékeltetik, amelynek végeredményeként napjainkra eljelentéktelenedett, elszürkült az egykori magyar Gascogne.
(Sárosi magyar tükör. Összeállította Sturm László. Felső-Magyarország Kiadó, Miskolc, 2004. Ára: 2000 forint)