Nagyot mond a kis Kóka

Kóka János átmeneti miniszter derült önfeledten tegnapi lapszámunk címoldalán Veres János pénzügyminiszter társaságában (csak rövid ideje van derülnie a playboynak, kora tavasszal veheti a kalapját). De nem az idült vigyor a legnagyobb baj a gazdasági miniszterrel, néha sajnos meg is szólal. Hol a Tudományos Akadémiát küldi el tokkal-vonóval melegebb égtájakra, hol a milliós karórájával meg a helikopterével henceg a vidám államférfi. Meglehet, titokban együtt alszik Gyurcsány – Lízing – Ferenccel birkózószőnyegen a Hősök terén.
Miniszter uram legutóbb egy kicsit elvetette a sulykot, amikor arról értekezett: ahogy megjelentek annak idején a kis Sztálinok, ugyanúgy meg fognak jelenni a kis Orbánok, akik nem állnak meg a legnagyobb vállalatoknál, hanem vissza akarják kérni a patikákat, a zöldségesboltokat és a fűszereseket. A kis Kóka e veretes szavakkal a nagyok privatizáció leállításáról folytatott vitájához kívánt hozzászólni. Ha hallgatott volna… Hamar inába szállt a bátorsága, tegnap már arról tájékoztatta a feldúlt közvéleményt: nem is úgy gondolta, igazából nem is mondta azt, amit amúgy az egész ország hallott.
Szánalmas ez a magyarázkodás, excellenciás uram! Bátor, gerinces, férfihoz illő magatartás lett volna, ha vállalja szavait – no meg annak következményeit –, nem maszatol. Orbán Viktort nevezték már mindennek Kóka miniszter elvtársai: Mussolininak, Hitlernek, gyermekét a téli hidegben magára hagyó apának, talán csak anyagyilkosnak nem. A sztálinozás már meg se kottyan neki. A történet nem is róla, hanem a Kóka Janiról szól. Akinek arcáról tavasszal úgyis lekókad a vigyor.