Nőügyek

Milyen nőnek lenni Magyarországon? Na még egyszer. Bizonyos nőknek nőnek lenni Magyarországon? Egyeseknek nagyon jó. Mondjuk a médiasztároknak. Közülük is azoknak, akiket a mainstream intelligensnek, ingerlően okosnak és szexinek mutat. Ezek a nők ahogy öregszenek, úgy lesznek egyre szebbek, eszesebbek. Egyre többet beszélnek a pletykamagazinokban, olyan érdekes szavakat használva, mint: adekvál(!)t, önkontroll, interaktív és más káprázatosságok. Még jobb olyan nőnek lenni, aki depis, öngyis, ezért igen izgis, népszerűbb egy Kossuth-díjas írónőnél. Azok a nők sem panaszkodhatnak, akik legalább egyszer már indultak az alsómocsoládi faluszépe – a fenét! a Miss Alsómocsolád – válogatáson. Nem kell bejutni a döntőbe, elég elmenni a tévébe, ahol meggyőzik az ifjú hölgyet, hogy azért még szédítő modellkarrier várhat rá. Kitartás, szorgos munka, mert jaj, de nagyon nehéz is a modellek kenyere. Irány Róma és Párizs, Alsómocsoládról várják az utánpótlást.
Azok a hölgyek sem panaszkodják halálra magukat, akiknek életük egyetlen célja a férfiak folyamatos lejáratása, a férfinemet sötét, erőszakos és gonosz társadalmi csoportként láttatva, akiket messze el kell kerülni. Hogy milyen olyan nőnek lenni, aki saját pályán játszik, azt nem tudom. Az RTL Klub mindenesetre sokat tett az ifjúság felvilágosítása érdekében, amikor a Való Világban szerepeltetett egy leszbikus párt.
Jó azoknak a nőknek, akik hisznek az önmegvalósításban, a gátlástalan önzés szinonimájában, és büszkén vállalják a szingli létet. Igaz, hogy a nyaralóhelyeken a legrondább tűzfalra néző szobák mind egyágyasak, de lesz ez még másképp is. Az egyedülálló nő fogalom. Nincs szüksége férfira, megteszi egy méretes pótszerv is. Gyerek és család kizárva. A jelenlegi liberális életszemléletet éppen rájuk szabták. Nekik is nagyon jó nőnek lenni Magyarországon.
Nem írnak petíciókat, és nem panaszkodnak azok, akik valami csoda folytán férjhez mentek, gyerekeket szültek, szeretik a családjukat, és egy csirkecombos ebéd nagyobb örömmel tölti el őket, mint egy „kommissiózás” a Váci utcában. Ők a csendes boldogok, meghúzzák magukat, mert nincsenek divatban, nem szeretik őket. Miért boldog egy nő attól, hogy kakis pelenkát mos, ebédet kotyvaszt, tányért mosogat és leckét kérdez? Hogy tud az ilyen még hódítani is? Hát, úgy tűnik, tudnak valamit, mert felmérések bizonyítják: sokkal többen maradnának otthon, ha férjük annyit keresne, hogy telne belőle a nyugodt családi életre.
Kinek nem jó nőnek lenni Magyarországon? Nem fogják elhinni. A közszolgálati Magyar Televízióban nem jó nőnek lenni. Főképpen, ha valaki a Híradóban osztozott eddig Pálffy Istvánnal. Ez a beképzelt hólyag kiparancsolta az esti Híradóból a nőket. Először nem is értettem. Hogy mit tett? Izomból közölte, hogy nem hajlandó osztozni a Híradó pultján a bemondónőkkel? És ehhez Rudi Zoltánnak szava sem volt? Vagy bólogatott? Vagy csóválta a fejét? Rudi elnök nem hallott még a női diszkriminációról? Hallott? Akkor mit lépett Pálffy bornírt Istvánnal szemben? Semmit? Miből gondolja ez a két alak, hogy Pálffy pótolhatatlan drágakő a Magyar Televízióban? Ez a gyakran elég kásásan beszélő, sokat tévesztő, bamba szóvicceket gyártó izé különbnek hiszi magát Novodomszky Évánál vagy Varga Editnél? Azt hiszi, hogy a Story magazinban van, ahol állítólag ő a középkorú nők férfi ideálja? Nyissa már fel valaki a szemét! Halló, esélyegyenlőségi miniszter asszony! Most mit szándékozik tenni?