Oda a kirobbanó lendület

Összehasonlítható-e a jelenlegi gazdasági helyzet az 1995-össel? Azaz gyors, drasztikus beavatkozás nélkül elkerülhető-e a pénzügyi káosz? Szükség van-e a fájdalmas irányváltásra? S egyáltalán: egyensúlytalanság van, vagy „csak” válsághangulat? Mielőtt a kérdésekre válaszolnánk, nézzük, hogy mi a helyzet a magyar gazdasággal. A magyar gazdaság jelenlegi állapotát vegyesnek értékelhetjük.
Vannak egyrészt jól teljesítő szektorok, amelyek közé csak a nagyvállalatok, a multinacionális vállalatok magyar leánycégei és az exportorientált társaságok tartoznak. S vannak igen gyengén teljesítő szektorok, amelyek közé a mezőgazdaság, az idegenforgalom, valamint a kis- és középvállalkozások sorolhatók. Ám a dolgok jelenlegi állása szerint a nagy terjedelmű és rossz szerkezetű magyar költségvetés agyonnyomja a vállalkozói szférát, ezért nem tud hatékonyan teljesíteni a gazdaság. Azaz a magánszféra nem tud azon a színvonalon teljesíteni, mint azok a gazdaságok, amelyekben sokkal kevesebb adóterhelés és sokkal versenyképesebb szabályozás van. Úgy tűnik, kimerültek a növekedés mesterséges fokozását elősegítő tartalékok, amelyek korábban a költségvetési túlköltekezésből származtak. Ezt tovább fokozni nem lehet. Sokkal inkább egy ellenkező irányú átrendezésre volna szükség. Vagyis jóval kisebb költségvetés kellene, kisebb államháztartás: kevesebb elvonás és kevesebb közkiadás. Ezt azonban nem lehet fájdalmas államháztartási reformok nélkül elérni. Arra persze mérget vehetünk, hogy az országgyűlési választásokat megelőzően a jelenlegi kormánykoalíciónak nincs bátorsága belevágni egy ilyen reformba.
Gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra van szükség a magyar gazdaságban. A büdzsé újra meg újra ismétlődő és fokozódó hiányát csak a költségvetés szerkezetének módosításával és terjedelmének csökkentésével lehet megállítani. S ide tartozik, hogy a sokat emlegetett adóreformon mindenki az adókulcsok csökkentését érti, de ez sincs így. Az adórendszer szerkezetén kellene változtatni, ez rögtön a kedvezmények nagy részének vagy inkább mindegyikének a megszüntetését is jelentené. Ugyanakkor ez a folyamat szociális reformot is feltételez, ezzel együtt pedig az oktatás, az egészségügy és a munkaerőpiac reformjára is szükség van, hogy az emberek többet vállaljanak a saját jövőjükbe való befektetés érdekében. Különösen a magyarországi munkaerőpiac állapota kaotikus, hiszen a társadalom alig negyven százaléka dolgozik. Nyugati szakértők véleménye alapján katasztrófába rohanunk. Egyre kevesebb ugyanis az adózó, a munkavállaló, s egyre több az eltartott. Miközben Európa fejlettebbik részén a munkaképes lakosság aktivitását 70 százalékra kívánják feltornázni a jelenlegi átlag 60 százalékos szintről, addig nálunk ez a mutató 50 százalékos. Eközben a magyar gazdaság veszített lendületéből. Ráadásul nehéz pénzügyi helyzetben, az egyensúlytalanság állapotában tudniillik egészen biztos, hogy csak lassú lehet a gazdasági bővülés, az viszont legalábbis relatív leszakadást eredményez. Ne feledjük, jelenleg Magyarországon a legkisebb a gazdasági növekedés azon volt szocialista országok közül, amelyek tavaly csatlakoztak az Európai Unióhoz. Sok újonnan belépett államban, például a balti államokban 7-8 százalékos a növekedés. És nem azért, mert annyira „mélyről” indultak volna. Ennek a bővülésük az oka: sokkal jobb gazdasági politikát folytatnak, nincs hiánya a költségvetésnek.
Ám nézzük, hogy miként vélekednek a fenti kérdéskörről a szakértők.
Kockázati tényezőt jelenthet a folyó fizetési mérleg és a költségvetés tartósan magas hiánya – állapították meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elemzői, mikor ismertették az MNB Klub minapi rendezvényén a makrogazdasági egyensúlytalanság korrekciójával, az árfolyam ebben játszott szerepével foglalkozó magyar és nemzetközi tapasztalatokat felölelő tanulmányokat. A szakértők a szóban forgó elemzést ismertetve azt sem hallgatták el, hogy 1995-ben az árfolyam sikeres szerepet játszott az egyensúly javulásában, nem biztos azonban, hogy most egy kisebb árfolyamgyengülés automatikusan jelentős javulást eredményezne. A tanulmány részletezi azt is, hogy az öt százalékot meghaladó hiányt hosszabb ideig kevés ország tud fenntartani. A hosszabb ideje magas deficitet mutató magyar folyó fizetési mérleg esetében rizikót jelenthet a magas külső finanszírozási igény, az euró bevezetésének tervezett menetrendjét is veszélyeztető, laza fiskális politika, valamint a háztartások, a vállalatok és az államháztartás növekvő devizaforrás-bevonása.
Hogy hasonló volna az 1995-ös helyzet a mostanival? Nos, hozzáértők szerint az 1995-ös és a jelenlegi helyzet némileg hasonló, de lényeges különbségek vannak. 1995-ben például a költségvetésen az árfolyam segített, a fiskális egyensúlyjavulás azonban most nem lenne automatikus. A Bokros-csomag idején az egyenlegjavulás 30-40 százalékát a kiadások tartós reálértékvesztése okozta. Jelenleg azonban számos tényező kérdésessé teszi a javulást. Az infláció szintje alacsony, így a „meglepetésinfláció” szintje kisebb lehet. Változott a költségvetés és a gazdaság szerkezete is: kiadási oldalon a nyugdíjak és a kamatok is gyorsan alkalmazkodnának, míg bevételi oldalon sok függ a magánszektor alkalmazkodásának sebességétől. Mint említettük, a rossz szerkezetű magyar költségvetés agyonnyomja a vállalkozói szférát, ezért nem tud hatékonyan teljesíteni a gazdaság.
Ésszerűtlen tehát a magyar költségvetés: elszaladtak a bérek, eltűntek a lakossági megtakarítások. A büdzsé nem tudja finanszírozni a hiányt a lakossági megtakarításokból, ezért a külföldi forrásokért egymás rovására versenyez a költségvetés és a vállalati szféra. A gazdaság még ma is a ciklus elején kifizetett közalkalmazotti fizetésemelést nyögi. Emellett speciális pénzügyi gond is adódik: a vállalati szektorban ugyanis 1995 óta jelentősen megemelkedett a devizában való eladósodás – az 1995. évi 4-5 százalékkal szemben nettó devizatartozásuk a GDP mintegy 7 százalékára rúg –, emiatt az árfolyam gyengülése nem vezetne egyértelműen a vállalati jövedelmezőség javulásához.
A gazdaság csak akkor reagál érdemben, ha a valódi és átfogó reformok elérnek egy „érzékelhető tömeget”. A gyorsabb növekedéshez érdemben javuló versenyképesség, ahhoz pedig a jó értelemben vett csomagszerű, átfogó államháztartási reform kell. A magyar gazdaság gyorsabban nőhetne alacsonyabb hiány, kisebb újraelosztás és hatékonyabb költségvetési szerkezet mellett. S félrevezető volt korábban azt propagálni, hogy az EU a paradicsom előszobája. Aki azt mondja, hogy öt-tíz éven belül esély van a felzárkózásra, az nem mond igazat. Már csak számtanilag sem jön össze, hiszen Magyarországon 4 százalékos a növekedés, az EU régi tagállamaiban 1-1,5 százalék. A kettőt összevetve nem jön ki a tíz év. Ma már inkább az a kérdés, hogy a húsz év, ami a felzárkózáshoz kell, nem lesz-e negyven év.
Megfelelő lépések megtétele esetén Magyarország gazdasága dinamizálható, amely lehetőséget adna a jövedelemtermelés megsokszorozására és a rászorulók hatékonyabb megsegítésére. Nem kellenek viszont az 1995-öshöz hasonló megszorítások, de a reformok elkerülhetetlenek. Tehát Bokros-csomagra nincs szükség. Ám lesznek, akiknek hamarosan csomagolniuk kell.