Prés alatt a büdzsé

Nem lesz választási költségvetés a jövő évi, az állam nem osztogathatja tetszőlegesen a pénzt – üzente meg többször is a nyilvánosságnak Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, aki azt a tézisét is meghirdette a napokban, hogy „engem az ország azért alkalmaz, hogy vigyázzak a költségvetésre”. A szokásosan színpadias hangvételű kormányfői kijelentés apropója a 2006-os büdzsé, amely hamarosan a parlament elé kerül, s elméletileg ősszel dönthetnek a jövő évi gazdaságpolitika irányelveiről. Gyurcsány szerint 2001 és 2003 között – tehát nemcsak az Orbán-, hanem a Medgyessy-kormány idején is (!) – a honi gazdaságpolitika „úgy viselkedett, mintha az állam tetszőlegesen oszthatná a pénzt”. Alighanem a fenti miniszterelnöki idézetek jelentősen befolyásolják az őszi parlamenti adok-kapok hangvételét, hiszen a Gyurcsány Ferenc által erősen kritizált időszakot mégiscsak a gazdasági teljesítmény növekedése, az államadósság csökkenése, a csökkenő pénzromlás és a munkahelyek számának növekedése jellemezte. Replikázhat tehát az ellenzék, méghozzá kutatói vélekedések alapján.
Márpedig a 2006-os költségvetés természetesen választási, ha úgy tetszik: politikai költségvetés lesz. Az országgyűlési választások előtt aligha gondolhatja bárki is, hogy a kormány kizárólag szakmai szempontok alapján terjeszti be a törvényjavaslatot. S az azért meglehetős blama, hogy a kormány – harmadik éve – képtelen olyan költségvetést készíteni, amelyről pár hónap, legfeljebb fél év múltával nem derül ki, hogy alapjában véve el lett szúrva. A jelen magyar költségvetés definíciója: elszámolt növekedés, rosszul becsült bevételek és a kiadások fedezetéül megemelt ilyen-olyan közterhek (új adók, megemelt illetékek). Az elmúlt három év leforgása során a tény tény maradt: az elfogadott költségvetések tarthatatlannak bizonyultak, s újabb százmilliárdokat kellett lefaragni vagy beszedni ahhoz, hogy valamennyire őrizni lehessen a büdzsé hitelességét.
De hát mire is számíthatunk az eddigi – miniszterelnöki és pénzügyminiszteri – bejelentések alapján? Nos, a jövő évi költségvetést legalább 300 milliárdos kiadáscsökkentési kényszer mellett 3,5 százalékos növekedésre és 2 százalékos inflációra alapozza a kormány. Ám a büdzsé, részint az olajárak, részint pedig a koalíciós politikai alkuk miatt, a szokásosnál jóval képlékenyebb. Az is biztos: jó néhány tárca a vesztesek közé tartozik majd 2006-ban. Akárhogyan is alakul, minimum három okból szükséges mérsékelni a kiadásokat. Részint a kormányfő által bejelentett adóváltozások miatt, melyek bevételcsökkenést jelentenek a költségvetésben, másrészt pedig a száz lépés program kapcsán elhangzott ígéretek is számottevő kiadással járnak. Arról nem is beszélve, hogy az úgynevezett konvergenciaprogramban (a magyarországi euróbevezetés felzárkózási menetrendje) vállaltaknak megfelelően az államháztartás GDP-arányos hiányát – uniós statisztika szerint – jövőre 2,9 százalékra kell lefaragni.
Az adóváltozások mintegy kétszázmilliárdos mínuszt, míg a száz lépés program hozzávetőleg további százmilliárd forintot vesz ki az államkasszából. Mint jeleztük, a büdzsé tervezésekor 3,5–4 százalékos GDP-bővüléssel kalkulál a kabinet. Amennyiben ennek az előrejelzésnek csak az alsó határa teljesül, akkor a hiánycsökkentés miatt több mint 170 milliárdot kell lefaragni a kiadásokból. Tehát a harmadik tétellel együtt máris 460–470 milliárd kieső forintnál tartunk. A Magyar Nemzeti Bank, amely az elmúlt években meglehetősen precízen lőtte be a deficit alakulását, legutóbbi inflációs jelentésében 800 milliárd forintos megtakarítást sürget, hogy a kormány teljesíthesse vállalásait. Ilyen, egyébként szakmai okokból teljesen vállalható, drasztikus szigorral a választások évadján természetesen nem kell számolni.
Mindenesetre a költségvetéssel kapcsolatos konzultációk a szokásosnál is körülményesebbnek, nehézkesebbnek ígérkeznek. Amennyiben hihetünk a különböző pénzügyminiszteri előterjesztéseknek, úgy a legtöbbet a gazdasági és közlekedési tárcának kell majd spórolnia. A GKM-nek szánt 65 milliárd forintos lefaragási tétel idei költségvetésének több mint húsz százalékát jelentheti, és a földművelésügyi tárcánál előírt hatvanmilliárdos megtakarítás is közel húsz százalék körüli spórolást jelentene. (Ismét gazdademonstráció előtt állunk?) A Belügyminisztériumtól a hírek szerint negyvenötmilliárdot vesznek el, s az oktatási tárcánál negyvenmilliárd a mínuszos cél. Az eddig sikertörténetként aposztrofált EU-integrációs költségvetést nyolcmilliárddal kurtítják meg, a környezetvédelmit tízmilliárddal, a kulturálisat tizenötmilliárd forinttal. A hírek alapján hétmilliárd forintot veszít 2006-ban az igazságügyi, négyet pedig a külügyi tárca. Egyébként a külügy már jelezte is: a tételből hárommilliárd forintot rá kíván terhelni a Határon Túli Magyarok Hivatalára.
Különösebb jóstehetség nélkül is borítékolható, hogy nagy viták várhatók, hiszen a minisztériumoknak az idén megkurtított összegeken felül kell további milliárdokat megtakarítaniuk. De szóljunk a speciális „bevételekről” is. Az idei esztendő a nagy trükkök éve volt, ám az autópálya-fejlesztéseket jövőre már nem lehet a büdzsén kívülre könyvelni. Ezt a hozzávetőleg 150-200 milliárdos bevételt is „pótolni” kellene. A Budapest Airport privatizációja kapcsán a kormány 200 milliárd forintot vár 2006-ban. A tervek szerint ezt a tételt is különleges pénzügyi technikával kívánják elszámolni. Mily leleményesek: három éve a költségvetések története az ad hoc döntések, megszorítások és kiengedések, a pénztologatások, trükközések folyamatává vált.
A problémát tehát nemcsak az jelenti, hogy az adóreform és a száz lépés bizonytalanná teszi a bevételek tervezését, hanem az is: a tárcák még jövőre is számíthatnak arra, hogy a kialkudott keretükből valamicskét zárolnak majd a jövő év elején. Mert ne feledjük, a költségvetési vésztartalék intézményét nem likvidálta a kormány, s az öszszeg értéke 2006-ban is elérheti a 100–150 milliárd forintot.
Gyurcsány Ferenc óta tehát tudjuk, az állam nem osztogathatja tetszőlegesen a pénzt. De hát rég nem erről van szó, hiszen a különböző minisztériumok egymás elől alkudozzák majd el a költségvetési tételeket. Az államigazgatás lefaragása ez idáig még egyetlen évben sem sikerült az MSZP–SZDSZ alkotta kormánykoalícónak. Sőt, a mostani hatalom inkább duzzasztotta a bürokráciát, mintsem EU-konform intézménnyé alakította volna át.
Ne legyenek illúzióink, a statisztikai magyarázatok mellett jövőre is csak az lehet a mentő tétel, hogy a befektetők nem rettentek meg a költségvetési adatok láttán. Vagyis mindaddig, amíg külföldről hajlandók finanszírozni a magas hiányt, és amíg a forint árfolyama nem kezd rohamosan gyengülni, valahogy átvészeljük a választási évet, a választási költségvetést.
Prés alatt van tehát a büdzsé. Pont a választási programok (adócsökkentés ellentételezése, száz lépés) terhelik. Mert azt ne feledjük, az oly fontos konvergenciaprogram, vagyis az euró átvétele miatti kritériumok teljesítése kormányvállalás. Noha még a legelején járunk a költségvetés tárgyalásának, az egyeztetések felettébb nehéznek ígérkeznek. Még kormányon belül is.