Svájci igen

Bejelentette Svájc is: felszabadítja munkaerőpiacát a kelet-európaiak előtt. A helvét megoldás hasonlít az osztrák és német munkaügyi megállapodásra, a fokozatos liberalizációra. Szeptember végén a svájci lakosság 55,95 százaléka népszavazáson megszavazta, hogy nyissák meg az egyébként nem EU-tagország munkaerőpiacát az Európai Unió új államainak a munkavállalói előtt. A szóban forgó voksolás az unió és Svájc között egy korábban kötött megállapodás kiterjesztése volt a tíz új uniós tagállamra, köztük hazánkra is. Az egyezmény alapján a dúsgazdag nyugat-európai állam fokozatosan megnyitja munkaerőpiacát az új tagok előtt. A dokumentumban lefektetett pontok alapján a munkaerőpiac teljes megnyitása legkésőbb 2011-re befejeződik. A kelet-európai munkavállalók számára egyébként jövőre még ugyanaz a kontingens marad érvényben, amely eddig is meghatározta, hogy hány munkavállalási engedélyt adnak ki. Ez a keretszám a tartós, legalább ötéves tartózkodási engedéllyel rendelkezők esetében 1300, az egy éven át Svájcban élőknél pedig 12 400. Annyit tudni, hogy a kontingensek 2011-ig megmaradnak, de a keretszámokat fokozatosan emelik.
Svájc és az EU viszonyában visszaeséshez vezethetett volna egy esetleges „nem”, tudniillik annak nyomán fel kellett volna függeszteni az idestova öt esztendeje jóváhagyott megállapodások mindegyikét. A jelenlegi svájci munkaerő-piaci helyzet alapján tartós munkavállalásra nyílik lehetőség megfelelő ápolói szakképesítéssel az egészségügyben, rövidebb ideig pedig az építő- és vendéglátóiparban, valamint az agráriumban a kelet-európai, köztük a magyar munkaerő számára.
A kimutatások alapján a szigorú munkaerő-piaci szabályozás, illetve a széles körben ismertté vált razziák ellenére változatlanul Ausztria és Németország a magyarok munkavállalási célpontja külföldön. Ausztria és Németország az uniós csatlakozás „záradékaként” hét évre lezárta munkaerőpiacát. Nyugati szomszédunk esetében – kétoldalú szerződés alapján – tavaly csak a határ menti ingázók jutottak ausztriai munkavállalási lehetőséghez. Idevonatkozó információ, hogy az Ausztriával határos szlovákiai területeken a megkérdezettek 36 százaléka, a magyarországin 19, míg a csehországin 16 százalék kész arra elvileg, hogy külföldön vállaljon munkát – derül ki abból a felmérésből, amelynek eredményeit a Paul Lazarsfeld társadalomkutató társaság szakértői publikálták.
A 2004–2005-ös esztendők fordulóján készített felmérés szerint e térségekben a szlovákok és a magyarok 12 százaléka, a cseheknek viszont csak az öt százaléka választaná Ausztriát munkavállalása célországaként. (Magyarországon Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyében vizsgálódtak a kutatók.) A külföldi munkavállalás legerősebb motívumaként a várható magasabb – a hazájukban elérhetőnél legalább kétszer nagyobb – jövedelmet nevezték meg a válaszadók, illetve arra hivatkoztak, hogy a külföldi munkavállalás általában is vonzóbb. De szempont volt a várható magasabb életszínvonal, a munkaerőpiac szélesebb kínálata, valamint az is, hogy borúlátóan ítélik meg hazájuk gazdasági kilátásait.
A németországi munkavállalásnak több formája van, ezek 1990 óta működnek: 12–18 hónapos vendégmunkára és három hónapos szezonális munkavállalásra van lehetőség. Egyébként Németország jelenleg kétezer főt fogad évente, az ő esetükben a német fél vállalja a megfelelő munkahely megkeresését is. Az egyezmény kínálta lehetőséget azonban csak egyszer lehet igénybe venni. Kizáró ok, ha valaki már dolgozott – akár részletekben is – 11 hónapot Németországban. A fentiek mellett a Németországban működő magyar vállalatok külön foglalkoztathatnak magyarországi munkásokat: hétezer embert havonta, de a hatóságok kikötötték, hogy ebből legfeljebb hatszáztízen dolgozhatnak az építőiparban.
Nemrég Svájciak Magyarországon címmel a Tages-Anzeiger svájci napilap közölt egész oldalas írást. A cikk kitér arra, hogy a szabad költözködés és munkavállalás új uniós tagállamokra történő kiterjesztése jelentősen megkönnyíti a svájciak kelet-európai letelepedését. Már most néhány ezerre tehető azok száma, akik Magyarországon keresik a kenyerüket szállodaigazgatóként, virágkertészként, eladóként, esetleg informatikai szakemberként. A riportból kiderül: a svájciak attól tartanak, hogy a szeptember 25-i referendum nyomán lengyel építőmunkások és cseh takarítónők tucatjai özönlik majd el országukat. Az viszont kevésbé jut eszükbe, hogy számukra is nagyobb tér nyílik a kelet-közép-európai letelepedésre és munkavállalásra. A cikk megszólaltatja a KPMG könyvvizsgáló és tanácsadó cég budapesti irodájának munkatársát, aki szerint „nagyon nehéz külföldinek Magyarországon munkavállalási engedélyhez jutnia”. Egy virágüzlet svájci tulajdonosai ugyancsak a magyar hatóságok által megkövetelt hosszas procedúra miatt keseregnek.
Az európai uniós bővítés ellenére elmaradt a kelet-európai munkavállalók inváziója. Különösen tőlünk, magyaroktól nem kell tartaniuk a fejlett országoknak. A becsült adatok szerint összesen 40–50 ezer honfitársunk dolgozik az Európai Unió valamely tagállamában. Ezzel szemben – legalábbis az Állami Foglalkoztatási Hivatal kimutatásai szerint – összesen 63 434 külföldi dolgozott tavaly hazánkban, amelyből 10 298 fő a velünk együtt csatlakozott országokból érkezett hozzánk. A becslések alapján a munkaerőpiacát teljes mértékben megnyitó, az átlagfizetések tekintetében éllovasnak minősülő Nagy-Britanniában tavaly összesen 133 ezer külföldi munkavállaló dolgozott, közülük valamivel több mint háromszázan voltak magyarok. A másik két „nyitott” országban is elenyésző számú magyar dolgozót regisztráltak. Írországban kevesebb mint kétezer, Svédországban összesen 183 honfitársunk dolgozott 2004 végén. A többi tagországban alig találunk magyarokat. Belgiumban 54, Cipruson, Dániában és Finnországban egyaránt 60, Franciaországban 31, Görögországban 150–200, Hollandiában pedig 868 magyar állampolgár állt alkalmazásban a múlt esztendőben. Alacsony a magyarok érdeklődése Portugália és Spanyolország iránt is.