Szűkülő EU-költségvetés

Amíg hazánkban dúl a számháború az európai uniós források érkezéséről, addig a közösség nettó befizető tagállamai változatlanul készek megakadályozni a következő közös büdzsé elfogadását. Szakértők szerint ennek a tervnek a megvalósulása pénzügyi káoszt idézhet elő az EU-ban.
Hosszú ideje fenyegetik a nettó befizetők Brüsszelt azzal, hogy a jelenlegi fizetési feltételek mellett készek megakadályozni az unió következő költségvetésének elfogadását. A „nagyok”, vagyis a hat tagállam – Ausztria, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország és Svédország – már többször is magas rangú, nagyköveti szintű egyeztetést tartott erről a lehetőségről. A felsoroltak közül Hollandia, Nagy-Britannia és Németország már jelezte, hogy kész útját állni a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv elfogadásának. Régi történelmi partnereink elunták az adományozást.
Hogy miről is folyik a vita? Nos, az Európai Bizottság tavaly nyáron terjesztette elő a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervvel kapcsolatos jogszabály-alkotási javaslatait, amelyek szerint a szóban forgó időszakban a közösségi költségvetés a tagállamok összesített nemzeti összjövedelmének (GNI) évi átlag 1,14 százalékát tenné ki, az úgynevezett saját források felső határa pedig az uniós GNI 1,24 százaléka lenne. A hat nettó befizető tagállam azonban világossá tette, hogy egyszázalékosnál nagyobb arányt nem tart elfogadhatónak. Korábban általában az történt, hogy ha valamilyen probléma merült fel, a németek kitöltöttek egy csekket, és ezzel nullszaldós lett az egyenleg. Ám a korrektség kedvéért jegyezzük meg azt is, hogy német részről már elhangzott: Európa legerősebb gazdasága szolidáris az új belépőkkel, és ragaszkodik ahhoz, hogy ugyanakkora többletforráshoz jussanak, mint annak idején Írország, Portugália, Görögország és Spanyolország. Mindezt nem akárki, hanem Hans Eichel, Németország pénzügyminisztere jelentette ki Budapesten. Persze, változnak az idők, Németországban hamarosan rendkívüli parlamenti választások lesznek. Eközben az Európa motorját jelentő német gazdaságot problémák sora terheli. A munkanélküliség tartósan megrekedt az ötmilliós szinten, a keleti tartományok felzárkóztatása máig nem valósult meg, a gazdasági növekedés pedig idén is stagnálni fog, a büdzsé rendre deficites. Pontosabban a költségvetési hiány átlépi a Brüsszel által meghatározott limitet. Ilyen körülmények között aligha remélheti bárki is, hogy Németország nagyvonalúan a zsebébe nyúl.
De vissza a 2007 és 2013 közötti időszak pénzügyi tervezésére! A júniusi, kudarccal végződött EU-csúcson a közös büdzséről szóló megállapodás nem pusztán azon feneklett meg, hogy a tagállamok nem jutottak közös nevezőre a főszámokról, hanem azon is, hogy brit részről a végsőkig védelmezték a csak Londonnak járó, különleges „visszatérítést”. Amúgy az ideiglenes költségvetésről jövőre, az osztrák vagy a finn elnökség alatt lehetne megállapodni – de csak a jelenlegi, luxemburgi tárgyalási keret alapján. 2006 végéig, 2007 közepéig pedig megállapodás születhetne a következőről.
A veszély nagy, ha nem jönne létre időben megállapodás a tervről, a többi között megbénulna az EU regionális felzárkóztatási politikája, amelynek részeként a kevésbé fejlett térségek több milliárd eurós támogatásokat kapnak a közösségi költségvetésből. Fentebb említettük, hogy szakértők szerint a nettó befizetők által felvázolt terv megvalósulása pénzügyi káoszt idézhet elő az EU-ban.
Ám nézzük a kérdés minket érintő materiális részét. A lapunk által megkérdezett szakértők szerint sokkolhat bennünket az EU-tagság, a kormányzati tehetetlenség, hiszen az újonnan csatlakozók közül – legalábbis az egy főre jutó támogatás kapcsán – nemcsak Litvánia, hanem Lengyelország is jócskán lekörözött bennünket 2004-ben. Persze a gondot leginkább az jelenti, hogy az EU-csatlakozás komplex hatása még idén sem mutatkozik meg, például a GDP-növekedésben. Sem tavaly, sem pedig az idén. A 2005-ös négyszázalékos bővülés perspektívája nem különösebben számít szenzációnak, hiszen a velünk együtt csatlakozók ennél jóval gyorsabb ütemet diktálnak. Többen úgy látják, hogy Magyarországnak a csatlakozási tárgyalások lezárásakor zsebre kellett volna tennie a rendelkezésre bocsátott százmillió eurót – például Csehország is ezt tette. Hazánk ehelyett azt választotta, hogy az igénybe vehető kohéziós és strukturális alapba kerüljön az összeg. Ráadásul rendkívül nagyok a regionális különbségek is. Jelenleg a közösség 254 régióból áll, ebből 7 magyar, s közülük 6-nál az uniós átlag 75 százalékánál kisebb az egy főre jutó jövedelem, tehát jogosult a strukturális alapok felhasználására. Összehasonlításként: Csehországban hét, Németországban hat (a volt kelet-német tartományok), Görögországban pedig öt régió élhet a strukturális alapok nyújtotta lehetőséggel. Csak az számít, hogy mekkora összeget használtunk fel az uniós pénzekből, a többi csak ködösítés – ezt fejtegette nemrég lapunknak a témában Boros Imre. Az Orbán-kormány uniós pénzekért felelős minisztere a jelenlegi tárca nélküli szakminiszter, Baráth Etele mondataira reagált, aki szerint kétfajta elszámolás van. Az egyiknél mínusz 27, a másiknál plusz 76 milliárdos a mérleg. Magyarország tavaly több pénzt fizetett be az unió kasszájába, mint amennyit onnan visszakapott – támasztotta alá ellenzéki képviselők és szakértők által hónapok óta hangoztatottakat az Állami Számvevőszék legutóbbi jelentése. Eszerint múlt évi uniós egyenlegünk mínusz 27 milliárd forintot tett ki. A számvevők azt is megállapították, hogy a támogatások koordinációjáért felelős Nemzeti Fejlesztési Hivatalnál az együttműködési problémák és a szakmai tapasztalat hiánya is közrejátszott abban, hogy a támogatások igénybevétele hosszadalmassá vált.
Ha tehát Magyarország uniós csatlakozásának elmúlt másfél esztendejét nézzük, a kép meglehetősen felemás, hurráoptimizmusra nincs túl sok ok. A nettó befizetők által javasolt, jóval szigorúbb költségvetéssel pedig pozíciónk tovább romlik. A nyugati integráció egyetlen gyakorlati előnye, az euróbevezetés feltételeit pedig a pénzügyi egyensúlytalanság miatt nem tudja teljesíteni a kormány.
Mire is számíthatunk? Várhatóan csak a német választások után terjeszti elő az unió költségvetésre vonatkozó javaslatát a brit soros elnökség. London ugyanis azon a véleményen van, hogy az új költségvetésről könnyebben lehet megállapodni egy újonnan megválasztott német kormánnyal. Papíron a terv legfontosabb része, hogy tető alá kell hozni a megállapodást az unió következő költségvetéséről, mint említettük, ez legutóbb Brüsszelben épp a britek ellenállásán bukott meg. Amúgy Németországban mint az EU legnagyobb befizetőjében ugyanis a britek jó szövetségest látnának a költségvetés reformja ügyében. A második csúcs majd csak decemberben lesz, és addig is kérdés, hogy milyen mélyreható változtatást kezdeményeznek az angolok a mezőgazdasági támogatások rendszerében a következő ciklus idején. Ez ugyanis befolyásolhatja a franciák megállapodási szándékait. Olyan érvek is elhangzottak, hogy 2010-re mind az Egyesült Államoknak, mind az Európai Uniónak teljesen fel kellene hagynia a mezőgazdaság támogatásával, és ha ez az elképzelésre áldásukat adják az érintettek, akkor az uniós költségvetés jövője is kitapinthatóbbá válik. Addig is mi a homályban tapogatózunk, csak a tempót diktáló nettó befizető tagállamok állnak nyerésre. Mi pedig itthon folytathatjuk a számháborút. Amíg lesz miről.