Vanek Béla kuratóriumi vezető (Budapest): Fónay Jenőnek címzem soraimat. Szükségét érzem, hogy három dolgot tisztázzak. 1. ’56-ért megbocsátani és megbékélni csak az érintettek hozzájárulásával lehet. Ha majd a közel 400 kivégzettet és a több ezer megnyomorítottat megkérdezte, és azok hajlandók megbocsátani és megbékélni, akkor lehet erről beszélni, de csakis akkor. 2. Pár dologgal lehet engem vádolni, például azzal, hogy fasiszta vagyok – amely jelző nem túlzottan zavar, ha tudjuk, hogy olyan embereket vádoltak ezzel, mint Winston Churchill, Mindszenty József vagy Ronald Reagan –, de az ellen határozottan tiltakozom, hogy jegyzőkönyvet hamisítottam volna. Fónay azt állította akkor nekem, hogy ő két aláíróval is beszélt, és ezek tagadták, hogy látták az ominózus iratot. Én mindkét urat felhívtam, és emlékeztettem őket, hogy bár személyesen nem tudtak jelen lenni, telefonon egyeztettünk, és felhatalmaztak az aláírásukra. Mindkét úr elismerte, hogy így történt, tehát nem történt hamisítás. 3. Felesleges az ’56-os Emlékmű Bizottság kiválóságára hivatkozni, amikor többek között volt párttagok és közismert liberális beállítottságúak vannak köztük. Ezek a személyek nem illetékesek ’56 szellemiségét kifejező szobor elbírálására. A 2. pont valóságtartalmának igazolására felkértem az érintetteket, hogy aláírásukkal hitelesítsék a leírtakat: Kovács Sándor és Márton András ezt megtette, dokumentum a szerkesztőségben. (Habár majd Fónay ezeket is hamisítványnak minősítheti.)
Makláry Ella ny. tanár (Hajdúnánás): Szeptember 4-én a debreceni Nagytemplomban vehettük át mi, pedagógusok az arany-, a gyémánt-, a rubin-, a vas- és a gránitdiplomákat. Szép ünnepségen adták át az okleveleket. Én aranydiplomát kaptam, mint aki ötven éve szerezte meg tanítói oklevelét. Hozzáteszem, negyven évet tanítottam folyamatosan, s közben ének-zene tanári diplomát, kántori és bábszakkör-vezetői oklevelet szereztem. Az oklevél átvétele után meghökkentően nagy megtiszteltetésben volt részem. Ugyanis Magyar Bálint oktatási miniszter elrendelése alapján 6000, azaz hatezer kemény magyar forint alamizsnát kaptam egy élet munkája után. Fizetésünk soha nem volt magas, de ez az összeg, ami egyhavi gyógyszerre sem elég, a pedagógiai munka teljes lebecsülése, lesajnálása. És ezt tiszteletdíjnak csúfolják! Nem állok egyedül ezen a véleményen. Mit szólna hozzá az oktatási miniszter, ha ő részesülne ilyen „magas” megtiszteltetésben? Mellékesen megjegyzem: jövőre választás lesz.
origo.hu
Kitört a balhé Szombathely hírhedt bűntanyájánál
