Öt esztendő alatt a bankokkal szembeni lakossági tartozások aránya a GDP-hez viszonyítva csaknem a négyszeresére nőtt – állapította meg jelentésében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). Az eladósodottság aránya különösen a háztartások szabad rendelkezésű jövedelméhez képest kifejezetten magas, a növekvő kockázatokra utal emellett a BAR-listán (BAR: bankközi adós- és hitelinformációs rendszer) szereplő lakossági adósok rohamosan növekvő száma is. Ad-e aggodalomra okot a lakossági hitelekkel kapcsolatos kockázatok mértéke? Nos, a tavalyi esztendő végén 1900 milliárd forintos állományukkal a lakossági bankhitelek csaknem 70 százalékát kitevő lakáshitelek kockázata tűnik magasnak. Ez annak köszönhető, hogy a hitelek négyötöde állami támogatást élvez, és kamatuk maximált.
Ugyanakkor egyre nagyobb kockázatot vállalnak a gépjármű-finanszírozók, amelyek a kereslet visszaesését mindenféle vevőcsalogató módszerekkel („no casco”, tíz évnél hosszabb futamidő, nullaszázalékos teljes hiteldíjmutató) próbálták ellensúlyozni. Ide kívánkozik az is, hogy az utóbbi időben rohamosan terjedő, tipikusan pénzügyi vállalkozások által nyújtott gyorskölcsönök az ügyfelek szempontjából fokozottan kockázatosak. Ezekkel a viszonylag kis összegű, nagyon magas kamatozású, rövid futamidejű kölcsönökkel általában megélhetésüket finanszírozzák az adósok. Mivel a hitelfelvevők nem minden esetben számolnak a gyors forráshoz jutás későbbi terheivel, könnyen adósságcsapdába kerülnek. A vállalkozói piac kockázatait elemezve a felügyelet úgy tartja, a lakásépítési vállalkozásokat finanszírozó vállalkozói hitelek az építési piacon kialakult túlkínálat miatt a lakáshiteleknél magasabb szintű és növekvő kockázatot rejtenek a finanszírozók számára.
A devizahitelek visszafizetési terhe csak jelentősebb árfolyam- és kamatváltozások mellett nő meg jelentősen. Ennek ellenére a PSZÁF – a lakosság szabad rendelkezésű jövedelmének korlátozottsága miatt – számol az ehhez kapcsolódó kockázattal. Az intézményi kockázatokat elemezve a felügyelet felhívja a figyelmet a növekvő hitel/betét arányra. Az ezzel kapcsolatos kockázatot azonban mérsékli, hogy a külföldi források zöme nem betét, hanem zömmel az anyabankoktól származó éven túli hitel. Ezzel kapcsolatban a PSZÁF megjegyzi: a bankoknak kifejezetten megéri külföldről olcsó forrásokat felvenni, egyebek mellett ezért mérséklik gyorsabban a betétek kamatszintjét, mint a hitelekét.
Már 4000 milliárdra rúg hazánkban a lakossági tartozások aránya. A kérdésben nem túl optimista a Nemzetközi Valutaalap, amely féléves világgazdasági jelentésében külön fejezetben foglalkozik azzal a kérdéssel, aggodalomra ad-e okot a vállalati és a háztartások hiteltevékenységének erőteljes megugrása. Az IMF különösen Magyarország, Bulgária, Románia és a balti országok esetében hívja fel a figyelmet a bankhitelek feltűnően gyors növekedésére – azok GDP-hez viszonyított alacsony részaránya ellenére is. A „hitelezési boomot” tudniillik az IMF szerint erőteljes gazdasági visszaesés és pénzügyi válság követheti, mivel újabban a hitelek fedezetéül nem a hazai megtakarítások, hanem a külföldi, főként euróban történt bankhitelfelvételek szolgálnak. A háztartások, a kis- és a közepes méretű vállalkozások az árfolyamkockázatok elleni biztosítékok hiányában különösen sebezhetők a valutaárfolyamok mozgásával szemben. Az IMF a hiteltevékenység bővülésével összefüggő kockázatok enyhítésére intézkedéseket sürget.
Különbségek a fejlett országokban. A lakossági eladósodás jelentős különbségeket mutat a fejlett régiókban is. A hitelfelvétel például Amerikában korántsem a gazdagok passziója. A legszegényebb családok több mint negyede teljes bevétele több mint 40 százalékát fordítja törlesztésre. Évente 1,6 millióan jelentenek csődöt – de használt autót akkor is lehet hitelre kapni, ha az emberrel már egyetlen bank sem áll szóba. Ugyanakkor az amerikaiakhoz képest a németek jóval visszafogottabban költekeznek. A statisztikák szerint még így is hárommillió háztartás (vagyis az összes nyolc százaléka) súlyosan eladósodott, és csaknem ennyien vészesen közel állnak ehhez. A németek negyede nem fizeti időben a számláit: a lakbér- és a rezsiköltséget általában kiegyenlítik, de a közlekedési bírságokkal, az orvosi, illetve a mobilszámlákkal gyakran adósok maradnak, arra hivatkozva, hogy „ezekre már nem jut pénz”. Az eladósodás főként az utóbbi tíz évben és egyértelműen a hitelkártyák elterjedése óta növekedett meg. A fizetési nehézségek hátterében általában munkanélküliség, válás, betegség áll.
