Ötszáz küldött és kétezerötszáz szimpatizáns jelenlétében zajlott le a német szociáldemokraták pártkongresszusa, amely nem volt képes arra, hogy a választási kampány alapvető deficitjét áthidalja: az SPD szónokai, az első helyen Gerhard Schröder, nem tudták elfogadhatóan megindokolni, miért is szavazzanak nekik további négy évre bizalmat a polgárok. A jövőre vonatkozó víziók hiánya mellett az utánpótlás űrje okoz gondot az elvtársaknak, a párt befolyásos személyiségeinek átlagos életkora hatvanöt esztendőre rúg. A tartományok hierarchiájából Klaus Wowereit számíthatna biztató utódnak, de a berlini főpolgármester eljátszotta a bizalmat, amikor a szenátusban koalícióra lépett a szocialista PDS-szel. Nyilvánvaló, hogy a várható vereséget követően Gerhard Schröder visszavonul a napi politikából. Ha hasonló döntésre szánja el magát Franz Müntefering is, akkor az SPD megfelelő pártelnök nélkül marad. Az utódjelöltek közül senki sem ígérkezik egyöntetű aspiránsnak. A szociáldemokraták problémákkal telített jövő előtt állnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a pártok vezetőivel szeptember 12-re tervezett tévévita, amelyen Müntefering képviselte volna az SPD-t, de szereplését lemondta, mert a volt ügyvezető Peter Glotz temetésén vesz részt.
Közben a polgári blokk vezetőinek „őrségváltási csúcstalálkozóján” a Merkel–Stoiber–Westerwelle-trió kiadta a jelszót: „Az unióval és a liberálisokkal befejeződik a tétovázás. Elszántan és egységesen akarjuk a változásokat elérni.” A koalíciós partnerek közötti ellentétek jelentősen kisebbek, mint az egyetértés – hangoztatták a résztvevők.
origo.hu
Hét kérdés, hét ország – őrült nehéz földrajzi kvíz
