Vajon egy demokráciának menynyire fontos annak a magyar embernek az emléke, aki évtizedekig tiltott szerző volt minden szovjet szatellit államban? Abból, hogy az állam, illetve a jelenlegi kormányzat nem finanszírozta a tanácskozást, mindenki levonhatja a következtetést. Schmidt Mária s vele együtt a legtöbb előadó úgy vélekedett: a hazugságok, féligazságok rendkívül szívósak, s ezért is van szükség mind a mai napig olyan kiemelkedő egyéniségekre, mint Orwell vagy Koestler. Nem véletlen tehát, hogy a budapesti születésű író csak akkor jöhetett volna haza Magyarországra a rákosista–kádárista diktatúrában, ha elfogadja a kommunista hatalom szigorú kikötését. Jelesül: ha nem ír szülőföldjéről. A cél tehát adott: Koestlernek végre haza kell térnie, hogy velünk is maradjon, s ezt a közös ügyet szolgálta az első itthoni nemzetközi konferenciája – utalt rá Schmidt Mária.
A diktatúrák tanúja – volt a népes hallgatóságot vonzó beszélgetés címe, amelyen egy valódi tanú, Faludy György is felszólalt. A kilencvenöt éves születésnapját nemrég ünnepelt világhírű író szavait figyelve döbbenhettünk rá igazán: akár Koestler Artúr is közöttünk lehetne még. A Sötétség délben alkotóját Faludy ugyan nem nevezte barátjának, ám az elbeszélésből kitűnt: valóban baráti szálak fűzték honfitársához. Mindig azt ismételték a Kádár-korszakban, hogy Sztálin lehetett bűnöző, de maga a rendszer nem rossz.
Pedig éppen a Sötétség délbenhez hasonló igazságok ébresztették rá az egész világot, hogy mennyire embertelen rendszert működtetnek a magát haladónak nevező rendszerben – csengett ki az orosz Irina Scherbakowa előadásából. Arra figyelmeztetett a kutató: Lenint még nem temették el, s erre az újbaloldali mozgalmak szárnypróbálgatása, a Sztálin-kultusz újraéledése a volt Szovjetunió országaiban a legriasztóbb példa. A nacionalista bolsevizmus anarchista és trockista mellékzöngékkel egyre virulensebb formákat ölt, holott a diktatúrát csak a torz történeti emlékekből ismerő, megtévesztett fiatalok megszívlelhetnék Koestler mondását: nem kell, hogy az ember a tévedéseinél maradjon. Iménti gondolatot szőtte tovább Tibor Fischer A kommunizmus „gyümölcsei” című hozzászólásában. Szerinte sem biztos, hogy a bolsevizmus végképp kimúlt volna, mivel mindig lesznek álmodozó értelmiségiek, akik a feltámasztásán fáradoznak. Úgy fogalmazott: Hitler, Goebbels, Sztálin pályafutása arra tanít bennünket: egy hazugság sem vész teljesen kárba. A magyar származású brit kutató a huszadik század Voltaire-eként aposztrofálta Koestlert.
Annak a megválaszolása, hogy valójában ki volt a Sötétség délben alkotója, mégsem egyszerű. Körmendy Zsuzsanna elemzésében arra mutatott rá: magyarok a magyarságát, zsidók a zsidóságát, angolok az angolságát rőffel mérték. Van egy írónk, aki magyarnak zsidó volt, zsidónak európai, európainak viszont angol. S hogy miért nagy jelentőségű az életműve? Schmidt Mária olvasata: George Orwell, az Állatfarm és az 1984 alkotója mellett Arthur Koestler tette a legtöbbet a huszadik századi totalitárius rendszerek megbuktatásáért. Faludy György megjegyezte: érdekes, hogy az író a harmincas években egy sevillai börtönben ült halálra ítélve, amikor rájött, ott kell hagynia a kommunizmust és a demokrácia hívévé kell szegődnie. Sárközi Mátyás taglalta talán a legrészletesebben a Sötétség délben hatását a kommunista mozgalmakra. Az volt ugyanis a legrémületesebb fejlemény, hogy a negyvenes években a nyugati entellektüelek elfogadták a sztálini típusú kommunizmust. Koestler személyében viszont olyasvalaki magyarázta el a bolsevizmus természetrajzát, akinek belső képe volt róla. 1945-ben, amikor a francia fordítást kiadták, óriási visszhangja volt a Sötétség délbennek, s két és fél év alatt majd félmillió példányban fogyott el. Ez volt a sztálinizmus első komoly megbélyegzése. Hatására a francia kommunista párt minden befeketítő propagandája ellenére milliók ábrándultak ki a sztálinista ideológiából, s ez az államot megóvta a szélsőbaloldali fordulattól. Sárközi Fejtő Ferencet idézte, aki Sartre-t és feleségét, Simone de Beauvoirt úgy jellemezte: nem tudni akartak, hanem hinni. Ezt a vak hitet azonban kiölte Koestler műve az egész világon az értelmes emberekből, az igazi csapás pedig a párttagok csalódása volt – idézte fel Sárközi. Hozzátette: a nyugati világ kommunista mozgalmaiban tett aknamunkáját sosem bocsátották meg Koestlernek Moszkvában s a csatlós államokban.
Irina Scherbakowa és Michael Scammell is kitértek a regény főhősének, Rubasovnak a személyiségére. Konszenzus volt arról, hogy főként a sztálini kirakatperekben a harmincas évek végén sorra került Buharin szolgált mintául. Scammell szerint Rubasov kivégzésekor az író magával is leszámolt. Stricker Éva, a ma kilencvenkilenc éves gyerekkori barát és annak férje, Alex Weissberg, a híres fizikus meghurcoltatása szintén adalékul szolgált a Szovjetunióról alkotott lesújtó kép kirajzolódásához. Bár Koestler újságíróként a harmincas években maga is megtapasztalta körútja során a szovjet rendszer irracionális poklát, a baráti házaspár bebörtönzése és megismert története tovább növelte a kommunizmussal szembeni antipátiát. Sárközi Mátyás elmondta, még Einstein is táviratozott Sztálinnak a világhírű fizikus kiszabadulásáért. 1939-ben azonban más német és osztrák kommunistákkal együtt az akkor baráti szövetséges Németországnak, illetve a Gestapónak adták át a házaspárt.
Dalos György a magyarországi szamizdat korszakot idézte fel, amikor Koestler művét is csak nagy kockázattal magánleiratokban lehetett terjeszteni. A hetvenes években Molnár Ferenc és Sárközi Mátyás rokona, Lukin Gábor fordította le először a Sötétség délbent. A Berlinben élő író rámutatott: a kommunista Magyarországon az 1985-ig fennálló másolási, xeroxozási cenzúra nem csak egy ijedt hatalom próbálkozása volt, de hallatlan gazdasági károkat is okozott. A politikai baloldal a nyolcvanas évek végén tökéletes kudarcot vallott, de az elkorcsosulás folyamatához a koestleri életművel szembeni elvtelen hadakozás is hozzájárult – tűnt ki Dalos előadásából, aki egy másik fontos aspektusra is felhívta a figyelmet. A Sötétség délben és az 1984 rokon vonása az, hogy mindkettő azt kéri számon, amit a diktatúra ígért. S hogy mi legyen az emberrel a kudarc után? A dilemmával magunkra hagynak bennünket.
Pesszimista tehát a koestleri életmű? Korántsem. Mint Christian Buckard kimutatta: Koestler hitt abban, hogy a szó és könyvei a világ menetét megváltoztathatják. Továbbgondolva a hallottakat, s művei üzenetét: jó dolog a haladás, de nem mindegy, hogy milyen irányban történik. Körmendy Zsuzsanna értelmezése: már régen nem csak a sztálinizmusról van szó, hiszen a Sötétség délben volt az első mű a huszadik században, amely radikális kérdéseket tett föl a ráció korának. Megfosztotta mítoszától a tudományos-technikai forradalmat, megkérdőjelezte a hasznossági elvet, megmutatta, hova vezet, ha az ember mint ballasztot, eldobja az erkölcsöt s úgy hajózik tovább. Az éles fény, amivel Rubasovot vallatták a cellájában, nem csupán a kommunista kudarcot világította meg.
A konferencián egy filmbejátszásból magától Koestlertől tudhattuk meg, hogy bár 1940-ig kétszer cserélt nyelvet, álmában felnőttkorában is beszélt magyarul. Magyarságát sosem tagadta meg.
Mi pedig büszkék lehetünk arra, hogy Arthur Koestler, azaz Koestler Artúr magyar volt – mondta Schmidt Mária.
origo.hu
Se pénz, se ház – Megszólalt az Origónak az életéért küzdő győri lottónyertes
