Szente Imre Stockholmban élő költő és Kalevala-fordító állította össze a mester, Határ Győző kilencvenedik születésnapjára a breviáriumot, irodalmunk Londonban élő „fenegyerekének” munkáit kivonatolva. Aki nem ismeri e – méreteiben és mélységeiben egyaránt – hatalmas életművet, tán kedvet kap az elolvasásához, aki pedig igen, rögzítheti a magát „haszontalan toronygomb-aranyozónak” mondó író gondolatrendszerének fő vonulatát.
Határ, miként az köztudomású, a bölcseletet hiányolja narcisztikus irodalmunkból – ahogy néhai elődje, a bihari magányba vonult Bessenyei György –, bár beismeri, hogy a világ egyáltalán nem roppant óramű (utalás Descartes-ra), s azt is: „A filozofálás a semmittevés és semmittudás beismerése, annak jegyében áll, és ez így van rendjén.” Ami nem kétséges, ámde a mester ott is huncutságot sejt, ahol pedig nem hiányzik a bölcseleti szándék, például „drága barátjánál”, Hamvas Bélánál, s azon kesereg, Babits miért nem filozófusnak állt ahelyett (vagy amellett), hogy verseket írt. Amiből kiviláglik, hogy Határ Győző nem tesz lakatot a szájára, kimondja, amit gondol, s ebből adódnak remek irodalmi karikatúrái, amelyek bölcsek és tiszteletlenek, mélyek és elnagyoltak, igazságosak és elfogultak, ahogy a paródiák általában lenni szoktak.
Legkedvesebb szerzői, ezt nem is titkolja, Csokonai, az „európai szellem” meg Weöres Sándor, „a század legnagyobb európai költője, akinek Eliot a derekáig sem ér”. Madách szerinte „műkedvelő”, Szentkuthy „gejzírtehetség”, aki remekmű helyett nyersanyagok tömegét adta az utókornak, Nagy László „angyalarcú sámán-romantikus”, Jékely „középkori illuminációról lelépő varjúlábú trubadúr, akinek a heideggeri létrémület az ihletője”, Pilinszky prózája „kuszán naiv”, Németh László „nőies-hisztérikusan extrovertált”, Tandori afféle „költő Wittgenstein”, Illyés pedig egyszerre „éludvaronc és haragvó Tiborc”. Folytathatnánk. Azt is tudni kell persze, hogy amikor ezeket a látleleteket Határ leírja, sandán figyeli az olvasót, és kajánul vigyorog azon, hogy az hol felröhög, hol felháborodik, hol meg éppen csak dohog magában. Ám a mester becsületére legyen mondva, magát sem kímélve mondja ki: „Mire divatba jöhettem volna – már ki is mentem a divatból. Senki rám sem hederít. Felgombostűztek különös hártyásszárnyú, rendhagyó rovarnak.”
(Határ-breviárium. Összeállította: Szente Imre. Serdián Kft., Budapest, 2005. Ára: 3150 forint)
origo.hu
Pride-hatás? – Jó hangulatba került a belvárosi szeméremsértő, de lekapcsolták
