Gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb kockázatának nevezte a világgazdaságban felerősödött egyensúlytalanságokat, illetve azt, hogy a most még kedvezőnek számító nemzetközi befektetői környezet könnyen megváltozhat, s az ebből adódó változásból éppen a makrogazdaságilag rosszabb helyzetű országok kerülhetnek ki vesztesen. Miért gondolja, hogy ez a veszély hazánkra is vonatkozik?
– Valóban, ahol a gazdasági fundamentumok olyan rosszul állnak, mint nálunk, ott a befektetői környezet megváltozása a pénzügyi befektetők menekülését, a nemzeti valuta gyengülését, az infláció emelkedését és a gazdasági növekedés visszaesését vonhatja maga után. Ezeket természetesen mi el akarjuk kerülni. A múlt hét második felében történt események hátterében lehet, hogy egy portfólió átcsoportosítása áll, ám könynyen meglehet, hogy a történtek már egy globális egyensúlytalanság miatti átrendeződés előszelét jelentik. Ezt ma még nem lehet tudni, ahogyan azt sem, hogy az átalakulás Magyarországra milyen hatással lesz.
– Hogyan tudnánk védekezni a változások negatív hatásai ellen?
– A gazdaság rugalmasságának növelésével, a reformok felgyorsításával és a makrogazdasági egyensúly javításával, ezekből azonban szinte semmi nem valósult meg az előző években, így egy esetleges gazdasági válság kockázata növekedett. A fejlődő országok kamatfelára az eltelt időszakban egyre alacsonyabb lett, ám ez a helyzet sokáig nem tartható fenn.
– Egyre több gazdaságkutató mutat rá arra, hogy az adósság növekedése áll a magyar gazdaság növekedése mögött. A jegybank adatai is ezt igazolják?
– Igen, és ebből a szempontból az uniós csatlakozásunk óta eltelt idő is csak kétes eredményeket hozott. Gazdasági bővülésünk üteme ugyan lényegesen meghaladta az uniós átlagot, ám a növekedés forrása jórészt az adósságállomány emelkedése volt: tavaly május óta a GDP mintegy 1200 milliárd forinttal növekedett, az adósságállományunk viszont 2200 milliárd forinttal. A fejlődés motorját a belföldi fogyasztás és az utóbbi időben az állami beruházások jelentették, ezek azonban alapvetően adósságból táplálkoznak. Mindezek alapján tehát elmondható, hogy a magyar gazdasági növekedés nem tekinthető valós növekedésnek. A bővülés elsősorban abból adódik, hogy a költségvetés többet költ, mint amennyi pénz rendelkezésére áll, a felvett hiteleket azonban egyszer vissza kell fizetni, kamatostul. Évente immár 800-900 milliárd forintot tesz ki az államadósságunk kamatterhe. Eladósodásunk a befektetői környezetet is hátrányosan befolyásolhatja, minél több adóssága van ugyanis egy országnak, annál kevésbé szívesen nyújtanak hitelt neki. Az állami szektor nettó külföldi adóssága a 2001. évi 2,4 milliárd euróról az idei első fél évre 14 milliárd euróra növekedett, újra elérve ezzel a GDP-hez viszonyított 24 százalékos szintet, ahol 1995-ben tartottunk.
– Múlt hét végén a Pénzügyminisztérium közzétette a következő három év új hiánycéljait, amelyek szerint 2008-ra a nyugdíjreformmal csökkentett deficit a GDP 2,9–3,7 százalékára mérséklődik. A 2010-es euróbevezetés – ami mellett tegnap a kormányfő is kiállt – feltétele a háromszázalékos plafonérték 2008-ban. Ön hogyan értékeli a legújabb terveket?
– Nem tudom, a költségvetési számadatok ugyanis átláthatatlanok és megbízhatatlanok. Bár a magyar gazdaságnak és az állampolgároknak egyértelműen előnyös lenne, ha a forintot mihamarabb felváltaná az euró, az uniós valuta bevezetésétől az utóbbi esztendőkben inkább távolodtunk. További problémát jelent, hogy az euró bevezetésének előnyeivel és a bevezetéshez szükséges áldozatvállalások hátterével nincs tisztában a lakosság, így például hamis az a megközelítés, miszerint az eurócsatlakozáshoz szükséges hiánycsökkentés a gazdasági növekedés viszszaesését vonná maga után. Mielőbb meg kell kezdeni a szükséges átalakításokat, s nem arról kell győzködni a lakosságot, hogy nem is olyan előnyös az euró gyors bevezetése. A jelenlegi folyamatok és a jövő évi költségvetési tervezet alapján továbbra is azt mondom, hogy a 2010-es céldátum már nem teljesíthető.
– Ezek szerint más büdzsét kellett volna készíteni a jövő évre ahhoz, hogy tényleg át tudjuk venni az eurót 2010-ben?
– Igen. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az eltelt évek lemaradásait 2007-ben és 2008-ban bármely kormány be tudná hozni, ehhez ugyanis nagyon drasztikus intézkedéseket kellene rövid idő alatt végrehajtani.
– Számos esetben hangsúlyozta azt, hogy az euró bevezetéséhez szükséges feltételek közül hazánk egyet sem tud teljesíteni. Az államadósságra vonatkozó kritériumnak sem felelünk meg?
– Csak formálisan teljesítjük. A nyugdíjpénztári befizetésekkel csupán egy ideig és egyre csökkenő mértékben tudjuk „szebbé varázsolni” az államadósságot, ám akkor, amikor teljesítenünk kell a bevezetés feltételeit, már nem élhetünk ezzel a lehetőséggel, azaz hiába számolunk úgy, mintha kevesebb lenne az adósság. Ha nem vesszük figyelembe a nyugdíjkorrekciót, akkor az államadósság mértéke jóval a hatvanszázalékos maximumérték felett van. Jövőre 63 százalék körüli adósságállománnyal számolunk.
– Mire alapozza azt az igencsak pesszimista megállapítását, hogy jövőre az államháztartás teljes finanszírozási igénye – rossz esetben – meghaladhatja a GDP tíz százalékát?
– A jövő évi költségvetésben már az elfogadása előtt jelentős feszültségek vannak. Az államháztartás finanszírozási igénye, ami a tényleges kiadások és a bevételek közötti különbséget jelenti, már az idén is megközelíti a kilenc százalékot, ez pedig jövőre még tovább növekedhet.
– Tanulmányában fontos kockázatnak ítéli a foglalkoztatást és a munkahelyteremtést is. Melyek itt a legégetőbb teendők?
– Valóban, a foglalkoztatás a fejlődésünk egyik legfontosabb kérdése, hiszen a jelenlegi demográfiai folyamatok mellett a következő tíz-húsz évben nagy nehézségekkel kell szembenéznünk: ma a népesség húsz százaléka 20 és 35 év közötti, ám két évtized múlva ez az arány 16 százalékos lesz, márpedig ha kevesebb a foglalkoztatott, akkor megnőnek a rájuk rakódó terhek is. Fontosnak tartom a képzési rendszer átalakítását, az oktatás jelenlegi szerkezete ugyanis fényévekre van a gazdaság igényeitől. Ma már nem elég egy szakmára kiképezni valakit, sokkal inkább arról kell gondoskodni, hogy egész életpályáján rugalmasan tudjon alkalmazkodni a folyamatosan változó gazdasági igényekhez.
origo.hu
Orbán Viktor: Ukrajna uniós csatlakozását a mai napon megállítottuk!
