Elnökké választása után azt mondta, legfontosabb célja a becsületes, tisztességes, nyugodt alkotmánybírói munka feltételeinek megteremtése. Hogyan érti ezt?
– Nem evidencia, hogy a feltételek mindig megvannak. Amikor tartósan a működőképesség, a döntésképesség határára csökken az alkotmánybírák száma, az súlyos gond, sőt zavar az alkotmányos intézmény működésében. Ha a parlamenti frakciók évekig nem tudnak megállapodni két, három, esetleg négy alkotmánybíró személyéről, akkor az veszélyezteti a tisztességes, becsületes, nyugodt tevékenységet. Erre gondoltam ezzel a kijelentéssel.
– Közölte azt is, nem változtat érdemlegesen elődei gyakorlatán. Ön hat éve alkotmánybíró. Úgy gondolja, olajozottan működik a 15 éve létrehozott bírói testület?
– Valóban nem tervezek különösebb változtatásokat. Főként mert az alkotmánybírósági törvény nagyon szűkre szabja az elnök feladatát. Az AB vezetője nem irányítja a bírákat – minden bíró autonóm, önálló, egyenjogú és egyenrangú szakember. Az elnök semmilyen módon nem felügyeli és nem befolyásolja a tevékenységüket. Munkatársaikat a bírák maguk választják meg, három-három tanácsadója van mindegyiküknek. A bírák az ügy urai attól kezdve, hogy az elnök rájuk bízza, szignálja az egyes ügyeket. Ők döntik el, milyen időpontban terjesztik a határozatok tervezetét a testület elé, s melyik ügyet veszik előre. Néhány esetben kell csak sürgősséggel határoznunk. A köztársasági elnök előzetes normakontrollos kérelmeit, a nemzetközi szerződésbe ütközés címén megindított eljárásokat és az igazságszolgáltatás által felterjesztett indítványokat intézzük el, zárjuk le soron kívül. Összességében a száz főnél valamivel több alkalmazottat számláló alkotmánybírósági apparátus 77 munkatársa irányításában az elnöknek nincs semmilyen szerepe. A főtitkárság, a könyvtár, a gazdasági, a külügyi részleg tartozik az elnök felügyelete alá. Fontos feladata azonban az AB elnökének a kapcsolattartás más alkotmányos szervezetekkel, állami fórumokkal. S a nyilvánosság előtt is elsősorban az elnök képviseli a testületet.
– Milyen elvek szerint osztja szét az elnök az ügyeket a bírák között?
– A beérkező indítványok egy részét az AB elnöke érdemi vizsgálat nélkül egy személyben visszautasítja, elutasítja – a törvény és az ügyrend erre módot ad. Olyan beadványokról van ilyenkor szó, amelyekről az előkészítés szakaszában kiderül, hogy nem alkalmasak az elbírálásra. Az alkotmánybírák csak a többi üggyel találkoznak – ezeket az elnök szignálja, osztja szét közöttük. Azt nem tudom, hogy Sólyom László milyen szempontok szerint szignált. Németh János és Holló András gyakorlatát azonban megismerhettem: ők részben szakterület szerint, részben a bíró korábbi életútja, szakmai érdeklődése alapján bízták az ügyeket egyik vagy másik bíróra. Ez indokolt, hiszen például a társadalombiztosításhoz, a nyugdíj-, az adó- és más pénzügyekhez kevés bíró ért igazán. A büntetőjog vagy a polgári jog nem ennyire speciális terület, ám az ezekhez tartozó kérdéseket is a velük foglalkozó bírák kapják elsősorban. Ügymonopólium azonban nincs, az egyes bírák nem mindig ugyanolyan ügyekkel találkoznak. Lehetséges, hogy egy indítvány mondjuk büntetőjogi problematikát vet fel, a megválaszolandó kérdés azonban lényege szerint alkotmányossági természetű. Ha tehát nem a büntetőjog felől nézzük, hanem az alkotmány felől, akkor az előkészítő elemzést az alkotmányjoghoz jól értő bírónak kell elvégeznie.
– Példa lehet erre az ön egyik korábbi ügye, amelyben a vádhatóság jogköréről kellett dönteniük. Pontosabban arról: leváltható-e a legfőbb ügyész? Most pedig – hírek szerint – ismét az ügyészség egyik kérelme van napirenden. Azt elemzik: az ügyész helyébe léphet-e büntetőügyekben pótmagánvádlóként mondjuk az adóhivatal. Hol tart ennek az elbírálása?
– Folyamatosan tárgyaljuk, már két menetben is vizsgáltuk az ügyet. Kialakult álláspontok vannak az egyes kérdésekben, és azt hiszem, az év végéig megszülethet a döntés. Egyébként ennek az ügynek nem én vagyok az előadója.
– A felsőoktatási törvény felülvizsgálatát lezáró határozat viszont valószínűleg az ön asztalán kapja meg a végső formáját. Ezt abból gondolhatjuk, hogy a felsőoktatás átalakításával foglalkozó kormányrendelet semmisségét az ön előadásában mondták ki a bírák, és a felvételi pontszámítás ügyének is ön volt az előadó bírája. Korábban pedig dolgozott az Oktatási Minisztériumban.
– A köztársasági elnök felsőoktatást érintő indítványát valóban nekem osztotta ki az AB elnöke. Többször tárgyaltunk róla, s úgy vélem, egy hónapon belül meghozzuk a döntést. Mihelyt megkaptam az ügyet, rögtön szétküldtem egy informatív háttérelemzést a bíráknak történeti, nemzetközi és más összefüggések felvázolásával. Ez a nyár elején történt. Tudatában vagyunk annak, hogy a jövő évi beiskolázások miatt is fontos a mielőbbi döntés. A felsőoktatási joggal egyébként az elmúlt 25 évben valóban többet foglalkoztam kollégáimnál. Talán ezért is került hozzám néhány nagy ügy, de más bírák is kaptak oktatási témájú indítványokat.
– Már a felvételi pontszámításról készült határozatukban is azt rögzítették, hogy sürgős volt a döntés, mert nem akarták veszélyeztetni a tovább tanuló diákok beiskolázását. Nem gondolja, hogy a tanügyi jogalkotásban a megengedhetetlen kapkodás jelei mutatkoznak?
– Nem kívánom minősíteni, hogy az oktatási kormányzat vagy a miniszter milyen munkát végez, ez nem feladatom. Mi szigorúan azt néztük és nézzük, hogy a jogszabály megfelel-e az alkotmánynak vagy sem. De hogy mennyire hatékony, menynyire célszerű ez a jogalkotás, azt az AB nem vizsgálhatja.
– Az államszervezet, a jogrendszer kérdéskörei önt valószínűleg jobban érdeklik az egyéb témaköröknél. Ez szűrhető le abból, hogy előadó bíróként két fontos alkotmányelemzést is végzett. Az egyik a köztársasági elnök jogairól szólt a kórháztörvény kapcsán, a másik pedig a legfőbb ügyész már említett felelősségéről.
– Érdeklődésem és eddigi jogászi pályafutásom alapján valóban a közjog áll hozzám a legközelebb. Fontos kérdésnek tartom például, miféle műfaj a Legfelsőbb Bíróság (LB) jogegységi határozata. Tudvalévő, hogy az ilyen döntéseket nem konkrét ügyekben hozzák, hanem általános érvénnyel: az LB irányt mutat a bíráknak, miként kell megítélniük egyik vagy másik ügytípust. Jogszabályjellegű és felülvizsgálható-e a jogegységi határozat? – erről már nyolc éve folyik a vita, s nincs egységes álláspont. Az AB sem mondta még ki a végső szót. Általános jogelméleti kérdések sora vetődik fel e téma kapcsán, s ezek nem köthetők egyetlen jogterülethez.
– Ön 1994 és 1998 között független jelöltként, de az MSZP támogatásával lett országgyűlési képviselő. Elnökké választásakor senki nem kifogásolta korábbi kapcsolatát a politikával?
– Nekem senki nem vetette ezt fel, igaz, hogy a választást nem előzi meg egyeztetés vagy jelölés. Az eljárás a szavazás elrendelésével kezdődik. Amikor alkotmánybíróvá választottak, 1999-ben, elhangzott, nem szerencsés, ha valaki a politikából érkezik ebbe a tisztségbe, akkor sem, ha nem közvetlenül a pártpolitikában vett részt. A parlamenti képviselők több mint kétharmada azonban úgy ítélte meg, hogy ezt nem írja a rovásomra. A képviselői munkámban valószínűleg nem találtak olyan elfogultságot vagy hiányosságot, amely akadálya lehetett volna a megválasztásomnak.
– A jövő évben ismét lejár két bíró mandátuma, Holló András pedig még az idén távozik a testületből. Mit tehet ön elnökként a hiányzó szakemberek pótlásáért?
– Bár nemrég kiegészült az Alkotmánybíróság két új bíróval, nem rózsás a helyzetünk. Hivatalba lépésem után mindent megteszek, hogy létszámunk ne csökkenjen kilencre vagy nyolcra. Egyébként úgy gondolom, nem jó a jelölések mai egycsatornás rendszere. Vagyis az, hogy egyedül a parlamenti frakciók tagjaiból álló bizottság jelöl. Amikor 1994 és 1998 között országgyűlési képviselőként az alkotmánybírósági törvény módosításának egyik vezető tárgyalója voltam, a legtöbb párt egyetértett azzal, hogy ezt a rendszert másikkal kell felváltani. Az országok többségében többcsatornás jelölés van. Például a köztársasági elnök önállóan jelöl előzetes konzultációk után. Van, ahol a legfelső bírói testület plénuma is állíthat jelöltet. Másutt a jogtudományi egyetemek nevezhetnek meg öt-hat szakembert, s az államfő dönti el, kit jelöl közülük. Számításba jöhet annak a szabálynak az alkalmazása is, hogy ha nem választják meg idejében a bírót, akkor elődje addig folytatja a tevékenységét, amíg utódja hivatalba nem lép. A bíróság szakmai legitimációja is erősödhetne, ha többen állíthatnának jelöltet az Országgyűlés számára. A jogszabály módosítását azonban a parlamentnek kell megfontolnia.
– Mennyiben változik meg az életmódja hivatalba lépése után?
– Tekintve, hogy az Alkotmánybíróság elnöke is a fokozottan őrzött személyek közé tartozik, bizonyos esetekben kísérni fognak. Ez ugyan nem olyan szigorú őrzés, mint a másik három közjogi méltóság esetében, ám én ezt ebben az enyhébb formájában sem tartom indokoltnak. Ugyanakkor elfogadom. Szerintem csak akkor lenne rá szükség, ha például megfenyegetnének. Magánprogramokon, sportoláskor módom van rá, hogy lazítsak ezen a kötöttségen.
origo.hu
Egyre gyanúsabbak a körülmények az óvodából eltűnt gyermek ügyében – vajon ki lehet a felelős?
