Tákoson már a hetvenes években sem voltak ritkák a tragikus balesetek, Ködöböcz Bélánénak például akkor ütötte el autó a nevelőapját, amikor – járda nem lévén – az úttesten gyalogolt a tejcsarnok irányába. Aztán, hogy a baj ne járjon egyedül, 2000-ben a testvéröccsét is elütötte egy kocsi. Mindketten meghaltak. Az asszony azt mondja, eddig nemigen volt kenyerük a demonstráció, de mindannyian ott lesznek 20-án a 41-esen. Este hét múlt, a hatórás istentiszteletről jövünk, ahol Nagy Gábor bejelentette a demonstrációt a gyülekezetnek. A piciny, kazettás mennyezetű templom minden padsorából az hangzott: Megyünk, muszáj most már csinálni valamit.
– A nagy felzúdulás azért van, mert néhány héttel ezelőtt egy nagy üzemanyag-tartályú Volkswagen Passat Combi – amelyről mindannyian tudjuk, arra való, hogy üzemanyagot hozzanak vele Ukrajnából – hátulról elütötte az egyik testületi tagunkat, Paládi Bélát – világosít fel az indulatok miértjéről a polgármester. – Szegény fiú, éppen a gyümölcsösébe indult dolgozni, amikor hátulról belerohant a kerékpárjába az autó. Azóta is élet-halál között van.
Azt már a szerencsétlenül járt képviselő bátyjától, Paládi Zoltántól tudom meg, hogy a sérült egy teljes órán át feküdt eszméletlenül az út mellett, mert a rohammentő defektet kapott Vásárosnamény határában, a rendes mentő meg nem vihette el a sérültet, mert nem volt megfelelő felszerelése az ellátásához. – Édesapámnak, szegénynek, látnia kellett, ahogy ott fekszik tehetetlenül a fia. Azóta is képtelen kiheverni – mondja.
Idősebb Paládi Zoltán törékeny termetű kis öregember gyermekien tiszta kék szemekkel. Ahogy a fiára terelődik a szó, remegni kezd a keze, és a sírás fojtogatja. – Ott feküdt a gyermekem az út szélén, mint egy döglött kutya! Nem lehet azt az érzést kibeszélni, nem kívánom az ellenségemnek se. A legszörnyűbb az egészben, hogy ő maga is mentősofőr, mégsem segítettek rajta… Azóta sem tért magához, kómában van. Istenem, viszszakapjuk-e még a fiunkat? – kérdezi kétségbeesetten.
A testvér azt mondja, mindennek az ukrán „üzemanyagcsencs” az oka, illetve azok a nepperek, akik napi két-három fuvarra szakosodtak gyárilag extra tankú Passatjaikkal és Olds Mobiljaikkal. Ezek a „kereskedők” ugyanis rohannak, hogy át tudják hozni a napi penzumot, s nem néznek sem istent, sem embert. Paládi Zoltánnak meggyőződése, hogy az öccsét is egy ilyen nepper csapta el. A polgármesterrel együtt azon a véleményen van, hogy nagyfokú felelőtlenség, ahogyan a falu gondjához a pályázati pénzek gazdái állnak. Honnan legyen egy ilyen kis falunak húszmillió forintja járdaépítésre? – teszi fel a költői kérdést Paládi Zoltán.
A képviselő-testület évek óta küzd azért, hogy legyen valami megoldás. Szerették volna elérni, hogy egy közlekedési lámpát és egy gyalogátkelőt létesítsenek a falu közepén, ahol az út egyik oldalán a faluház, vele szemben meg Tákos legforgalmasabb boltja található. – Kértük a megyei közútkezelő kht.-t, tegyenek ide lámpát, ám azt válaszolták, a napi kétezer gépkocsi nem teszi indokolttá a közlekedési lámpa telepítését, nincs rá pénz. Ha akarunk valamit, fizessük ki. Hasonlóan jártunk azzal az ötletünkkel is, hogy építsenek körforgalmat, hogy ne tudjanak berohanni a településre az autók. Ezzel sem arattunk sikert. Végül a Belügyminisztériumhoz nyújtottunk be pályázatot, hogy legalább járdát tudjunk építeni. Először minden jól alakult, hiszen mind a három fordulón továbbjutott a pályázatunk. Végül mégis elutasították. Most abban reménykedünk, hogy egyszer csak folytatódik a 41-es út rekonstrukciója, mert abban a programban szerepel a falu két végén egy-egy lassítósziget kialakítása. Azt ígérték, hogy majd akkor a mi járdaproblémánk is megoldódik. Csakhogy nem tudni, mikor lesz ebből ténylegesen valami, ugyanis a 41-es út rekonstrukciója Vásárosnaménytól két kilométerre elakadt – foglalja össze a történteket a polgármester.
Paládi Béla szerencsétlensége óta két baleset is történt Tákoson, szerencsére egyik sem volt annyira súlyos. Az egyik esetben egy helyi lakos autóját törték össze a sietős átutazók, a másikban pedig ugyancsak egy helyi kerékpárost gázoltak el, neki a lába tört el. A gazdagnak éppen nem mondható tákosiakat azonban nemcsak a tragédiák érintik rosszul, de az is, ha autójukat, kerékpárjukat, kezüket-lábukat törik a községen átrohanó idegenek. Ezt talán a szociális bajokra oly érzékeny Gyurcsány-kormány illetékesei is megérthetnék. Bár Tákos olyan közel van a határhoz, hogy az már szinte Románia. És mint tudjuk, a határon túli magyarok sorsa nemigen érdekli a nemzeti retorikával újabban előszeretettel élő szocialista kormányfőt.
Holnap jön az igazi tél!