Diploma után vissza a szülőföldre?

A határon túli magyar diákok magyarországi továbbtanulásáról a mai napig számos vita folyik. Ennek oka elsősorban az, hogy a legtöbb határon túli egyetemista tanulmányai befejeztével hazánkban is marad, ahelyett – vélik sokan –, hogy szülőföldjére visszatérve erősítené az ottani magyar értelmiséget. A kérdés csak az, mennyire várható el egy életkori sajátosságokkal küzdő huszonéves fiataltól – akinek Magyarország nemcsak egyszerű tanulási lehetőséget jelent, hanem az addigi kisebbségi lét összes hátrányával való szakítást is –, hogy diplomája megszerzését követően vállalja a kisebbségi sorba való visszatérés olykor rendkívül súlyos áldozatát.

A határon túli magyar diákok magyarországi továbbtanulását az 51/2002-es kormányrendelet szabályozza. A magyarországi egyetemeken jelenleg mintegy ötezer határon túli diák tanul, közülük hozzávetőleg kilencszázan részesülnek állami ösztöndíjban. Az ösztöndíj elnyerése azért kulcsfontosságú, mert a jelenlegi szabályozás szerint államilag finanszírozott képzésben csak ennek birtokában vehet részt külföldi állampolgár. Az ösztöndíj megadásáról az Oktatási Minisztérium határoz a Kárpát-medencében lévő, területileg illetékes ösztöndíjtanácsok döntése alapján. Aki elnyeri, nemcsak tandíjmentességben részesül, hanem a határon túli magyar egyetemisták számára 1991-ben alapított Márton Áron Szakkollégium – amelynek Budapesten, Debrecenben, Szegeden és Pécsett van önálló intézete – támogatási rendszerébe is bekerül.
– A határon túli kuratóriumok – melyek tagjai a helyi civil és pedagógusszervezetek, politikai pártok és a különböző egyházak képviselői közül kerülnek ki – elsősorban nem személyekről döntenek, hanem arról, hogy melyek azok a területek, amelyeken az adott régióban a legnagyobb szükség van szakemberekre – mondja Vázsonyi Ottó, a pécsi Márton Áron-kollégium igazgatója. – Miután mindezt meghatározták, már valóban az adott szakterületekre pályázók közül választják ki a jelentkezőket. Han a diák elnyeri az ösztöndíjat, automatikusan jár számára a kollégium, az egyetemtől kapja a havi 9100 forintos alapösztöndíjat, a Márton Áron-kollégiumtól pedig – tanulmányi átlagtól függően – a 15–25 ezer forint ösztöndíjat.
Korábban az ösztöndíjszerződés egyik kitétele az volt, hogy ha a diák a diploma megszerzését követően nem tér vissza a szülőföldjére, köteles visszafizetni a tanulmányai során igénybe vett támogatást. Ezt a szigorítást 2003-ban eltörölték, jóllehet az ösztöndíjszerződés egyébként is csak a diploma megszerzéséig állt fenn, így éppen csak a Magyarországon töltött egyetemi évek idejére korlátozódott. Mivel a letelepedési engedélyhez szükséges, hogy valaki öt éven keresztül állandó jövedelemmel rendelkezzen Magyarországon, sokáig jellemző volt az is, hogy a határon túli egyetemisták éppen állami ösztöndíjukra hivatkoztak a hatóságok előtt.
– 2000 óta rendkívül komolyan nézik a visszatérés arányát, hiszen az ösztöndíjak kiadásának eredeti célja mégiscsak az, hogy a diákok a diploma megszerzése utána odahaza, szülőföldjükön vegyenek részt közösségük társadalmi életben – folytatja Vázsonyi Ottó. – Mivel mára már több szomszédos országban is működik magyar egyetem, az anyanyelven való továbbtanuláshoz nem feltétlenül szükséges Magyarországra jönni. A szakemberek szerint célszerűbb és indokoltabb volna, ha a határon túli egyetemistákat részképzés formájában vonnánk be a magyarországi felsőoktatásba. Ez egyébként a legtöbb határon túli civil és politikai szervezet elképzelésével is találkozik.
A rendszer működésének egyik sajátos velejárója, hogy miközben évről évre csökken a kiadott ösztöndíjak száma (jelenleg évente százötven alatt van), a határon túlról érkező diákok száma gyakorlatilag változatlan.
– Ha valaki nem nyeri el az állami ösztöndíjat – ebbe a csoportba tartozik a határon túli magyar diákok 80 százaléka –, kizárólag költségtérítéses képzésben vehet részt, még akkor is, ha a felvételi során olyan pontszámot ér el, amellyel magyar állampolgárként államilag finanszírozott képzésre lenne jogosult – teszi hozzá Vázsonyi Ottó. – Ezeknek a hallgatóknak nem jár kollégium, nem jár könyvtámogatás, és költségtérítést kell fizetniük. A pécsi egyetemen lehetőség van a költségtérítés 50 százalékos csökkentésének igénylésére, ehhez a különböző karok vezetői többnyire hozzá is járulnak.
Amennyiben Magyarország és az adott szomszédos állam közt nincs államközi szerződés, és a határon túli magyar diák nem nyeri el az állami ösztöndíjat, ugyanolyan feltételek mellett vehet részt a magyarországi felsőoktatásban, mint bármelyik másik ukrán, román vagy szerb állampolgár.
– Mindezektől eltérő szabályozás vonatkozik a 2004 óta európai uniós tagállam Szlovákiából érkezőkre – jegyzi meg Vázsonyi Ottó.
– Azok a szlovákiai diákok, akik korábban kezdték meg tanulmányaikat, a régi szabályozás szerint tanulhatnak, ám akik az utóbbi évben érkeztek, azoknak – a belső uniós megállapodások szerint – ugyanolyan jogaik vannak, mint a magyar állampolgároknak: havi rendszerességgel, normatív alapon kapják az egyetemtől az ösztöndíjat, részesülnek a könyvtámogatásban, s kollégiumért is ugyanúgy folyamodhatnak. Ez azonban nemcsak a felvidéki magyarokra, hanem bármely uniós tagállamból érkezőkre is vonatkozik. Azaz egy portugál vagy egy holland egyetemista a magyarországi felsőoktatásban jelentős előnyt élvez egy állami ösztöndíjjal nem rendelkező határon túli magyarral szemben.
A rendszer jelenlegi formájában tehát több hibát is hordoz magában. Hogy mi lenne jobb, ésszerűbb, azt nehéz volna megmondani. Az mindenesetre elvárható volna, hogy a határon túli magyar diákokat a magyar oktatási rendszerben semmilyen módon ne érhesse hátrányos megkülönböztetés.