Ebédnap

József Attila kéziratainak fáradhatatlan gyűjtője, Kiss Ferenc egykor kapott József Attila nénjétől, Makai Ödönné József Etelkától (1903–2004) egy párizsi képeslapot, amelyet Tardos-Taussig Ármin szegedi grafikus, vasúti mérnök küldött a költőnek Szegedre:

Mr. József Attila úrnak,
Őnagysága Orbán Irén úrnő címén
Szeged
Br. Jósika ucca
(Hongrie)

Paris, 1925. V. 25.
Kedves Attila! Itt vagyunk Ady Lédája közelében épp szerdai ebédnél, és szeretettel gondolunk Önökre. Isten-verse igen tetszett Szabó Dezsőnek. Útközben Pestre olvastam fel neki. Üdv.
Taussig

Kiss Ferencnek utóbb az eredeti iratot vissza kellett adnia Etus néni fiának, Makai Ádámnak, de szerencsére lemásolta, és rendelkezésemre bocsátotta. Azért közlöm, mert írója szegedi lévén, jelentőségének megfelelő magyarázattal tudom közreadni.

Szabó Dezső 1925. március 4-én érkezett Szegedre azzal a céllal, hogy egy évig itt marad, és nagyregényeket ír. Ebből annyi lett, hogy a Tisza Szálló nagytermében előadás-sorozatot tartott nagy íróinkról, költőinkről, nevezetesen Adyról, Petőfiről és Jókairól; cikkeket írt a liberális napilapba, a Szegedbe (ahol József Attila Tiszta szívvel című verse is megjelent március 25-én); és itt kezdte írni Segítség! (1926) című regényét. De állhatatlan természete hamar megmutatkozott: már május 11-én elbúcsúzott a várostól. E napokban utazhatott vele együtt Szegedről Pestre Tardos-Taussig Ármin. Ismerhette őt, mert Szabó Dezső ezekben a hónapokban a köreikben mozgott.
A magyarázatra szoruló másik mozzanat, hogy a levélíró Orbán Irénéknek címezte a József Attilának szánt lapot. Az Orbán kisasszonyok, Irén és Gizella asztala, akár Taussigé, egyike volt azoknak a szegedi helyeknek, amelyek az éhező diák költőnek bizonyos rendszerességgel ebédet adtak. Akiknél József Attila, ahogyan Curriculum vitae-jében írta: „napokat evett”.
Tardoss-Taussig Ármin híres vendégkönyvébe, amelyből Juhász Gyula vallomásos sorait is ismerjük, József Attila 1924. december 10-én beírta Lázadó Krisztus című versét, eléje pedig a következő expreszszionista hangvételű ajánlást:
„A művész kitárt ajtajú szeretetet épít a város közepén, mert mélységes virágaival tudja, hogy eljön az, akit a törvény bebörtönöz, mert fölszakított mellén mutatja a mennyboltozat lángoló sebeit; aki új transzparenseket csókol a reménytelen homlokba, a Lázadó Krisztus.”
A vers után még ezt:
„Sok szeretettel, Szeged, 1924. dec. 10., szerda, ebédnap. József Attila. Megjelent: 1923. okt., Kékmadár. 1924. júl. 11., Népszava. Az elítélésemet követő napon.”
Ebből egyebek közt megértjük a képeslap szövegében a szerdai ebédre utalást is. Ez az egyetlen hely, amelyről tudjuk, mely napon látták vendégül a költőt. Juhász Gyula 1925 februárjában azt írta József Attilának: „Vasárnap délben Orbán Irénék várnak ebédre. Elmenj, édes öcsém!” Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden vasárnap Orbán Irénéknél ebédelt.
A Lázadó Krisztus miatt először nyolc hónap fogházra és 200 000 korona pénzbüntetésre ítélte a költőt a királyi törvényszék. Ezt az ítélőtábla egy hónapra mérsékelte, végül 1925-ben a kúria fölmentette.

De ezeknél sokkal érdekesebb és fontosabb, hogy Szabó Dezsőnek megtetszett József Attila egyik istenes verse. Melyik? A költő ezekben a napokban több ilyet írt, de a négyrészes ciklus (Stoll Béla új kritikai kiadásában a 248a tétel és az ebből tömörített 248b, továbbá a 248c változat is) ekkor kéziratban maradt; József Attila csak később tette közzé őket. Ám még amelyik megjelent is (a 249. sz.), csak napok múlva, június 2-án a szegedi Színház és Társaságban vált nyilvánossá. Szabó Dezső tehát nem ismerhette. A négyrészes verset a költő május 3-i leveléhez mellékelve kéziratban küldte meg pesti barátjának, Márer Györgynek, a Ma Este című képeslap munkatársának, az Amerika Hangja későbbi bemondójának, aki 1924. augusztus 28-án interjút közölt vele.
Nyilván ezt a versciklust olvasta föl a költő szegedi pártfogóinak egyike, művész barátja, Taussig Ármin a vonaton Szabó Dezsőnek. József Attila neki is vihetett egy példányt, s nemcsak fölolvasta a szerdai ebédnél, hanem oda is ajándékozta. Vajon hol lehet ez a példány?

Szabó Dezsővel különben József Attila szintén pár nappal előbb ismerkedett meg. Éppen Márer György kívánságára kereste föl Juhász Gyulát és Szabó Dezsőt, a nevében kérve őket, hogy valamely irodalmi matinén vállalják fiatal írók (József Attila, Márer György, Pintér Ferenc stb.) méltatását, kritikai bemutatását. Megbízásáról József Attila említett május 3-i levelében így számolt be Márer Györgynek: „Gyurigyöngyöm, előbb a hivatalosat: 1. Juhász Gyula vállalkozik, 2. Szabó Dezső nem vállalkozik.”
Ez utóbbit részletesebben is kifejtette, idézőjelbe téve a híres és hírhedten goromba író szavait: „Nem kapható arra, hogy Kis Pál és Nagy János firkálmányaira megjegyzéseket tegyen. »Hogy Kis János és Nagy Imre kéziratait elolvassam, az nékem tízmillió, de különben sem vállalkozom« – mondta ő, és megemelte kalapját, annak jeléül, hogy örvend, miszerint Szegeden csak ő mesélhet elpusztult nagyjainkról. Én pedig elbocsáttattam…”
Szabó Dezső tehát kidobta József Attilát. E kellemetlen intermezzo után csuda, hogy mégis elismeréssel szólt útitársának a fiatal diák költő verséről. De nagyon tanulságos. Erről eddig nem volt tudomása az irodalomtörténetnek. Ez a párizsi képeslap mentette meg számunkra az információt.