Az elhunytat több párt és kormánytag is méltatta. – Magyarország ma szegényebb lett. Meghalt Eörsi István, aki kemény kritikusa volt mindenféle hatalomnak, elszánt ellenfele mindenféle igazságtalanságnak, és őszinte híve, igaz védelmezője a demokráciának – fogalmazott Gyurcsány Ferenc kormányfő közleményében. Az SZDSZ sajtóirodája pedig azt írta: „Eörsi a kortárs magyar liberalizmus lelkiismerete volt, önmagunkat, hibáinkat tagadó belső jobbik énünk.” – Búcsúzunk egykori párttársunktól, attól az embertől, aki nélkül az SZDSZ sohasem alakulhatott volna meg, és aki nélkül sohasem lehetett volna az, ami – tették hozzá. – Eörsi István személyében az ország egyszerre veszített el egy kiváló írót, művészembert és a magyar politikai élet egyik legkiemelkedőbb alakját – állapította meg az MSZP sajtóirodája.
– Eörsi István nagy művész, nagy egyéniség módjára volt szabálytalan ember. Ezért látott meg olyasmit, amit más nem – írta Bozóki András kulturális miniszter közleményében.
*
Eörsi István 1931. június 16-án, Budapesten született. 1953-ban szerzett magyartanári diplomát az ELTE-n. Egy ideig tanított, majd a Szabad Ifjúság című lap munkatársa, 1956-tól Lukács Györgynél volt aspirantúrán. Újságíróként vett részt a forradalomban, tevékenységéért decemberben letartóztatták, és nyolc év börtönre ítélték, amnesztiával szabadult. Részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, később az SZDSZ tagja, a Magyar Narancs főmunkatársa lett. A pártból tavaly nyáron kilépett.
Amíg élt, túl sok jó szót nem kapott tőlünk, miként ő sem kényeztetett el minket, ezért most álszentség lenne könnyes, bús búcsúztatót írni. A halál elsimítja az ellentéteket, de nem teszi a helyére az értékeket, s nem szolgáltat igazságot. Felesleges szépítgetni a valóságot: Eörsi István nem szeretett minket, s mi sem kedveltük őt. Pedig sok minden amellett szól, hogy ez a viszony másként is alakulhatott volna. 1956-os áldozatvállalása, a demokratikus ellenzékben kivívott tekintélye, moralista következetessége alapján akár barátok, harcostársak, bizonyos elvi különbségeket toleráló, de a közös célt mégis megtaláló és szem előtt tartó együttműködők is lehettünk volna. Ám azt tapasztaltuk, hogy Eörsi előítéletein, irracionális szorongásain keresztül ítélt meg minket, embertelenséget, lappangó antiszemitizmust, az elnyomottak kiszolgáltatottságát növelő hátsó szándékokat keresett és vélt felfedezni a jobboldal minden megnyilvánulásában. Amíg élt, lett volna valami halvány reménye a megbékélésnek, bár igazság szerint egyik fél sem kereste. Lehet, megrögzött ateistaként búcsúszavainkat is visszautasítaná, de hitünk szerint nem tehetünk mást, mint kívánjuk: a teremtő, fenntartó és ítélkező Isten adjon neki békét és nyugalmat.
