Érzékeny kalandok

A ház kulcsai megható történet egy tizenöt éves, mozgáskorlátozott kisfiúról és az őt születésekor elhagyó édesapjáról. Az apuka felkeresi fiát, megpróbál szembesülni gyermekével, önmaga korábbi bűnével. Nem korszakalkotó mű, nagy meglepetésekre ne számítsunk, de szerencsére többnyire kerüli a közhelyeket, és a jelenetek sem erőltetetten érzelgősek.

Gianni Amelio hazájában elismert rendező, számos nemzetközi díjat nyert, közöttük három alkalommal az Európai Filmakadémia legjobb európai filmnek járó díját. Az 1991-es Nyitott ajtók című filmjét a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjra is jelölték. A ház kulcsai alapja, forrása Giuseppe Pontiggia Kétszer születni című regénye volt, habár mint a rendező nyilatkozta, a film és a könyv között nincs túl sok kapcsolat, „csupán” annyi, hogy az olasz rendező ebből merített ihletet. De mint mondta, enélkül valószínűleg nem készült volna el a film.
Egy pályaudvar, ahol két férfi találkozik a restiben. Az egyikük szégyenlősen inkább a földet nézni, tehetetlennek, érzi magát, bűntudatával viaskodik. Ő, a vér szerinti apa, Gianni (Kim Rossi Stuart) hamarosan találkozik Paolóval (Andrea Rossi), tizenöt éves, mozgássérült, szellemileg is visszamarad fiával, akit születésekor hagyott el, amikor az édesanyja is meghalt. Együtt utaznak egy berlini kórházba, s ez az út – közhely ide vagy oda – megváltoztatja mindkettőjük életét. A kórházi kezelések, a kis szobában eltöltött napok alatt a megismerkedés, az öröm percei mellett a fiú hétköznapi gondjai, gondolatai is feltárulnak az apa előtt. Részben mindketten újjászületnek, újra megszületnek, létezni kezdenek egymásnak. A kórházban Gianni megismerkedik a fogyatékos lányát gondozó Nicole-lal (Charlotte Rampling), aki egyfelől segít a férfinak bűntudatának legyőzésében, s utat mutat a közeledésre fiához. A nő mintegy tükröt tart a férfi elé, mintha „kis tücsökként” lelkiismerete lenne a férfinak, illetve Nicole által ismeri meg a néző a múltat is.
Érzékeny téma, sejthető, ám mégsem egyszerű, egyértelmű a lezárás. A ház kulcsainak nincs túl sok szereplője, a sérült fiú szerepét nagyszerűen, meghatóan alakítja Andrea Rossi, akinek ez az első filmes munkája. Charlotte Rampling is kitűnően játssza az első ránézésre rendkívül erősnek tűnő aszszonyt, aki szinte minden percét a lányának szenteli, ugyanakkor mintha bűntudata lenne neki is, amikor felmerül benne: miért is nem hal meg a leánya? A színészi játékban talán éppen az apát alakító Kim Rossi Stuart marad le. A rendező is ügyesen oldja meg a kényes, szentimentális jeleneteket, azonban az alkotás valószínűleg nem válik a filmművészetet jelentősen átformáló alkotássá.
(A ház kulcsai. Olasz film, 105 perc. Írta és rendezte: Gianni Amelio. Forgalmazza a Best Hollywood.)