Vége a forradalmi romantikának. Helyette itt a politikai, gazdasági, bizalmi és morális válságban megtestesülő rideg ukrán valóság.
– Tudtuk, hogy csodák nincsenek, mégis hittünk bennük. Mert ott, a „Majdanon” (a forradalom azóta szimbólummá vált helyszíne, a Függetlenség tere Kijev központjában – A szerk.) hinni akartunk az álmainkban! Abban, hogy ennyi mocsok után végre jobb idők jönnek! Bíztunk benne, hogy az ország sorsa iránti felelősség felülmúlja az ambíciókat. Hogy az üzlet most már valóban elválik a politikától. El sem tudtuk képzelni, hogy a kiábrándulás ilyen erős és gyors lesz. Hogy hét hónap után a régi rezsim prominenseivel kell összehasonlítgatnunk az új elitet. Most már csak magunkra számíthatunk – mereng el konyakos kávéja mellett a kijevi repülőtéren a „Majdan” sok ezer naiv hősének egyike.
A múlt év végén Viktor Juscsenkót és Julija Timosenkót éltetők számára az első csapás az árak emelkedése volt. Miközben ígéretek sorával halmozták el az embereket, a benzin ára majdnem a duplája lett, miközben a 100–150 dollárnyi átlagfizetések nem akartak emelkedni. Érezhetően hízott a bürokrácia, az olyannyira megelégelt korrupció viszont nem csökkent. Mindez egyre jobban emlékeztetett Leonyid Kucsma leváltott rendszerére. Ezt követte az elnök egyik bizalmasa által kirobbantott korrupciós botrány, majd válaszul a kormány máig meg nem indokolt leváltása. A válságból kétségbeesetten kiutat kereső Juscsenko ezután legnagyobb ellenfeléhez sietett segítségért, s megígérve a reprivatizáció leállítását, a választási csalással gyanúsítottak elleni eljárások felfüggesztését, Janukovics segítségével megszavaztatta új miniszterelnökét, Jurij Jehanurovot. A szavazás előtt egy órával aláírt memorandum sokak számára arculcsapás, a „Majdan” eszméjének elárulása volt.
– A „Majdanon” nem ez a Juscsenko állt előttünk! Vagy csak a vágyainkat kapcsoltuk hozzá, nem látva a valódi arcát? Most mindenesetre nehéz tudomásul vennem, hogy nem holnap lesz, amikor egy normális országban ébredhetek – foglalja össze a nemrég még szebb jövőben reménykedők millióinak érzését beszélgetőpartnerem.
Ám ha valaki azt hiszi, hogy a Kijev fő ellenlábasának tartott Donyeckben most mindenki határtalanul boldog, téved. A kormány feloszlatását érthető elégtétellel fogadták a félévnyi morális megaláztatást átélt kelet-ukrajnaiak. A hatalomváltást úgy élték meg, hogy nem csupán vesztesek, de lebanditázott páriák lettek, amit nehezen bocsátanak meg. Az üzleti szféra jelentős része, illetve mindazok, akiknek volt vesztenivalójuk, közben szép csendben átálltak az új hatalomhoz. Aki nem így tett, az rosszul járt. Az ellenzék ennek ellenére hallgatott, vezető nélkül maradt. Janukovics külföldre utazott, a donyecki kormányzót pedig letartóztatták. Ebbe a nyomott hangulatba robbant bele Juscsenko és Timosenko szakítása.
– Tapsoltunk, vodkát bontottunk – emlékezik egy fiatal a főtéren. – Persze csak azért, mert éppen a város fasizmus alóli felszabadulásának napját ünnepeltük – mosolyodik el ravaszul.
Juscsenko és Janukovics kibékülésére azonban korántsem koccintottak. Igaz, a diákok egy ideje már azért gyűjtenek aláírást, hogy a központi téren lévő Lenin-szobor helyett állítsák föl e két vezető bronzba öntött kézfogós alakját, a helyiek azonban nehezen felejtenek.
Nem látnak túl sok okot az örömre az elemzők sem.
A válságnak az új kormány megalakulásával nincs vége – véli Hrihorij Nemirja, az elnökhöz közel álló Európai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének igazgatója. Mint fogalmaz, jelenleg pszeudocentrista stabilizáció zajlik, amely a lehetséges forgatókönyvek egyike. Ennek szimbolikus megjelenítése az egykori elnök, Leonyid Kucsma mérsékelt támogatóinak és Viktor Juscsenko körének taktikai kiegyezése, a Kucsma alatt is Dnyipropetrovszk erős emberének számító Jehanurov kinevezése. E kompromisszum valószínűsíthető belpolitikai következménye az átható és mély reformok lelassulása. Kevesebb az esély arra is, hogy ne csak szavakban, hanem ténylegesen is hadat üzenjen az új hatalom a korrupciónak. Mindez egyértelmű visszalépés a „narancsos forradalom” teremtette lehetőségekhez képest. A külpolitikában pedig ez a forgatókönyv azt jelenti, hogy megnövekedett Oroszország mozgástere, és ezt kihasználva hatékonyabban szólhat bele Ukrajna kül- és belpolitikájának alakításába.
– A történtek ellenére sem kizárt azonban még Juscsenko és Timosenko stratégiai kiegyezése – vázolja fel az események alakulásának másik lehetséges útját a politológus. – Erre természetesen kevés esély van a választásokig, utána azonban minden lehetséges. Ez kicsit hasonlítana a lengyel felálláshoz, ahol az egyik oldal két vezető ereje végig versengett egymással, most pedig összefog kormányalakításra – teszi hozzá.
Timosenko blokkjának és a Janukovics vezette Régiók Pártjának közeledését azonban a politológus nem tartja reálisnak. Hasonlóképpen vélekedik Ruszlan Marmozov, a Komszomolszkaja Pravda donyecki kiadásának főszerkesztője is, aki inkább csak elméleti lehetőségnek látja ezt a szövetséget.
Tény, hogy a sokakat elbűvölő, ráadásul kellően populista, ravasz, jól felépített PR-rel fellépő Timosenko korántsem osztja meg annyira az országot, mint Juscsenko, így akár keleten is szerezhet szavazatokat, ez azonban a gyakorlatban még mindig csak minimális esélyt ad a kiegyezésre. Egyrészt azért, mert az igazi mozdonyként előretörő Timosenkónak nincs igazán szüksége e politikai támogatásra, még ha Rinat Ahmetov pénze jól is jönne, másrészt Janukovics híveinek szemében ő alapvetően ma is a „narancsos” tábort képviseli, aki nemrég még szögesdróttal kerítette volna be Donyecket és környékét – érvel az újságíró.
A közvélemény-kutatásokból kirajzolódó trendek mindenesetre azt mutatják, hogy a válság legnagyobb nyertese Julija Timosenko, aki akár tovább is növelheti előnyét. Ha most rendeznék a választásokat, az ő blokkja nyerne, megelőzve a kissé megerősödött, ám alapvetően stabilan a keleti régiókra támaszkodó Régiók Pártját, s csak a harmadik helyen követné őket a népszerűsége mélypontját megélő Juscsenko mögött álló Mi Ukrajnánk. Bonyolítja azonban a helyzetet, hogy feltehetően sok párt jut be a parlamentbe, így külön meccs lesz az addigra már megerősített jogokkal rendelkező miniszterelnök számára a kormányzati többség kialakítása.
origo.hu
„Ezek undorító férgek!” – üzent a magyar celeb
