Hármas egység

Kolumbán Gábor, aki Székelyudvarhely első polgármestere, majd Hargita megye tanácselnöke volt, 2005 tavaszán megrendítő hangú felhívással fordult a magyarországi Kós Károly Egyesülés tagjaihoz: támogatást kért az egyesülés erdélyi tagozatának létrehozásához. Kérése meghallgatásra talált. Az egyesülés mellett működő Kós Károly Alapítvány szeptember 30-tól október 2-ig háromnapos konferenciát szervezett Csíksomlyón és Illyefalván.

A konferencia célja egyrészt a Székelyföld és Erdély értékvédelmi, értékmegőrzési gondjainak megvitatása, a fejlődési lehetőségek keresése, másrészt az erdélyi tagozat megalakítása volt. A konferencia után beszélgettünk Ertsey Attila építésszel, a Kós Károly Alapítvány elnökével.
– Miért éppen önökhöz fordult Kolumbán Gábor a felhívással?
– Régóta kapcsolatban állunk egymással, támogatója volt az egyesülésben működő Pagony iroda Csomád–Bálványos térségében végzett munkáinknak. Makovecz Imre is sokat épített a Székelyföldön, 2005 tavaszán kiterjesztette a Művészeti Akadémia tevékenységét, felvett száz határon túl élő személyiséget, köztük erdélyieket. Kolumbán úgy gondolta, hogy az egyesülés szellemiségét kellene átvinni Erdélybe.
– Miben áll ez a szellemiség?
– Meghatározó számunkra Kós Károly szellemisége, ő természetes egységnek tekintette a szakmai munkát és a közéleti tevékenységet. Egész élete példa erre. Trianon után úgy gondolta, hogy az erdélyi magyarságnak új identitástudatra van szüksége, létre kell hoznia szellemi és gazdasági autonómiáját. Ez a transzszilvanizmus eszméje, amely akkoriban reményteljes elképzelés volt, hiszen a nagyhatalmak és az utódállamok kötelezettségeket vállaltak a kisebbségekkel szemben, amit később elszabotáltak. Kolumbán felhívása leszögezi, hogy az Európai Unió gazdasági képződmény szellemi háttér nélkül, ezért előbb-utóbb szét kell esnie. Erre utaló jelek már most is vannak. Ezért Európának – ezen belül a Kárpát-medencének – nemzeti autonómiák közösségévé kell válnia. A transzszilvanizmus eszméje így egyre inkább időszerűvé válik. Másik vezérfonalunk a Rudolf Steiner-féle szellemtudomány, amely egyesülésünk alapító okiratában is hangsúlyosan szerepel. Steiner az első világháború alatt hozta nyilvánosságra felismerését. A társadalmat szociális organizmusnak tekintette, amely a szellem, a gazdaság és a politika egyensúlyban levő hármas egységeként tud egészségesen működni. Ez a szellemiség analóg Kós Károly szemléletével.
– Hogyan kezdődött a székelyföldi konferencia szervezése?
– Májusi igazgatósági ülésünkön Makovecz Imre vetette fel az erdélyi tagozat gondolatát. Mikor ezt kimondta, már a zsebemben volt Kolumbán Gábor levele. Elővettem és felolvastam.
– Szerencsés, hogy egyeztetés nélkül is szinkronban voltak.
– Rögtön elhatároztuk, hogy megszervezzük az erdélyi konferenciát, s megalakíthatjuk a tagozatot. A szervezésben többek közt Haáb Katalin, az alapítvány titkára és erdélyi részről Sánduly Edit, Kolumbán Gábor felesége vett részt. A konferencia két helyszínen zajlott. Az első nap kirándulással telt. Csíksomlyóról, a Makovecz-féle hármas oltártól indulva megtekintettünk néhány „vándoriskolás” kollégánk által tervezett épületet, Makovecz Imre és Bogos Ernő „millenniumi” templomát Csíkszeredában, majd az „erdélyi kalákák” által felújított fürdők közül a csíkszentkirályit és a kászonújfaluit.
– Mi az a vándoriskola?
– Az egyesülésen belül működő intézményről van szó. Frissen végzett egyetemisták jelentkezhetnek rá. A hároméves képzés során a vándorok félévenként más-más irodában dolgozhatnak, így megismerhetik az országot és az építészeti műhelyeket. Diplomamunkájuk egy megépült ház. Ez nagy lehetőség egy fiatal építész számára.
– Van-e lehetőség erdélyi vándoriskola beindítására?
– Három erdélyi vándorunk van, Müller Csaba, Bogos Ernő és Esztány Győző. Ők a diploma megszerzése után visszatértek Erdélybe. Most önállóan dolgoznak. A konferencián javasoltuk nekik, hogy alakítsanak közös irodát, amely fogadhatna „vándorokat” is.
– A második nap Illyefalván, a Keresztény Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány konferencia-központjában zajlott.
– A falu fölött a kilencvenes évek elején még csak romos vár állt a földrengésben megsérült templommal. Az itteni kis református közösségbe került Kató Béla lelkész és felesége. Elhatározták, hogy rendbe teszik az épületeket. Egy ifjúsági oktatási központra sikerült támogatást szerezniük, ennek építését összekapcsolták a vár és a templom felújításával. Később a vár alatt építették fel a konferencia-központot szálláshellyel. Mellette gyermekotthont hoztak létre, ahol nevelőszülők élnek örökbe fogadott gyermekeikkel. Ezzel párhuzamosan mezőgazdasági és építőipari vállalkozásokba fogtak, így az államtól függetlenül működő, gazdaságilag is autonóm egységgé tudtak válni. Itt kezdődött a konferencia érdemi munkája. A terem falain az erdélyi „vándorok” által tervezett épületek fotóiból rendeztünk kiállítást. Makovecz Imre és Kolumbán Gábor köszöntője után Kós Károly Kiáltó szó című felhívását olvasta fel egy fiatal sepsiszentgyörgyi színész. A nap folyamán hozzászólások, ötletek, javaslatok hangzottak el. Néhány kérdésben határozott álláspont alakult ki: felmerült egy építész kar alapítása a Sapientia egyetem csíkszeredai székhelyén, hiszen Romániában jelenleg csak Bukarestben folyik műépítészképzés. Javaslat hangzott el az értékvédelmi gyűjtőmunka beindítására és egy értékvédelmi adatbázis létrehozására. Másik fontos kérdés a főépítészi rendszer kiterjesztése kisebb településekre is. A főépítész nagymértékben befolyásolja a települések arculatának alakulását. A késő délutáni órákban kezdődött az egyesület megalapítása. A belépni szándékozók csatlakozási nyilatkozatot írtak alá. Elfogadták az alapszabályzatot, írásba foglalták az egyesülés céljait. A dokumentum jogi kontrollja után október végén írják alá a végleges szöveget.
– Hányan léptek be az új egyesülésbe?
– Negyvenen írták alá a szándéknyilatkozatot. Bár az erdélyi tagozat önállóan alakult, volt néhány belépő a magyarországi egyesülésből is. Így szorosabb és élőbb lesz az együttműködés.
– Volt a konferenciának egy harmadik napja is…
– Nyolc év munkáját követően a közelmúltban készült el Makovecz Imre két székelyföldi épülete, a sepsiszentgyörgyi ravatalozó és a vargyasi református templom, amelyek kivitelezési munkáit Müller Csaba vezényelte. Mindkét avatási ünnepséget vasárnap tartották meg, így a konferencia résztvevői jelen lehettek ezeken is.
– Sikeresnek érzi-e azokat a napokat?
– Technikai és tartalmi szempontból egyaránt felülmúlta várakozásainkat. Voltak ünnepélyes, nagyszerű pillanatok. Nemhiába idéztük meg a tanácskozás kezdetén Kós Károly szellemét. Kolumbán Gábor írta levelében: „Mert ha a tanítvány készen áll, megjelenik a mester. Teszi ezt időtől függetlenül.” Úgy érzem, a nagy öreg velünk volt.