Hogy milyen lehet a Himaláján, egy pusztító földrengés epicentrumában, izzasztó hőségben, reggel hattól napnyugtáig megállás nélkül elhanyagolt sebeket gyógyítani, fagypont körüli éjszakákat átvészelni, azt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Főnix Speciális Mentők munkatársai nemrég megtapasztalhatták a pakisztáni földrengés helyszínén.
Az Iszlámábádtól 170 kilométerre, a világ legmagasabb hegyvonulatának oldalában épült Batal lakosainak fele, csaknem háromezer ember vesztette életét a katasztrófában. Aznap Kasmír pakisztáni részén több mint 53 ezren pusztultak el, legalább 75 ezren megsérültek, és 800 ezren váltak földönfutókká.
Batalba egyetlen út vezet: az, amelyik Iszlámábádot Kínával köti össze – mesélte lapunknak a helyszínről nemrég hazatért Szalai László szemészorvos, aki nyolc éve a Máltai Szeretetszolgálat önkéntese. Az orvosokból és mentőtisztekből álló magyar csapat és az őrizetükre rendelt fegyveres katonák késő este érkeztek a Himalája 2300 méteres magasságában lévő kisvárosba. Hiába szálltak fel rengetegszer a pakisztáni, amerikai, német és japán helikopterek, azon a vidéken mentőcsapat addig nem járt, miként a katasztrófa sújtotta területek tíz-tizenkét százalékán sem. Batalban egy héttel a földrengés után, rendelője romjain egyetlen orvos látta el a sérülteket. Másnap a környező hegyoldalakról özönleni kezdtek a sebesültek, ki a saját lábán, kit rokonai cipeltek ágyával együtt a magyar doktorok elé. A zászlóalj katonái kibiztosított fegyverrel vontak kordont a csapat köré, hogy a kétségbeesettek áradatának útját állják, s katonák fordítottak urdu nyelvről angolra és vissza. Naponta három-négyszáz embert láttak el a két rendelőnek kialakított sátorban és az előttük lévő placcon, a szabad ég alatt. Munkájukat nehezítette, hogy bár a csadort sikerült lekönyörögniük a tetőtől talpig bebugyolált nőkről, az iszlám törvényeinek megfelelően csak ruhán keresztül vizsgálhatták őket, és csak akkor, ha más aszszonyok is voltak odabent. Ramadánkor hiába kaptak gyakran életmentő gyógyszert, napkelte és napnyugta között nem nyelhették le – tette hozzá Szalai.
A magyarok reanimátorral, EKG-val, sebészeti, mikrosebészeti eszközökkel, gyógyszerekkel, kötszerrel felszerelkezve érkeztek, és a nemzetközi segélycsomagokban is találtak belőlük. Azonban a mély, fekélyes sebeket, elhalt szöveteket érzéstelenítés nélkül kellett kitisztítaniuk, mert nem tudhatták, hogy az ottaniakra miként hatnak az európai szervezet számára megszokott szerek. Sokan több súlyos sebet is szereztek, volt, aki megfertőződött, nyílt lábszártöréssel érkezett, mások infarktuson estek át. Rengeteg gyulladást, trópusi és szubtrópusi betegséget is diagnosztizáltak, mivel azonban röntgengépük nem volt, többször a katonákat kérték, hogy a sérülteket a 40 kilométerre lévő kórházba szállítsák. Mindeközben szinte folyamatosan rengett a föld, számtalan, ötösnél erősebb, sőt egy 6,3-as fokozatú is volt közöttük.
Eleinte azt tervezték – mesélte Szalai –, hogy ha nagy a baj, maguk mennek a beteghez. Erről azonban szó sem lehetett, miután egy alkalommal Batalban az emberek a rájuk meredő fegyvercsövek dacára pillanatok alatt szinte szétszedték a dzsipet alóluk. Az utolsó éjszakát már összecsomagolva, az utánuk érkező orvosoknak hagyott sátrak és felszerelések mellett töltötték. A föld szinte sütött a hidegtől, és elgondolni is rossz volt, mi lesz ezekkel az emberekkel. Nem tudhatták, most sem tudják, hányan maradtak ellátatlanul – zárta beszámolóját Szalai László.
Újabb utórengések. Négy újabb utórengés rázta meg tegnap Pakisztán északi részét. A legerősebb földmozgás a legelső volt, amely elérte a Richter-skála szerinti 5,2-es erősséget, és Iszlámábádban is érzékelték. Áldozatokról egyelőre nem érkezett jelentés, azonban a hatóságok attól tartanak, hogy az utórengések a hegyes területeken földcsuszamlásokat okozhatnak. Az október eleji földmozgás óta csaknem ezer utórengést regisztráltak Pakisztánban. (MTI)
origo.hu
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat
