Az egészség elleni harc az egész világon folyik, ezért mondhatjuk, hogy e könyv célba talál. Abban a pillanatban, amikor az olvasó a végére ér, akár van panasza, akár nincs, és már a férfikor delelőjén jár, legszívesebben azonnal menne vizsgálatra, hogy megtudja: prosztatája körül minden rendben van-e, avagy az adott pillanatban mi a legsürgetőbb tennivaló.
A szerző ugyanis, aki prosztatarákban szenved, nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy elmondja kálváriájának történetét az első tünetektől az utolsókig, és bizonyítsa, az élni akarás hite felülkerekedhet minden betegségen.
A statisztikai adatok ismeretesek: évente hatmillió ember hal meg rákban, minden negyedik hazánkfia ennek a népbetegségnek esik áldozatul (évente két–háromezer azok száma, akik prosztatarákban hunynak el). Az 50 és 60 év közötti férfiak ötven százalékánál észlelhető jóindulatú prosztatamegnagyobbodás, tíz–húsz százalékánál azonban már szövettanilag bizonyítható a rák, amely a 70–80 év között elérheti a nyolcvan százalékot.
Csakhogy az emberek nem sokat törődnek a statisztikai adatokkal. Úgy is írhatjuk: tudomásul veszik, és a legtöbb esetben vállrándítással elintézik. Ráadásul a prosztatabántalmakat olyannyira sértésnek, felháborítónak és szégyenletesnek érzik, hogy csak a legvégső esetekben, a nyomasztó fizikai és lelki terhek súlya alatt, a ráktól való félelem következtében keresik fel az orvost.
Nemcsak arról van szó, hogy a szerző vizsgálatról vizsgálatra, műtétről műtétre, besugárzástól besugárzásig vezet végig bennünket kálváriájának stációin, hanem leplezetlenül és őszintén, szókimondóan és körmönfontság nélkül tárja elénk szenvedését, a jobbulások és romlások hullámvasútjait. S közben, fájdalmai csillapodásával, betegtársaival ismerkedik.
„Egészen fantasztikus élmény ilyen élethelyzetekben találkozni másokkal – írja. – A betegek kinyílnak egymás előtt, a figyelmes ember néha egy nap alatt több tapasztalatot szerezhet, mint ha hetekig kóborolna az utcán.” Másutt pedig így vall: „A fátum nem volt kegyes hozzám. Prosztatarákkal sújtott. Megmásíthatatlan ítélet. De fellebbezek ellene, amíg csak élek.”
Szervezetünket csak akkor vesszük észre, ha baj van vele. Ha egészséges, ügyet sem vetünk rá. A betegség a szervezet ösztönös védekezése a mellőzés ellen. A szóban forgó kötet is arra figyelmeztet bennünket: az élet túl rövid ahhoz, hogy a mellőzük, ami mellőzhetetlen.
Amikor a könyv az olvasó kezébe kerül, a szerző már nem a tizenhatodik, nem is a harmincadik, hanem az ötvenedik prosztatarákban túlélt hónap felé tart.
Hit, remény és placebo. Ilyen egyszerű lenne?
(Z. Vincze György: Férfijaj, avagy a prosztatavész. Magyar Könyvklub, Budapest, 2005. Ára: 2490 forint)
origo.hu
Tudja, mit jelentenek ezek a szavak? Modern szlengkvíz, minden generációnak!
