Hiteltelen gazdaságpolitika

Október 20-án adja ki újabb jelentését a magyar államháztartás helyzetéről az Európai Bizottság; a hírek alapján elmarasztalásra számíthat Magyarország. Hogy ez így is lesz, arra akár már most is mérget vehetünk, hiszen Joaquín Almunia, a brüsszeli végrehajtó testület pénzügyi felelőse Luxembourgban a minap úgy nyilatkozott: valószínűleg negatív irányban módosítja korábbi véleményét a grémium. Aki esetleg nem tudná, a bizottság hazánk költségvetésével kapcsolatosan új információkhoz jutott, és emiatt készül a júliusban kiadott állásfoglalásának felülvizsgálatára. Almunia egyébként úgy tartja: „A helyzet komolyan és drámai módon megváltozott.” Eközben a magyar pénzügyminiszter nem nyilatkozik arról, hogy milyen lépések követhetik a testület elmarasztalását, illetve a novemberben várható EU-miniszteri ajánlásokat. Ugyanakkor Veres János jelezte, hogy a kormány az államháztartási hiány jövőre tervezett, 1,4 százalékos csökkentését a lehetséges legmagasabb értékű mérséklésnek ítéli, mert ennél magasabb viszszafogás a kelleténél nagyobb mértékben korlátozná a növekedést. Persze a történethez tartozik, hogy számítások alapján az euróövezeti feltételek 2008-as teljesítéséhez (hogy 2010-től a közös pénzzel fizethessünk) a költségvetési kiadások évi 300 milliárd forintos csökkentésére lenne szükség.
Itt jegyezzük meg, hogy felettébb káros, ha az euró 2010-es céldátumát tovább tolja a kormány. De ha az euró bevezetése 2010-ben nem célja Magyarországnak, akkor 2013-ban vagy 2016-ban miért lenne az?
Visszatérve a várható uniós intőre, a trükkök, az adatkozmetika, az autópálya-könyvelési ügy, de főként a magyar költségvetési sarokszámok újbóli módosítása Brüsszelből nézve nem csak azért kellemetlen, mert még távolabb tolhatja az ország tagságát az euróövezetben. Az igazi gond a tartós bizalomvesztés lehet. Ne feledjük, Almunia pénzügyi biztos már tavaly decemberben azzal kommentálta az addigi magyar adatszolgáltatást és kötelezettségvállalást, hogy vissza kell állítani a magyar kormány intézkedéseinek hitelességét. A gondolat két hónappal később ismét előjött, amikor is az Európai Bizottság az egyébként már korrigált magyar konvergenciaprogramot értékelte. „A kiadási és bevételi célok hitelessége (…) aggodalom tárgya, miután ezeket a célokat az előző években jelentős mértékben elvétették” – szögezte le a február 16-án közzétett bizottsági értékelés. A nyári szünet előtti brüsszeli véleményből azonban az volt kiolvasható, hogy az Európai Bizottság szerint hazánk némiképp megfogadta az EU-ajánlásokat. Az Eurostat által felmelegített autópályaügy viszont csak erősítette a korábbi aggodalmakat: ismét gyengült a magyar adatszolgáltatással kapcsolatos brüsszeli bizalom és a költségvetési hiány kezelésének hitelessége is. Újból.
A Financial Times tegnap szerkesztőségi kommentárban dicsérte a Magyar Nemzeti Bankot (MNB), amiért „lerántotta a leplet saját kormánya deficitelrejtő próbálkozásáról”. A tekintélyes üzleti napilap azt írta: egyes jegybankok betölthetik megfelelő szerepüket Európa gazdasági irányításában, bár rossz hír, hogy az uniós statisztikai hivatal (Eurostat) figyelmét az MNB-nek kellett ráirányítania „e pénzügyi trükközésre”, annak ellenére, hogy a hivatal hatáskörét és forrásait kibővítették a görög költségvetési botrány óta – állt a brit lap szerkesztőségi cikkében. A londoni újság megjegyezte azt is: a magyar kormány „kreatív könyveléssel próbálta lemasszírozni” az államháztartási hiányt, és amikor ez kiderült, az kínosan érintette az EU-bizottságot, amely még júliusban is elérhetőnek nevezte az éves hiánycélt. A fentiek alapján kezd tehát kirajzolódni a kép: három éve nem sikerül hiteles költségvetést készítenie a kormánynak, a tényszámok és a tervek köszönő viszonyban sincsenek egymással. Feltehetőleg így lesz ez a jövő évi számokkal is. A magyar költségvetések története röviden ennyi: ahhoz, hogy ne boruljon be teljesen a büdzsé, újabb és újabb százmilliárdos lefaragásokra, zárolásokra vagy beszedésekre van szükség. Évente több alkalommal is. Tény, hogy az elfogadott költségvetések immár három esztendeje tarthatatlanok.
Eközben pedig Magyarország, mint az Európai Unió tagja, nem teljesíti a saját maga által vállalt kritériumokat. S ez az, ami zavart váltott ki az EU-ban, vagyis az állandó előrejelzési, számítási és korrigálási kényszer. Ám említsük meg az idei évi produktumot is: szeptember végére gyakorlatilag átlépte az egész évre tervezett szintet az államháztartási hiány – ám alig látszik bárki is aggódni emiatt. A tervtúllépés ugyanis menetrendszerű: augusztusban egy hajszálnyival úszta meg a kormány a terven felüli hiányszámot: a kilencedik hónapra szinte biztossá vált az 1022 milliárdos éves terv meghaladása. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy felfelé módosította mind az idei, mind pedig a jövő évi államháztartási hiányt a Kopint-Datorg Rt. A kutatóintézet szerint az államháztartás hiányával kapcsolatban a gazdasági folyamatok veszélyes irányt vettek, mivel folytatódik a korábbi gyakorlat, hogy az éves hiány jóval meghaladja a tervezettet, így a jövő évi költségtervezet nem a konszolidációra törekszik.
A gondot persze csak tetézi, hogy a napokban az Országgyűlés elé terjesztett 2006-os költségvetés inkább lassítja, mint gyorsítja a növekedést. S megint csak a deficitnél kötünk ki. Tudniillik a fő ok az, hogy a hiány továbbra is igen magas, a költségvetés túl sok forrást von el a magánszektortól, emiatt pedig annak kevesebb fejlesztésre, beruházásra fordítható erőforrása marad. Csak a vak nem látja, hogy a költségvetési deficitet hazai megtakarítások hiányában elsősorban a külföldi tőke fedezi. A magyar állampapírok legjelentősebb vásárlói a külföldiek, illetve a külföldi érdekeltségű vállalatok. Az államháztartás ilyen típusú magas finanszírozási igénye az oka az úgynevezett ikerdeficit-problémának is (magas folyó fizetésimérleg-deficit és államháztartási hiány együtt). Hamis az az érvelés, hogy minél többet költünk, annál jobb a gazdaságnak. Nem helyes az, ha egy költségvetést nem egész évre, illetve nem a realitások talaján készítenek. A költségvetési politika az utóbbi időszakban hiteltelenné vált. Ezt erősítik a nemzetközi szervek éves jelentéseiben foglalt kritikai megjegyzések, továbbá mérvadó nyugati gazdasági újságok is felelőtlen és hiteltelen magyar gazdaságpolitikáról cikkeznek. Ezeket pedig elemzők és befektetők olvassák. Félő, hogy egyszer észbe kapnak. A tetemes államháztartási hiány mellett folyamatosan romlik a versenyképesség, és hatalmas méretűre duzzadt a közszféra.
Summa summarum: a 2010-es euróbevezetést hazánknak alighanem el kell halasztania. Elemzők szerint már az eurócsatlakozás eltolásának a lebegtetése is kockázatos, egy ilyen döntés pedig már akár rövid távon is a forint gyengülésével, a kamatok emelkedésével, az államadósság finanszírozásának nehezebbé válásával jár. S felvetődhet annak az uniós eshetőségnek a megfontolása is, hogy csökkentik a Magyarországnak járó uniós támogatásokat. Csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kormány igen rövidlátó, nem érez kényszert arra, hogy elkötelezze magát a gyökeres gazdasági reformok mellett. Az Európai Bizottság jövő heti jelentése pedig azt erősítheti meg, amit már mindannyian tudunk. Hiányzik a lényeg: az átgondolt és megfontolt gazdaságpolitika.