Jövőkép a határon túlról

Kormánykörökben nyilván kéjes elégedettséggel kóstolgatták azokat az előzetes híreket, amelyek szerint a felvidéki Magyar Koalíció Pártja nem vesz részt a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának (HTMSZF) marosvásárhelyi ülésén. Korai örömnek bizonyult a baloldal előzetes tenyérdörzsölgetése, ugyanis Bugár Béla végül az éjszakai autózást is bevállalta a részvétel érdekében, s aligha csalódott, hiszen az eddigi legeredményesebb egyeztetésre került sor Erdélyben. Először is, nyilvánvalóvá vált, hogy az igazán mérvadó, jelentős politikai súllyal rendelkező határon túli szervezetek igazi egységfrontba tömörültek, vitáik – ha vannak – megfelelő hangnemben, és a nyilvános ütközések mellőzésével zajlanak. Másrészt, ismét kiderült: a szomszédos országokban élő magyar közösségek érdek-képviseleti szervezetei világos közös stratégiával rendelkeznek az őket érintő nemzetpolitikai kérdéseket illetően. Egyértelmű jövőképük van, ellentétben a jelenlegi kormánynyal, amely leragadt az improvizatív ötlethalmaznál, a nagy hangon pufogtatott jelszavaknál.
A marosvásárhelyi tanácskozás zárónyilatkozata nem szolgált meglepetéssel. Összefoglalta azokat a jelenleg prioritást képező ügyeket, amelyeket két éve mellőz az anyaország kormánya. A fórum résztvevői egyetértettek ugyan a kabinet azon szándékával, hogy az alkotmány külön fejezetben foglalkozzon a határon túli magyarok jogállásával, igénylik viszont az ezzel kapcsolatos vitát a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) szakmai bizottságaiban, majd a Máért plenáris ülésén. Az alaptörvény kiegészítése során elengedhetetlennek tartják a határon túli magyarok magyar nemzethez való tartozásának egyértelmű kinyilvánítását. A jelenlegi kormánytervezet ugyanis következetesen a „külföldi magyarok” kifejezést használja, ami élesen ellentmond az össznemzeti gondolkodás elvének. A megfogalmazás aligha véletlen. Gyurcsány Ferenc retorikájából hiányzik az egységes magyar nemzet fogalma, igaz, a tavaly decemberi népszavazás után mélységesen hiteltelen is lenne az ilyesfajta megnyilvánulás. A HTMSZF résztvevői természetesen ezúttal sem feledkeztek meg a szégyenteljes referendumról. Mint a zárónyilatkozat leszögezi: továbbra is szorgalmazzák a magyar állampolgárság megadását. Magyarországra, valamint az Európai Unió más országaiba való beutazás tekintetében cél az akadálytalan határátlépés. Éppen ezért pozitívnak tartják a kormány azon szándékát, hogy a nemzeti vízum intézményét Magyarország schengeni egyezményhez való csatlakozása után is fenn kívánja tartani. A magyar nemzethez való tartozás tekintetében, továbbá a kedvezmények, támogatások és utazási könnyítések esetében továbbra is a magyarigazolványt tartják alapnak. Ez utóbbi megfogalmazás egyértelmű elutasítása a görög mintára hirtelen kiötlött speciális személyi igazolványnak, amelynek egyetlen előnye a kabinet tájékoztatása szerint az, hogy mikrocsippel lenne ellátva.
A Pénzügyminisztérium jövő évi költségvetési tervezete és az oktatási-nevelési támogatásokra szánt pénzek hiánya új vitapontot is beiktatott a fórum napirendjére. Jövő évben 9,6 milliárd forinttal támogatja a kormány a szomszédos országokban élő magyarokat, ami az idei 12,8 milliárdnál mintegy huszonöt százalékkal kevesebb. A határon túliak körében is nagy felzúdulást kiváltó Draskovics-csomag 2004-ben ehhez képest mindössze tizenöt százalékkal (884 millió forint) kurtította meg az előirányzott támogatásokat. A tervek szerint teljes egészében megszűnik például a csángó magyarok támogatása. Súlyos problémák vannak a státustörvény biztosította oktatási-nevelési támogatások folyósítása körül is. Erdélyben hiába kapták meg az igénylést benyújtó szülők az Iskola Alapítvány értesítőjét a támogatás folyósításáról, pénzre egyelőre nem számíthatnak, és kérdéses, mikor fizetik ki az ígért 3,18 millió lejes összeget azoknak, akik még hivatalos választ sem kaptak. A HTMSZF résztvevői azt kérték a kormánytól, tegyen eleget a törvényben előírt, valamint a kétoldalú szerződésekben vállalt kötelezettségeinek. A marosvásárhelyi találkozó résztvevői a leghatározottabban elítélik a délvidéki magyarság elleni szerb megfélemlítési kísérleteket, támadásokat, és tettlegességeket. Továbbra is kérik a nemzetközi fórumok és a magyar kormány határozott kiállását a vajdasági magyar közösség ügyében.
Ugyancsak szíven üthette a Gyurcsány-kabinetet a zárónyilatkozat ötödik és hatodik pontja, melyben a résztvevők üdvözlik, hogy Románia mielőbb csatlakozhat az Európai Unióhoz, és azt, hogy több parlament, köztük a magyar Országgyűlés már ratifikálta a csatlakozási szerződést. Fontosnak tartják továbbá Horvátországgal az EU-csatlakozási, Szerbia és Montenegróval pedig a stabilitási és társulási egyezményről szóló tárgyalások megkezdését. A határon túli vezetők az állásfoglalás értelmében azért támogatják kiemelten az integrációt, mert a kisebbségi közösségek autonómiája csakis egy európai értékrend alapján valósulhat meg. Ezzel a nyilatkozattal bukott meg véglegesen a román EU-csatlakozás parlamenti szavazása kapcsán felállított balliberális csapda. A kormány ugyanis elsősorban azzal számolt, hogy a nagyobbik ellenzéki párt nemet mond vagy tartózkodik a voksolásnál, s ezzel egy megnyitja az utat a Fidesz európai lejáratása előtt. Másfelől, ha Orbán Viktor pártja igennel szavaz (ahogyan valójában történt), akkor a határon túliakkal gyűlik meg a baja, legalábbis ebben bízott a kabinet. Az ördögi ötlet befuccsolt. A gyors ratifikáció erdélyi bírálói átláttak a szitán, s megértették az ellenzéki párt helyzetét, a határon túli magyarok vezető politikusai pedig Marosvásárhelyen egyértelműen üdvözölték az Országgyűlés döntését.
Mennyi bírálatot és píárlépésekre fecsérelt – utóbb az éles kritika miatt értelmetlenné váló – energiát spórolhatna meg a kormány, ha a Máért ülésén nézne szembe a tényekkel, ha a nemzetpolitika kérdéseiben valódi partneri viszonyra építene, amint azt az érintettek elvárják. Ha ugyanis valakin őszintén segíteni akarunk, akkor meghallgatjuk, mi jelentené az igazi jobbulást számára, s ennek megfelelően cselekszünk. E célból alakult a Máért. Természetesen mellőzni is lehet ezt az intézményt, csakhogy akkor azt is illik beismerni: nincs meg a segítő szándék. Így lenne őszinte a felvállalt álláspont. Őszinteségről azonban szó sincs. A kormány időnként előrukkol egy-egy ötlethalmazzal (lásd mikrocsipes görögigazolvány vagy románnak, szerbnek is kiadható nemzeti vízum), s közben hallani sem akar a határon túliak véleményéről – ezt jelzi a Máért szüneteltetése.
A „kis Máért” eközben lassan kinövi magát. Kiforrott és egységes javaslataival, álláspontjaival továbbviszi a magyar–magyar intézményesített együttműködést, igaz, csupán véleményező testületként, hisz a döntéshozó anyaországi tényezők hiányoznak a tárgyalóasztal mellől. A marosvásárhelyi fórum levegője kicsit különbözött az eddigi két hasonló egyeztetésétől. Most lehetett érezni először azt, hogy a jelenlévők tulajdonképpen már semmit nem várnak a mostani kormánytól.