Ha állatokat tartanának ilyen körülmények között, valószínűleg börtönbüntetést szabnának ki a tulajdonosaikra – jogosan. Már az is a csodával határos, hogy az egy méterszer öt méteres cellába préselt 17 fogvatartott nem fullad meg a párás, ablaktalan helyiségben. Egyetlen kis résen jut be némi levegő, amelyet a berozsdásodott mennyezeti ventilátor keringet az áporodott hőségben. Nincs vécé, zuhany, de még egy mosdókagyló sem, ahogy ivóvíz és élelem sincs. Shay Cullen atya, a PREDA katolikus segélyszolgálat manilai vezetője harminc év munka után sem tud hozzászokni a látványhoz: a kicsik rávetik magukat a vízre és a harapnivalóra, és csak ezután beszélnek az atyával.
„A gyerekek élete ezekben a börtönökben felér egy halálos ítélettel – fogalmazott az ír származású misszionárius. – A felnőtt elítéltek és a fegyőrök erőszakossága és az orvosi ellátás hiánya miatt tarthatatlan a helyzet.” A CNN csatornának átadott videofelvételeken kisebesedett hátú fiatal rabok ücsörögnek a rácsokhoz dőlve.
A nyilvánosság tájékoztatásával próbál emberibb körülményeket kikényszeríteni a lelkipásztor, aki életét az ázsiai ország elhagyatott fiataljai segítésének szenteli: alapítványa felvette a harcot a gyermekprostitúcióból meggazdagodó maffia ellen, felkarolja az utcán élő kicsiket, és jogorvoslatot biztosít a fogvatartottaknak. Shay Cullen atyát 2001-ben Nobel-békedíjra terjesztették fel, Németországban és Olaszországban emberjogi díjakkal ismerték el. Kilencéves koruktól állíthatók bíróság elé és zárhatók felnőtt börtönökbe a gyerekek a Fülöp-szigeteken, akiknek aránya mára elérte a fogvatartottak tíz százalékát. Miközben a bűnözés elképesztő méreteket ölt, a gyermekvédő szervezetek évek óta követelik, hogy a manilai szenátus törvénymódosítással teremtse meg a különálló büntetés-végrehajtást és az elviselhetőbb állapotokat a fiatalkorú elítéltek számára.
„Az itteni börtönök a kinti társadalom lekicsinyített másai” – nyilatkozta a Newsweek hetilapnak az igazságügyi minisztérium egyik vezetője, aki szerint védtelen helyzetben vannak a nyomorban élő gyermekek. Az elmúlt száz évben tízszeresére nőtt a Fülöp-szigetek lakosságának lélekszáma: minden második lakos 18 év alatti, és egytizedet tesznek ki az 5 évnél fiatalabbak. Napi egy dollárból él a népesség egynegyede, és a munkanélküliség vidéken meghaladja a 60 százalékot.
A PREDA segélyszolgálat felmérései szerint ma másfél millió utcagyerek ténfereg a nagyvárosokban, szülői felügyelet és iskoláztatás nélkül. Bevett gyakorlat ugyanakkor, hogy a börtönbüntetésüket töltő szülők gyermekeiket is magukkal viszik a cellákba, mivel egyszerűen nem tudják kire bízni őket. Míg az utcára került fiatalok a kolduláson és a prostitúción kívül guberálásból tartják fenn magukat: világszerte döbbenetes képsorok mutatják be a manilai szeméttelepek hulladékában kotorászó gyerekcsoportokat, mások pedig tétlenül üldögélnek az eldobált holmik között, és piszkos papírzacskókból ragasztót szívnak. S csaknem négymillió kiskorú dolgozik embertelen körülmények között: tipikus gyerekmunka a mélytengeri halászat, ilyenkor általában a legkisebbeket küldik 10–15 méter mélyre a tengerbe megfelelő felszerelés nélkül.
A Fülöp királyról elnevezett egykori spanyol gyarmat ma 40 millió szegény országa, ahol a két százalékot kitevő elit uralja szinte a teljes gazdaságot. Általános a korrupció, amely eddig már több államfő bukásához vezetett. 1986-ban tömegtüntetések nyomán katonai erővel távolították el hivatalából Ferdinand Marcos elnököt, aki hozzávetőlegesen 10 milliárd dollárt lopott el a közvagyonból. A választási eredmények meghamisítása miatt is megvádolt exelnök Hawaiira menekült a hatalmas vagyonnal, és itt halt meg három évvel később.
A forgatókönyv 2001-ben szinte megismétlődött, csak a főszereplő személye változott: a filmszínészből elnökké avanzsált Joseph Estradát ítélték el több millió dolláros sikkasztásért és az alkotmány megsértéséért. Utcai demonstrációk és a hadsereg átállása után Estrada lemondott, helyére alelnöke, Gloria Arroyo lépett, akiről néhány héttel ezelőtt derültek ki korrupciós ügyek.
Egy interjúban az elnök asszony szomorúan konstatálta, hogy a házassági évfordulót az idén kénytelen lesz egymagában megünnepelni, mivel kenőpénzbotrányba keveredett családtagjai nemrég elmenekültek az országból. Gloria Arroyo elnöknő valóban nehéz hónapok elé néz: vádat emeltek ellene választási csalás miatt is, állítólag hangfelvételen rögzítették, amint jelenlétében csúszópénzt adtak választóbizottsági tagoknak kedvezőbb eredmények „szponzorálására”.
Az államfő határozottan tagadja a családja és ellene felhozott vádakat: „Nem azért lettem elnök, hogy jól érezzem magam… ha szükséges, készen kell állnom a szenvedésekre is” – mutatott rá a kormányzás árnyoldalaira a lemondásra felszólított politikusnő. Sarokba szorított helyzetében nem véletlenül igyekszik éppen most a parlament tekintélyére helyezni a hangsúlyt a rossz emlékű népakarat helyett. „Anarchiához vezethet ugyanis, ha a néphatalom egymás után döntheti meg az elnököket” – figyelmeztet Arroyo. A posztjáért küzdő elnök asszonynak más súlyos problémákkal is szembe kell néznie. A 7000 szigetből álló katolikus állam déli területein az utóbbi időkben megint felerősödött a harc a kormányerők és a szélsőséges muzulmán szeparatista lázadók között. Az Al-Kaida terrorhálózattal, sőt állítólag Bin Ladennel is kapcsolatban álló Abu Szajjaf vezette csoportok elleni küzdelemben jó ideje az USA katonai segítségére is rászorul a kormány. Viszonzásul a Fülöp-szigetek részt vett az iraki háborúban, bár a misszió tavaly csúfos véget ért, miután egy Irakban elrabolt filippínó kamionsofőr szabadon bocsátásáért cserébe a teljes kivonulást követelték az emberrablók. Az USA ellenkezésének dacára, a közvélemény nyomására, az Arroyo-kormány kénytelen volt engedni a terroristáknak, így a kiszabadult túsz és a katonai kontingens egyaránt épségben hazatérhetett. Manila legfontosabb szövetségese az Egyesült Államok maradt ennek ellenére, bár a második világháború vége óta a szigeteken lévő amerikai katonai támaszpontokat tíz évvel ezelőtt felszámolták.
Ötezer amerikai–filippínó gyermeket hagyott hátra a bázisok legénysége, akik előszeretettel látogatták a tengerészeti központok melletti bárokban dolgozó gyermek prostituáltakat. Az amerikai kapcsolatokból származó utódok száma becslések szerint eléri az 50 ezret az egész ország területén. 1983-tól a PREDA-alapítvány önkéntesei folyamatosan felhívják a figyelmet a katonai bázisok köré szerveződött szexmaffia több tízezer kiskorú áldozatára. A helyi hatóságok szemet hunytak a gyermekrabszolgaság e formája fölött, és az amerikai katonai ügyészség csak száz esetben emelt vádat a hadsereg kötelékébe tartozó katonák ellen. Mindössze egyetlenegy vádlottat ítéltek el, büntetésül egyéves mentális gyógykezelést szabtak ki.
A szigetország gyermekeinek ügyét több emberjogi szervezet is felkarolta, és számos nemzetközi fórum foglalkozott az országból érkezett panaszokkal. Másfél évvel ezelőtt nagy port vert fel a nemzetközi sajtóban, amikor a kiskorú rabok egyenesen Gloria Arroyo elnököt hibáztatták a kínzások, az embertelen bánásmód eltűréséért. A feljelentés szerint a vezető politikusok hazudtak az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának, amikor elhallgatták, hogy a kis- és fiatalkorú fogvatartottak felnőttekkel együtt raboskodnak. Az ombudsman elé terjesztett beadvány leírja, hogy „az elnök kötelessége lenne véget vetni a gyermek foglyokkal szemben megnyilvánuló barbár és megalázó rendőri fellépéseknek és betartatni a nemzetközi szerződésekben vállalt emberjogi előírásokat”. A nyilatkozat állítja, hogy kevesebb mint fél év leforgása alatt majdnem ötezer kis- és fiatalkorú került büntetés-végrehajtási intézményekbe, főként lopásért és droghasználatért. A nemzetközi fórumokhoz is eljuttatott feljelentés hivatkozik a már 1924-ben aláírt gyermekvédelmi jogokról szóló nemzetközi egyezményre, amely tiltja a felnőtt elítéltekkel történő együttes fogva tartást. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa július végén elfogadott határozatában konkrét lépésekkel próbál fellépni a gyermekjogokat folyamatosan megsértő országok ellen. Kofi Annan főtitkár a BT-határozat alapjául szolgáló jelentésében nevesíti a törvénysértő államokat. A névsor: Srí Lanka, Szudán, Kongó, Burundi, Elefántcsontpart, Nepál, Mianmar, Szomália és a Fülöp-szigetek. A jelentésben szereplő fenti államok a következő két pont valamelyikében szegnek törvényt: az egyik a háború sújtotta országokban élő gyermekek hadseregbe sorozása, illetve toborzása, a másik pedig a kiskorúak szexuális kizsákmányolása. A határozat a világszervezetnek közvetlenül jelentő megfigyelő csoportok felállításáról intézkedik, illetve szankciókat helyez kilátásba. Halvány reményt jelenthet a fiatalkorú foglyoknak, hogy a Fülöp-szigeteki legfelsőbb bíróság nemzetközi nyomásra nemrég felállította az úgynevezett mozgó ítélőszékeket, amelyek a nehézkes ügyintézést hivatottak felgyorsítani. A konténerszerű teherszállító autókban bíró, ügyész és védőügyvéd együtt utazik. A jótékony alapítványok pedig csekély mértékben jogsegélyt és élelmet biztosítanak a gyermek foglyoknak, és rehabilitációs központokat működtetnek, ahol biztonságban és egészségben élhet sok utcagyerek. A történet abszurd színezetet kap, hiszen a korrupt és hatástalan rendőrség munkáját végzik el a civil szervezetek, amikor küzdenek a szexmaffiák felszámolásáért, illetve nemzetközi emberkereskedelmi hálózatokat buktatnak le, majd juttatnak az Interpol kezére. Az ítélkezés felgyorsításával és nevelőintézetek létrehozásával pedig legalább annyira csökkenhetne a cellák zsúfoltsága. „Csak ember tud a másik embernek ilyen mértékű szenvedést okozni” – fogalmaz a PREDA honlapja a helyi börtönviszonyokkal kapcsolatban.

Egyre gyanúsabbak a körülmények az óvodából eltűnt gyermek ügyében – vajon ki lehet a felelős?